2014. június 11., szerda

°19.rész - Liam°


"Hahahaha! Ez már szánalmas! Kurva jó! Az életem romokban kábé. Hahahaha! Ezen már csak röhögni tudok...de csak kínomban!" - Roxanne Graham

ROXANNE

Miután szakítottam Richivel, nem volt kedvem semmihez, így az tűnt a legjobb megoldásnak, ha átmegyek a legjobb barátomhoz. Felkaptam a dzsekimet és a Converse cipőmet, majd a kulcsomat elsüllyesztettem a zsebembe a telefonom mellé, majd kinyitottam az ajtót. Azonban nem tudtam kilépni, ugyanis apa állt velem szemben. Meglepetten meredtünk egymásra, majd mosolyogva egy puszit nyomtam az arcára és kikerültem. A kocsimba azonnal beszálltam és beindítottam a motort, ami nagy morajjal jelezte, hogy beindult. Egyből a gázra tapostam, leszarva a szabályokat. Minél hamarabb már a Direction villában akartam lenni, hogy kihisztizzem bánatom Liamnek, a legjobb barátomnak. Tíz perc alatt odaértem, majd leparkoltam és kipattant az autómból. Szinte futottam az ajtóig, majd heves kopogásba kezdtem, ami inkább hasonlított a dörömböléshez.
- Jól van már megyek! - hallottam meg bentről egy morcos hangot, ami csak is Payne hangja lehet.
- De haladj! - szóltam vissza nevetve, mire a túloldalt röhögést hallottam meg.
- Lám, lám, lám. Kit sodort erre a szél? - kacagott fel, miután kinyitotta az ajtót és nekidőlt az ajtófélfának.
- Na, engedj be! - nevettem fel, miközben megpróbáltam betolni, több-kevesebb sikerrel. - Beszélnünk kell! - váltottam komolyra, mire szinte azonnal elállt az utamból, így bevágtattam, majd levettem a cipőm és a konyhába siettem, ahol felültem a pultra egy alma kíséretében. 
- Mi olyan életbevágó, hogy így berontasz hozzánk? - kérdezte egy mosollyal az arcán, miközben beleharapott abba az almába, amit a kezemben tartottam, és történetesen magamnak vettem ki a tálból.
- Hogy merted - néztem rá összeszűkített szemekkel, de tudta jól. hogy csak viccelek.
- Mit? - adta a hülyét - Ezt? - egy vigyor kíséretében újra beleharapott a kezemben tartott gyümölcsbe. Hirtelen leugrottam a pultról, majd morcosan indultam meg felfelé, miközben a már megrágcsált almát eszegettem. Puffogva ültem le Liam ágyára, majd amikor nyitódott az ajtó, odadobtam az almacsutkát, de nem az állt ott, mint akire én számítottam.
- Basszus, Louis ne haragudj, azt hittem Liam az! - nevettem fel hangosan miután lesöpörte magáról az alma maradványit. 
- Semmi baj, kicsi lány! - mosolygott kevesen, de nem volt teljesen őszinte az, hogy nem tervez ellenem semmit. Összeszűkített méregettem őt, hogy pontosan mivel állhatna bosszút, de időm sem volt elgondolkozni, mert azonnal felkapott a hátára, mint egy zsákot, és elkezdett lefelé cipelni. Hangosan röhögtem, miközben a hátát ütögettem, hogy elengedjen, de semmi haszna nem volt, mert állta csapkodásaimat.
- Louis! - visítottam rötyögve, mert sehogy sem akart elengedni. Amint beértünk a nappaliba, ott találtuk Paynet, Perriet és Zaynt. Tommo azonnal lerakott, majd érdeklődve fordultunk a búskomor pofákhoz, hogy mi a helyzet, miért ilyenek. Vagyis, nem mindenkinek volt komoly arca. Perrienek vidám, Maliknak meggyötört, Liam meg rosszallóan csóválta a fejét.
- Mizu? - erőltettem magamra egy mosolyt, ugyan ritka szar érzés volt együtt látni a párocskát. Legszívesebben elhánytam volna magam, nem értem Malikot. Egyik percben még szeret, meg elakarja hagyni Edwardsot, a másikban pedig kézen fogva ácsorognak előttem. Szánalmas.
