2014. április 12., szombat

°17.rész - Aludj Szerelmem...°

Unom már! Unom már rohadtul, hogy senki sem képes egy kibaszott kommentett odanyomni a rész alá! Így mi értelme írnunk?! Hisz senki sem kommentel! Tisztelet a kivételnek!!! Elegem van már rohadtul! És a rendszeres olvasók száma, miért lett egyre kevesebb?! Lassan a sírás határán leszek.... Mindegy is... Olvassátok. Sziasztok.
Ui: Csatlakozzatok a facebook csoporthoz: CSOPORT!!!
Rebeka/Tekla



"Érdekes, hogy az életben soha nem úgy történik semmi, ahogy szeretnénk. Ez nem egy álom, vagy mese. A mesékben a hercegnők rátalálnak a hercegükre, csinálnak egy tonna babát, majd meghalnak...De ez a kegyetlen valóság. És lássuk be, én nem vagyok egy hercegnő, nem létezik a hercegem, és én leszek az a furcsa macskás néni, aki egyedül hal meg. Valahogy így képzelem el a jövőm. És elég nagy a valószínűsége, hogy így is fog beteljesedni." - Roxanne Graham

ROXANNE

Zayntől kaptam egy pólót aludni, így egy legalább ötször nagyobb felsőben feszítettem.
- Hallod ezt? - kérdeztem miután füleltem egy kicsit, ugyanis lentről hangokat hallottam, amint vitáznak. Zayn csak megrántotta a vállát, majd hátulról átölelt és elkezdte puszilgatni a nyakam. - Na! - kuncogtam fel, miközben eltoltam magamtól. - Kíváncsi vagyok. - suttogtam, majd óvatosan kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam, hogy van e valaki a folyosón. Miután megbizonyosodtam róla, hogy senki, lábujjhegyen pipiskedve indultam meg kifelé. Malik követett, majd hirtelen belecsípett a fenekembe, mire egy halk visítás hagyta el a számat. - Te szemét! - nevetve suttogtam neki, miközben a mellkasát ütögettem.
- Ne légy rossz kislány, mert megjárod. - szorosan magához húzott, majd egy csókot nyomott ajkaimra.
- Tudod, hogy tőlem messze áll a jó kislány stílus. - kuncogtam ajkaiba, mire hevesen megcsókolt. Keze lecsúszott a fenekemre, majd már csak annyit éreztem, hogy ismét belecsíp a fenekembe. Egy kicsit megugrottam és a szájába visítottam. - Te hülye! - nevettem fel, kicsit hangosabban a kelleténél, mire lent csönd lett.
- Itt van Perrie? - hallottam meg Louis hangját.
- Szerintem ez nem Perrie... - Skyler sokat sejtő hangja hasított a füleimbe, mire Zayn azonnal behúzott és benyomott a fürdőbe, majd rám csukta az ajtót. Hallottam még ahogyan benyomja a tévét, majd pár másodperccel később kopogást hallottam. Zayn kicsit húzta az időt, míg kinyitotta az ajtót, gondolom a terve része.
- Liam? - Malik hangja mély és rekedt volt, gondolom úgy állította be magát, mintha aludt volna és most kelt fel.
- Csak egy perc az egész. - alig hallottam valamit. A fürdő ajtaja kinyílt és legjobb barátom lépett be rajta.
- Hali. - köszöntem mosolyogva és a nyakába ugrottam.
- Ahj, te bolond lány! Ebből még nagy gond lesz... - suttogta vészjóslóan, miközben mogyoró barna szemeivel vizslatott, mire egyik ujjammal megböktem a hasát.
- Igen, MAJD gond lesz belőle. De addig is had szórakozzak. - nyávogtam neki egy sort, mire tekintete ellágyult - Figyelj...neki menyasszonya van, nekem pedig egy komoly kapcsolatom. Tudom, hogy nem helyes amit csinálunk, de mit tegyek, hogyha szeretem? Liam... - sóhajtottam egyet - figyelj...mielőtt felébredne, én úgy is el fogok tűnni ebből a házból. Sőt, pár napra még a városból is. Megyünk Richivel a szüleihez. Szóval ne aggódj, mindketten elfogjuk felejteni, ezt az egész dolgot. - mosolyogtam rá kedvesen, majd hozzábújtam és szorosan öleltük egymást. - Szeretlek Liam. Örökre te maradsz a legjobb barátom. - suttogtam a mellkasába.
- Én is te bolond lány, és hidd el te is nekem. - a hajamba nyomott egy puszit, majd elengedett és kiment a fürdőből. Visszamentem a szobába, ahol Zayn az ágyon hasalt. Odamentem hozzá, majd a kerek fenekére ültem és felhúztam a trikóját. Először csak simogattam, majd maszírozni kezdtem.
- Aranykezed van. - morogta elégedetten az alattam fekvő fiú, mire halkan felkuncogtam.
- Neked meg....hmm....jó hangod van? - gondolkoztam el, majd hangosan felnevettem.
- Hé! - motyogta elégedetlenül, majd hirtelen megfordult, így én eldőltem és az ágyon kötöttem ki. - Valamiben biztos jó vagyok... - morogta, majd hevesen megcsókolt.
- Valamiben biztos... - rántottam vállat, majd egy vigyor kúszott az arcomra.
Nem szólt vissza, csak a szemembe nézett folyamatosan és úgy vizslatott.
- Baj van? - kérdeztem aggodalmasan, miközben kezeimet az arcára csúsztattam és simogattam. - Zayn mondj már valamit... - suttogtam kétségbeesetten, mert nem tudom mi lett vele. - Zayn könyörgöm mondj már valamit - szólaltam meg újra, mikor megláttam, hogy szemébe könnyek szöktek. Nem szólalt meg, ezért felültem az ágyon és nekitámaszkodtam a falnak. Zayn fejét az ölembe rakta, majd simogatni kezdtem, néha beletúrtam éjfekete hajába. - Szerelmem meséld el mi nyomja szívedet? - suttogtam mosolyogva. Tudjátok miért kérdeztem ilyen furán? Mert egy emléket idézett fel. Emlékszem volt olyan, hogy anya ugyanígy ült és simogatott, mikor sírtam, és akkor ugyanezt kérdezte. Szép volt, de elmúlt.
- Nem akarom elvenni Perriet... - amikor ezt kimondta még az ütő is megállt bennem. Combomon megéreztem forró könnyeit, mire teljesen ledermedtem.
- Szívecském, hisz ő az akit szeretsz. - mondtam mosolyogva. Csak, hogy az a mosoly nem volt őszinte. Fájt ezt kimondanom. Nagyon fájt. Hamarabb eltűrném a fizikai fájdalmat, mint hogy ezt a kínt, mert rájöttem Zayn és Perrie összetartoznak.
- Ez nem igaz. Roxi tudod jól, hogy téged szeretlek. Nélküled élni sem tudok. - szavai hallatán szívem hangosan óriásokat dobbant, de az érzelmeimet félre kellett dobnom. - Szeretlek, te vagy a szerelmem... - suttogta halkan, mire könnyeim eleredtek és végigszánkáztak arcomon, de azonnal letöröltem őket, mert erősnek kell maradnom.
- Aludj Szerelmem... - suttogtam, majd simogatni kezdtem, hogy minél hamarabb elaludjon. Egy kicsit később már csak édes szuszogását lehetett hallani, amin halványan elmosolyodtam. Nagyon óvatosan kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel.

ZAYN

Mikor felkeltem üres volt mellettem az ágy. Értetlenkedve ültem fel és néztem körül. Gyorsan felöltöztem, majd lefelé vettem az irányt, egyenesen a konyhába. Bent mindenki ott volt, még Skyler is, kivéve Roxit.
- Hol van Roxanne? - kérdeztem köszönés nélkül. Majdnem mindenki értetlenkedve nézett rám.
- Rox? Azt sem tudtuk, hogy itt van. Nekünk Liam azt mondta, hogy csak a TV volt. - magyarázta értetlenkedve Louis.
- De akkor hol van? - kérdeztem meggyötört arccal, mire Liam egy levelet csúsztatott végig az asztalon felém. Összehúzott tekintettel meredtem a fehér borítékot, majd elvettem és kibontottam. Egy félbehajtott lap volt benne, amit szétnyitottam és olvasni kezdtem.
"Perrievel összeilletek és összetartoztok. Nincs jogom ahhoz, hogy szétválasszalak titeket. Csak próbálj elfelejteni. Szeretlek és szeretni is foglak mindörökké. Vigyázz magadra! Csók a Te Roxid"
Szemembe könny szökött és erősen a pultra csaptam az öklömmel.
- Nem! Nem, nem, nem lehet! A kurva életbe már! Mi a faszért van ez?! Basszameg! - hangosan szitkozódtam, majd a falnak dőltem és arcomat a kezeimbe temettem.
- Kérlek magunkra hagynátok minket? - szólalt meg halkan Skyler, mire mindenki kifelé kezdett menni.
- Biztos? - Styles aggodalmas hangja csengett.
- Nem fog megenni. Menj már! - az idősebbik Graham kedvesen mondta, majd egy csókot váltottak és Styles kihúzott. Skyler leült mellém, majd szemeivel fürkészni kezdett. Nem szándékoztam rá nézni.
- Tudom, hogy elcsesztem, nem kell az orrom alá dörgölni. - morogtam, miközben a padlót bámultam.
- Zayn, igaz még mindig nem vagyunk puszi pajtások, de attól még rossz látni, hogy mindketten szenvedtek. Nem értem miért csináljátok ezt. - nem volt se bunkó, se durva, se semmi, hanem kedves volt.
- Nem szeret. - a sírás szélén álltam, úgy suttogtam ki ezt a két szót.
- Na igen, biztos ezt adta be neked. Jó a manipulálásba. - nevetett fel egy kicsit, majd folytatta - Zayn, ugyan kérlek. Komolyan azt hiszed, hogy nem szeret? - kuncogva kérdezte, mire végül ránéztem. Szemei kedvességet sugároztak, nem volt benne semmi rosszindulat. Komoran bólintottam egyet, mire furán kezdett el méregetni. - Tényleg azt hiszed, hogy nem szeret? - megrökönyödve fürkészett, miután bólintottam egyet. - Zayn, most ugye csak viccelsz? - szája kicsit elnyílt a meglepettségtől, majd megráztam a fejem, ezzel nemleges választ adva. - Akkor elárulok egy titkot. - kacsintott, majd folytatta - Rox nagyon szeret téged. - horkantottam egyet, mire játékosan meglökött. - Ugyan Zayn! Hidd már el, hogy szeret téged! Honnan veszed, hogy nem szeret? - kérdezte tehetetlenül.
- Itt van? Nincs. Együtt van Kinggel? Igen. Ezzel elmondtam mindent. - feleltem komoran.
- Ugyan már Malik! Ott vagy vele? Nem. Együtt vagy Perrievel? Igen. Menyasszonyod van? IGEN. Min csodálkozol? Neked nagyobb a bűnöd, mint az övé. - Skyler eléggé rávilágított valamire.
- Mennem kell. - álltam fel, majd elrohantam, ki a házból, el egészen máshová.
Egyszer minden véget ér
ROXANNE

