2014. július 4., péntek

°20.rész - Féltékenység°


"El sem hittem, hogy valaha látom még! Több volt ő egy szerelemnél vagy egy legjobb barátságnál. Szinte mindig magam elé helyeztem az ő álláspontját, hisz ő volt velem mindvégig. Jobban ismert engem, mint én magamat." - Skyler Graham


SKYLER

Reggel borzasztó fejfájással keltem. Pedig épphogy csak meghúztam az üveget. A szemeim feldagadtak, pirosak voltak és egész este csak forgolódtam. Nagy nehezen felkeltem, rendbe szedtem magam, majd levánszorogtam a konyhába. Rox már ott ült egy bögre tea, egy tál rántotta és egy pár szem gyógyszer társaságában, míg apa sürgött-forgott.
- Jó reggelt - motyogtam álmosan, míg letelepedtem a konyhapulthoz. Rox oldalról átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Jobban vagy? - kérdezte szomorúan apa, mire bólintottam egyet. Pedig cseppet sem éreztem magam jól. A reggeli után mondtam, hogy ma beteget jelentek és nem megyek suliba. Mindketten elfogadták, ezért fölvánszorogtam a szobámba és bekapcsoltam a laptopot. Felléptem pár oldalra, amikor megláttam egy cikket, miszerint kutya-gazdi találkozó van a parkban. Úgy gondoltam, ez remek alkalom, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Hector! - mondtam vidáman, mire a kiskutyám farok csóválva rohant be a szobámba. Boldogan simogattam meg a buksiját. Felkaptam a szükséges holmikat, majd elindultunk a konyha irányába.
- Hova mész? - hallottam meg a húgom főnökösödő, de imádni való hangját.
-A parkba. Hectort viszem le a kutyatalálkozóra. Neki se árt egy kis társaság.
- Rendben, csak vigyázz magadra! - intett, majd kiléptem az ajtón. Húsz perces séta után odaértünk és változatosabbnál változatosabb négylábúakat láttam, különböző korú és stílusú gazdival. Egyszer csak egy játékos kutyus rohant oda Hectorhoz, mire a kedvencem boldogan üdvözölte a jövevényt.
- Casper, nyugodj le! - hallottam meg egy átkozottul ismerős hangot, majd egy még ismerősebb sziluett rajzolódott ki előttem. A velem egy idős fiú fáradtan kapta fel a kis terriert, majd amikor meglátott meglepetten vigyorodott el - Sky! Mióta nem találkoztunk! - nevette és a kutyát letéve átölelt.
- Ty, nem gondoltam, hogy mostanság látni foglak! - viszonoztam a kedvességét.
- Mióta van kutyád? - kérdezte aranyosan, míg leültünk egy közeli padra.
- Nemrég szereztem. Neked?
- Hát, Caspert a szakításunk után szereztem, mert nagyon magányosnak éreztem a házat nélküled - mosolygott szomorúan. Tylerrel 3 éve jártam. Azok voltak ám a szép idők! Minden jó volt. Szó szerint.
- Te is tudod, hogy én nem akartam szakítani - böktem ki pár perc csend után.
- Igen, de azt mindkettőnk tudja, hogy így volt a legjobb. Nem tekintettünk a másikra, talán csak barátként.
- Legjobb barátként - mondtam kuncogva, mire ő is vigyorra húzta a száját - Sőt, neked is volt egy-két titkod, ami miatt nem lehettünk együtt.
- Pontosan. Nincs kedved holnap elmenni valahova este? - a kérdésével meglepett, pár percig megszólalni se tudtam.