- Perrie... - nyöszörögte halkan Zayn, mire tekintetem rá kaptam, de ő csak a földet pásztázta. - Terhes... - nyögte ki nagy nehezen, mire az arcomra fagyott a mosoly. Nyeltem egy nagyot, majd elindultam Pezz felé. Óvatosan átöleltem, majd gratuláltam nekik, nem akartam bunkó lenni.
- Öhm nekem úgy is mennem kell, ünnepeljetek csak! - vettem fel egy álmosolyt, majd odamentem Liamhez és szorosan megöleltem. Kezét a derekamra csúsztatta, de tudtam, csak azért teszi, hogy közölje Zaynnel mekkora egy balfasz. Tekintete égette a hátamat, majd megfordultam és kirohantam a házból. A könnyek szinte azonnal utat engedtek maguknak, egyszerűen képtelem voltam visszatartani őket. A sós cseppel marták az arcomat, miközben végigszánkáztak pofimon, ezzel elmosva sminkemet. Borzalmasan festhettem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Amilyen gyorsan csak tudtam, futottam hazafelé, majd mikor hazaértem, azonnal felrohantam a szobámba és a kis szekrényemhez rohantam, ahol évek óta ott áll két Whisky, egy vodka, és egy pezsgő. Elővettem a Ballantine's feliratú üveget, majd kinyitottam és hatalmas kortyokat ittam belőle. Egyből lehúztam a negyedét, ami elég rendesen beütött, ugyanis egy kicsit szédültem és nehézkesen tudtam felállni. Miután sikeresen két lábon álltam, lebotladoztam a lépcsőn, mikor hirtelen kivágódott a bejárati ajtó és nővérkém könnyes arccal jött be. 
- Mi az Sky? - kérdeztem, miután odarohantam hozzá és kétségbeesetten tekintettem rá. - Gyere üljünk le. - húztam magammal le a földre, igen, az előszoba közepén. Törökülésbe fetrengtem magam, majd testvérem is követett. - Ne itasd az egereket, inkább mesélj! - néztem rá biztatóan, majd ismét meghúztam az üveget. A fincsi alkohol végigmarta a nyelőcsövem, de nem érdekelt, mert azonnal ellazultam tőle, majd a nyugalom és boldogság járta át a testem.
- Add ide. - vette ki a kezemből az üveget, majd meghúzta.
- Itt tényleg nagy a gond, ha így meghúztad az üveget... - suttogtam a lány arcát nézve.
- Harry, Niall. Fúúú. Kikészítenek. Én próbálok kedves és együttműködő lenni, de ezek a barmok mindent elrontanak! Összeverekednek, egymást hibáztatják, majd a közös pikniken összevesznek és majdnem egymásnak ugranak. Ááá, az őrületbe kergetnek! - hadarta el egy szuszra, amiért nagyon kellett figyelnem hogy értsem. Mármint nem azért mert annyira gyors volt, hanem azért mert kicsit szédültem és nehézkesen fogtam fel a dolgokat. - Mindegy is, inkább lefekszek aludni. - állt fel, majd a piát lerakta mellém és felment a lépcsőn, engem magamra hagyva.Megrántottam a vállam, majd ismét inni kezdtem. 
Az agyam folyton csak járt mindenen. Hah, mindenen, meg a francokat. Csak is Zaynen járt a piciny agyacskám. Miért?! Miért őt kell szeretni? Ahj, legszívesebben kivágnám a szívem és elásnám a kert legvégébe, vagy odaadnám a kutyának vacsorára, hogy megegye.
Addig-addig járt az agyam a baromságokon, meg hogy miképp távolítanám el a szívemet, hogy teljesen kifogyott az üvegem tartalma. Elővettem a telefonom, majd a névjegyek közt kezdtem el kutatni, csak úgy heccből. Fel le húzogattam az ujjam a sorok közt, majd egyszer csak megálltam az egyik névnél. 
"Szeretlek. R" - pötyögtem be azonnal, majd hangosan felnevettem baromságomon.

LIAM

- Ahj, mi van, ki az... - morogtam az orrom alatt, mikor meghallottam a telefonom csipogását, ami azt jelentette, hogy sms-t kaptam. Roxtól jött. Ez bolond. 
"Ittál?" - írtam vissza azonnal, mire fél perc múlva azonnal jött a válasz.
"Lehet..." - komolyan mondom ez nem normális...mi ütött ebbe a lányba? Ja tudom...Perrie és Zayn. Ó faszomat már! Azonnal kikeltem az ágyból, majd magamra húztam a farmerom és a felsőm, hogy elindulhassak Roxhoz. Istenem...miért csinálja ezt? Felkaptam magamra a cipőm, majd a telefonom a kezembe vettem a kulcsaimmal együtt és halkan kisettenkedtem a házból, majd bepattantam az autómba és padlógázzal haladtam. Semmi perc alatt odaértem, majd szinte kiugrottam az ülésről és azonnal az ajtó felé vettem az irányt. Erősen kopogtattam, mire nyöszörgést hallottam a házból.
- Gyere be... - nyögte ki, sejtésem szerint Rox, mire benyitottam. A földön fetrengett, miközben a kezében egy whiskys üveg volt, ami teljesen üres volt. Azonnal odarohantam hozzá, majd letérdeltem mellé és segítettem neki felülni. - Szia! - mosolygott rám furcsán, majd átölelt. Miután elengedett , megpróbált felállni, legalábbis szerintem azt akarta, de amit csinált, hát őőő, inkább hagyjuk. Mint egy retardált fóka, úgy fetrengett a padlón. Hirtelenjében majdnem elröhögtem magam, de nem akartam bunkó lenni.Nagy nehezen felálltam, majd megfogtam Rox karját és felsegítettem, majd a fejem mögött átlendítettem a karját, hogy a vállamba tudjon kapaszkodni.
- Miért ittál ennyit? - kérdeztem rosszallva a dolgot, hisz ez azért már túlzás. Erőltetten felröhögött, majd felakart bukni a lépcsőn, de éppen megfogtam így szerencsére nem ölelkezett össze vele.
- Zaynie, Zaynie, Zaynie...c.c.c. - cicegett háromszor, majd leült a legalsó fokra, miközben magával húzott engem is. - Pezz terhes! - röhögött fel gúnnyal a hangjában. - És én még azt hittem, hogy szeret! Annyira szánalmas vagyok! - nevetett fel ironikusan, majd négykézláb elkezdett felfelé mászni. Sóhajtottam egyet, majd felálltam és utána indultam. Hogy most mit gondolok. Fogalmam sincs.
- Gyere Drága - kaptam fel a földről és menyasszony fogásba tartottam, majd bevittem a szobájába és lefektettem az ágyra. - Most pedig aludj! - mutattam rá fenyegetően egy mosoly kíséretében.
- Na de Liam - nevetett fel édesen. Totál kiütötte magát ez a csaj. Becsukta szemeit, majd mély és fájdalmas csönd borult az egész szobára.  Pár perc után azt vettem észre, hogy könnyek csordogálnak le az arcán, ezért azonnal felültettem, mire zokogni kezdett. Mellkasomra vontam és szorosan öleltem, hagyva, hogy eláztasson teljesen.
- Basszus, basszus, basszus...miért van az, hogy mindig a rossz emberekbe szeretek bele?! Liam, gyűlölöm magam...állítólag magamnak okozok azzal fájdalmat, ha ilyen fiúkba szeretek bele..de hát nem tudok mást tenni! Borzalmasan fáj, mintha a szívem ketté szakadna, szó szerint! - zokogott, majd miután elmondta, szipogott párat, és elvált tőlem. - Jaj, ne haragudj - nevetett fel halványan, miközben megsimította az elázott felsőmet. Fejünk közel volt egymáshoz, majd valahogyan ajkaink összeértek. Ő talán az alkohol hatása miatt, én pedig csak kíváncsiságból, de csókolóztunk, ami nem tartott sokáig.
- Jézusom...ne haragudj, de nem is tudom...fura volt. - szólaltam meg fél perc múlva, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Hál' Istennek, vagyis az ördögnek. Már azt hittem, hogy csak nekem volt ilyen szar. - nevetett fel őszintén, majd abbahagyta - Mintha a bátyámmal smároltam volna - mosolyodott el.
- Szintúgy - néztem rá, majd a csöndben zokogást halottam meg.
- Skyler... - suttogta maga elé meredve, majd felállt és kifelé indult a szobából. Én is azonnal megindultam utána egészen Sky ajtajáig, ugyanis ott megálltam. Roxan az ágyon ült, miközben nővére zokogva az ölébe hajtotta a fejét és simogatni kezdte. 
- Csssss... Nincs semmi gond, itt vagyok, vigyázok rád! - suttogta Rox, majd egy puszit nyomott a fejére.
- Miért ilyen makacsok?! Annyira elegem van a folytonos veszekedésből és verekedésből! Ma is szinte összeugrottak. Utálom mikor ilyenek. Én értem Niallt, hogy csak meg akar védeni, de azt akkor ne úgy tegye, hogy a pasim lássa kárát! - zokogta húga ölébe, majd felkelt és bevonult a fürdőbe. Csak egy pillanatra láttam az arcát, de abból sem sokat, mert a smink teljesen elkenődött és az arca vörös volt. Roxanne felállt, majd megfogta a karomat és kifelé kezdett húzni.
- Magára kell hagyni, neki ilyenkor ez kell. - suttogta, miközben könnyes szemekkel nézett rám.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben egy tincset gyűrtem a füle mögé.
- Minden az én hibám. Ha nem árultalak volna be titeket  és inkább a börtönbe lennék, akkor minde rendben lenne. - a könnyek csak úgy folytak lefelé az arcán, miközben a mellkasomra húztam - Ha hagytam volna mindent a francba, akkor most nem lenne ez az egész! Én nem szerettem volna bele Zaynbe, Harry és Sky boldogan élhetnének, én pedig akkor már valamelyik másik országban lennék! - zokogta a mellkasomra. Csitítani kezdtem, miközben hátradőltem az ágyon, magammal húzva a lányt. Pár perc csöndben feküdtünk , majd megszólalt.
- Már ki is józanodtam. Tisztán látok mindent. És ez nem tetszik. Nem akarok semmiről sem tudni, csak részeg akarok lenni. Nem tudni semmiről, csak ide-oda billegni, miközben értelmetlen dolgokon gondolkozok. - nyugodt, kimért hanggal mondta, amiben a vágyakozás tükröződött ki. Felült, majd kotorászni kezdett a szekrényében.
- Mit keresel? - kérdeztem kíváncsian.
- Piát. - felelte egyszerűen.
- Na nem, most szépen visszafekszel. - húztam vissza a karjánál fogva, majd körülöleltem. - Jóéjszakát! - motyogtam, majd egy puszit nyomtam a fejére.
- Neked is - ásította, miközben mégjobban hozzám bújt. - Liam... 
- Hm?
- Te vagy a legeslegjobb barátom. Szeretlek. - mosolyodott el. Tudom hogy csak barátilag, hisz az ő szerelme Zayn.
- Én is téged - Roxban egy olyan lányt fedeztem fel, akit nem hallgattak meg, egy meg nem értett lány. Viszont néha már értem az ő szemszögéből is a dolgokat. Így, hogy megismertem, egy hatalmas kincset szereztem magamnak. Egy legjobb barátot.

-

Amint becsuktam magam után az ajtót, egyből a konyhába vettem az irányt, ahol a többiek foglaltak helyet. Louis a pultnak dőlve, kómás fejjel szürcsölgette a kávéját, Niall valami undorító szendvicset kajált, miközben gyilkos tekintettel bámulták egymást Harryvel, aki csak összekulcsolt kezekkel ült a széken. Zayn pedig a pulton ült és almát evett, pontosan ugyanúgy, mint tegnap Rox. Pff... 
- Hol aludtál? - húzogatta szemöldökét Tommo, mire még csak rájuk sem néztem, de válaszolni sem méltattam. Kibaszottul dühös voltam, persze csak Malikra, de mindegy is. 
- Biztos egy csajnál volt! - nevetett fel Horan, mire horkantottam egyet. 
- Igen, egy lánynál voltam. - feleltem morogva, miközben leültem egy székre és a lábaimat az asztalra raktam.
- Na és milyen volt az estéd? - kíváncsiskodott Harry. Gúnyosan elmosolyodtam, majd úgy döntöttem, hogy kiosztom őket a picsába. 
- Hosszú estém volt, Skyler szobája mellett. - nevettem fel gúnyosan, mire Maliknak a torkán akadt az alma, míg Harry kiköpte az éppen lenyelni készült vizet, egyenesen Niall kajájára. 
- De hisz akkor Roxannél voltál? - hümmögött Niall. 
- Ja. - morogtam - Tudod, miután az éjszaka közepén üzenetet írt nekem, miszerint azt írta, hogy szeret, kicsit kételkedtem, hogy józan. És tudjátok miután elmentem hozzá, rájöttem, hogy csatak részeg volt. Igen jól hallottad Malik. - néztem az említettre, aki csak lesütötte szemeit. - Egy egész üveg whiskyt benyomott egyedül, vagyis nem, bocs tévedtem. Egyszer a nővérével együtt ivott. Igen Styles és Horan jól hallottátok. - fordultam a két jómadár felé. 
- Hé, engem miért veszel bele? - nézett rám ártatlanul Niall, mire horkantottam egy nagyot. 
- Komolyan kérdezed?! - mordultam fel, mire bólintott egyet - Balfaszok. Nem csak Harry miatt sírt Skyler a szobájában, hanem miattad is! Ugyanolyan hibás vagy! Miért nem fogadod el végre, hogy Harry és Skyler szeretik egymást és együtt akarnak lenni?  Könyörgöm mit játszod a hős szerelmest? Könyörgöm, ha tényleg csak a legjobb barátja akarsz lenni Skylernek, akkor fogadd el, és bízz egy kicsit is Harryben! Ha meg szereted, akkor mond meg neki, mert már kurvára unom, hogy mindig csak összetöritek szegény lány szívét! - túltengett bennem az energia, ami miatt még a székről is felpattantam és úgy osztottam őket tovább. - Tedd magad túl, azon, hogy Styles egyszer egy pöcs volt élete szerelmével, vagy ha nem tetszik, tegyél ellene, de könyörgöm, ne szegény lányt bántsd vele! Te pedig - fordultam Harry felé, aki kikerekedett szemekkel nézett engem. - Fúú, te. Esküszöm, ha még egyszer megbántod Skylert, nem csak én leszek rád dühös...Megértetted? - kérdeztem megfeszült állkapoccsal, mire csak bólintott egyet. Vettem egy mély levegőt és már kiakartam menni a konyhából, mikor megpillantottam Zaynt. Csak dühösen meredtem rá, majd mikor meglátta, hogy őt nézem, leugrott a pultról és elém jött.
- Hallgatlak. - mondta kemény arccal, mikor megpillantottam ökölbe szorult kezeit. Gúnyosan felröhögtem, majd álltam tekintetét.
- Annyit sem érdemelsz meg. - feleltem mogorván. - Nem csodálom, hogy Perrie terhes. Az agyad helyén szerintem egy szivacs van. - arca megfeszült mondatom hallatán, de nem tett semmit. Megfordultam és elakartam menni, de azonnal megálltam mikor meghallottam Zayn hangját.
- Szeretem! Szeretem Roxit, de mégis mit kezdjek?! Mond már meg! Nem hagyhatom Perriet cserben! - kiáltott utánam, mire egy halvány mosoly szökött az arcomra, amit azonnal eltüntettem. Tudtam, hogy szereti. Olyannyira nyílvánvaló, hogy megvesznek egymásért.
- Biztos, hogy Edwards terhes? - szólalt meg Louis, mire tekintetem rá kaptam. - Mert egyik nap, hallottam telefonálni. Ha jól vettem ki, akkor egy dokival beszélt. - gondolkozott tovább Lou, mire mindenki érdeklődve figyelte. - Valami olyasmit mondogatott, hogy de neki muszáj terhesnek lennie...

4 megjegyzés:

  1. Szia
    Nagyon vártam már az új fejezetet.
    Louisnak lehet igaza van.
    Liam a jo kis lelki szemeteslada, de legalább meg mondta mindenkinek mit gondol.
    A lányokat sajnálom, de a végén ugyis minden rendbe jön.

    Várom/várni fogom a következő részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Hát minden kiderül majd :)

      Törlés
  2. Szia :3 ELKÉPESZTŐ LETT :D Nagyon nagyon tetszik. Siessetek ;) Puszika Orsi

    VálaszTörlés