- Hogy mi?! - élesen hasít a levegőbe Richi hangja, majd lehunyja szemeit és mély levegőket vesz.
- Így lesz a legjobb! - védekeztem egyből - Richard könyörgöm ezen mit nem lehet érteni?! - hangom megrovó volt, miközben dühösen meredtem a fiúra. - Vége! V. É. G. E. - betűztem le neki hátha úgy jobban felfogja a dolgokat. Igen, végeztem vele. Hogy miért? Mert muszáj. Szeretem őt, de ez így nekem nem fog menni. Nem akarom őt átverni ezzel, hogy én a háta mögött kavartam Zaynnel. Nem érdemli meg...Ahhoz neki túl nagy a szíve.
- Rendben... - szólalt meg szomorkás hangon lehajtott fejjel, mire megesett rajta a szívem. Azonnal magamhoz vontam és szorosan öleltem, nem akarok neki fájdalmat okozni. Mindkét kezével átölelt és halkan suttogott a fülembe. - Ane, tudom, hogy még mindig Őt szereted. Ne okold magad, a szíved így döntött, hogy őt kell szeretned, nem te vagy a hibás. - a mondat végére a szemeimbe nézett és mosolyogva közölte velem a tényeket. 
- De... - azonnal kezdtem volna a magyarázkodást, de ő gyorsabb volt és befogta a számat az egyik ujjával.
- Tudom, hogy szeretsz, de azt is tudom, hogy Őt jobban. Ne haragudj, de el kell mennem, nekem ez a mai napra sok. - hangjában a fájdalom érződik, amit fájó szívvel hallgattam végig. Elengedett és kifelé vette az irányt, mikor a csuklója után kaptam és visszafordítottam. 
- Rám mindig számíthatsz. - mosolyogtam kedvesen, hátha így nem fog annyira fájni neki - És Richi...ugye ettől még barátok vagyunk? - kérdeztem félve, mire bólintott egyet, de nem hinném, hogy túl sok kedve lett volna hozzá - És hogy bebizonyítsuk, holnap találkozzunk abban a cukrászdában. - utaltam arra a napra, amikor megismerkedtünk. - Mondjuk...Kettőkor. - mosolyogtam, mire tekintetét rám emelte és bólintott egyet. Elengedtem kezét, így kiment az ajtón és becsukta maga után. Mi van ha nem jön el? Nem akarom elveszíteni, mert attól még szeretem, de hát igaza van. Zaynt sokkal jobban szeretem.  Féle, hogy mi lesz ebből az egészből...

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szuper rész lett. Mar csak Zayn ek kell lépni e. Kovit. En vagyok a kivetel? En maradok olvasotok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, de nehogy azt hidd olyan ilyen könnyű lesz ;) köszönöm <3

      Törlés
  2. Nagyon nagyon tetszik, és remélem Zayn Perriehez ment, hogy végre lezárja azt az 'ügyet'..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nem lesz ilyen egyszerű lezárni az ügyet ;) köszönöm <3

      Törlés