HARRY

Nem tudtam mit mondani, miután Liam lebaszta a fejünket. Igaza volt. Teljes mértékben igaza volt. Abban a pillanatban nem érdekelt Malik problémája, egyedül Sky szomorú tekintete járt a fejemben. Felkaptam a kocsikulcsomat, majd az ajtó felé indultam, amikor meghallottam Louis hangját.
- Harry, hova mész?
- Skylerhez - feleltem, miközben a cipőmbe tuszkoltam a lábam - Bocsánatot kell tőle kérnem.
Még láttam, ahogy Lou és Liam egymásra mosolyognak, de úgy gondoltam, jobban teszem, ha nem szólok be nekik.
- Veled megyek - nyögte be Niall, mire tágra nyílt szemekkel fordultam felé.
- Tuti?
- Figyelj, inkább elmondom a kocsiban - dadogta, majd kiindult az ajtón egyenesen a kocsimhoz. Megrántottam a vállam és a szöszi után mentem. A kocsiban beültem a volán mögé, míg Niall az anyós ülésen várakozott rám.
- Szóval - kezdtem bele - Miért akarsz velem jönni?
- Mert... rájöttem, hogy hatalmas hibát követtem el. Ti ketten szerelmesek vagytok és nincs jogom ebbe beleszólni. Sky a legjobb barátom és más fiú nem tudná úgy boldoggá tenni, ahogy te teszed. Tudom, hogy régóta vitázunk, de szeretnék már kibékülni. Nemcsak Skyler érdekében, hanem a barátságunk érdekében is. Csak egy valamire kérlek... ne bántsd meg.
- Nem fogom, Niall, nem fogom. Szeretem őt és nem hagyom elmenni. Még egyszer nem követem el ugyanazokat a hibákat.
- Rendben - mosolygott, míg felém nyújtotta a kezét - Béke?
- Béke - ráztam meg vigyorogva, majd az autót beindítottam és Sky háza felé vettük az irányt. Gyorsan odaértünk és rögtön be is kopogtattam, de meglepetésemre Rox nyitott ajtót.
- Sziasztok - mondta morcosan - Mit akartok?
- Sky miatt jöttünk - válaszolta csendesen Niall.
- Miattatok sírt egész éjszaka és úgy gondoljátok, még mindig látni akar titeket? - kérdezte ingerülten.
- Tudjuk, hogy elrontottuk, - vágtam rá gyorsan - de szeretnénk jóvátenni! Tudom, hogy nálam rosszabb barát még nem volt és rengeteg dolgot elcsesztem, de tiszta szívemből szeretem Skylert és nem hagyom, hogy még egyszer elveszítsem. Szeretem, ahogy elmosolyodik. Olyankor nekem is mosolyra húzódik a szám. Szeretem, ahogy nevet. A világ legszebb dallama. A hangja miatt minden növény virágba borul. Ha boldog, mindenki boldog. Mindenki napja csak jobb lesz a jelenlététől. A mogyoróbarna szemeinél nincs szebb a világon. Ezer csillagnál is szebben ragyog. Bármit megtennék érte, akár kútba is ugornék, csak láthassam rajta, hogy boldog.
- Meggyőztél - mosolyodott el halványan Roxanne - Egy apró bökkenő van. Sky nincs itthon.
- Akkor hol van? - kérdezte ijedten a szöszke, míg nekem is összeszorult a mellkasom.
- A parkban, valami kutyatalálkozó izén...
- Akkor ne haragudj, hogy zavartunk, drága Roxan, mi már itt se vagyunk - hadartam el egy szuszra, majd mielőtt bármit mondhatott volna, megöleltük és beugrottunk a kocsiba. Se perc alatt a parkhoz értünk és a bejárathoz sétáltunk.
- Hol lehet? Rengetegen vannak - hunyorgott Niall, míg én is a tömeget pásztáztam.
- Megvan! - mutattam a padon ülő lány felé, de menten hevesebben vert a szívem, ahogy megláttam mellette a vele egyidős fiút.
- Ő meg ki? - motyogta Horan.
- Nem tudom - morogtam - Menjünk a hátuk mögé.
- Biztos jó ötlet ez, Hazz?
- Persze. Gyere! - fogtam meg a csuklóját, majd észrevétlenül a hátuk mögé osontunk. Körülbelül két-három méterre állhattunk meg, ami elég volt a hallgatózásra és a rejtőzködésre is.
- Nincs kedved holnap elmenni valahova este? - kérdezte a fiú, mire ökölbe szorult a kezem, de Niall még időben leállított.
- Persze! - nevette a barátnőm, ami felettébb megdöbbentett - Hiányzott már, hogy valaki vacsorázni vigyen. Emlékszel, Tyler, régen mennyit jártunk étterembe?
- Igen, emlékszem. Mindig azzal dicsekedtem, hogy nekem van a legszebb barátnőm.
- Szép napok voltak - pirult el Sky, mire szomorúság járta át a testemet. Talán őt jobban szereti?
- Igen, azok voltak. Egyébként még mindig szingli vagy?
- Nem. Harryvel járok. Jobb srácot találni se tudtam volna. - mondta, ami megmelengette a szívemet - Te még mindig együtt vagy Taylorral?
- Igen. Kicsit fura, nem igazán szeretem az emberek előtt, főleg nem a csinos exem előtt emlegetni. Taylor pedig most Los Angelesben van. Holnap utazik utánam.
- Szeretnék majd újra találkozni vele.
- Kedvel téged - nevette Tyler, vagy mit tudom én ki - Na, nekem ideje mennem. Este 7-re érted megyek. A Panino jó étterem lesz?
- Tökéletes - vigyorgott Sky, majd két puszi után elköszöntek. A szerelmem még percekig ott ült a padon, amikor megkocogtattam a vállát.
- Sky?
- Jézusom, Harry! Hogy kerültetek ide?
- Jártam nálatok és a húgod azt mondta, hogy itt talállak. Így idejöttünk.
- Mikor jöttetek ide? - kérdezte meglepetten, mire Niall válaszolt helyettem.
- Ebben a szent pillanatban. Miért? - a hazugságával meglepett. Ugyanakkor jól esett, hogy kivéd mindkettőnket.
- Csak kérdeztem - mosolygott Skyler - Miért vagytok itt?
- Beszélni akartunk veled - ültem le a padra - Figyelj, tudom, hogy elrontottuk, de szeretném jóvá tenni. Mindketten szeretnénk. Nem akartunk téged is belerángatni a vitánkba, de mindketten idióták vagyunk és nem tudjuk befogni a szánkat. Megbocsájtasz nekünk?
- Persze - ölelt át, majd megcsókolt. Niallt is megölelte, aztán visszaült a pad másik végére. Még órákat beszélgettünk ott hármasban, amikor kezdett az ég beborulni.
- Hazavigyünk? - kérdezte Horan, míg a kocsi felé rohantunk.
- Örömmel venném - ugrott be a hátsó ülésre, Hectorral a nyomában. Skyt hazadobtuk, majd mi is elindultunk a lakásunk felé.
- Követni akarod őket este? - nézett rám a bandatársam, mire bólintottam egyet.
- Nem tudom, ki ez a fickó, de nem hagyhatom, hogy elvegye tőlem.

1 megjegyzés: