2015. január 31., szombat

°30.rész - A titkok előbb-utóbb szétszednek...°


SKY

Engem bámult. Az arcom falfehér lett és remegtem, ahogy elindult felém. Harry és Ben is a reakciómat figyelték, majd észrevették a fiút is. Istenem, miért velem történik ez?
- Skyler Graham? - nevetett, majd megvillantotta az ezerfaktoros mosolyát, amit régen annyira szerettem - Hogy kerülsz ide? Olyan rég láttalak! - nevette és már készült volna, hogy megöleljen, amikor inkább hátraugrottam ijedtemben.
- Ne érj hozzám - sziszegtem, majd az ujjaimat összekulcsoltam Harryével, mire ő megszorította a kezemet biztatásként.
- Te ki vagy? - kérdezte a barátom.
- Régen nagyon jóban voltunk - folytatta öntelten - De egyszer hibáztam és Sky sose bocsátott meg nekem. Pedig mindketten tudjuk, hogy semmiség volt, igaz, Sky?
- Nem semmiség volt - suttogtam remegve. Nem tudtam, hogy a dühtől vagy a félelemtől  - Minden volt. Nem akarlak soha többet látni téged, Shawn. Ha még egyszer a közelembe jössz, megszerzem azt a bírói kérelmet.
- Ugyan, bébi! Te is tudod, hogy semmi olyan nem volt, amit ne élveztél volna - kacsintott, mire felfordult a gyomrom.
- Ha Sky nem kedvel, meg hogy kérjelek, távozz - kelt a védelmemre Ben.
- Sky, te is így gondolod? Mennem kéne? - vigyorgott rám még mindig.
- Hagyj békén. Kérlek, hagyj engem békén - suttogtam elgyengülten, mire vállat vonva elindult kifelé az ajtón, de közben nekiment a vállamnak és a fülembe suttogott.
- Még találkozunk.
Megborzongtam, mire Hazz nyugtató ölelésében találtam magam.
- Ki volt ez? - kérdezte dühösen. Tudtam, hogy nem rám dühös, mégis összerezzentem a kitörésétől.
- Nem akarok róla beszélni, ok? - néztem fáradtan a szemeibe, majd a táncparkett felé húztam - Táncolunk?
- Örömmel - nevette, majd megpörgetett a parketten.



NIALL

Sky elment Harryvel valamilyen buliba, pedig ma este sokkal jobban szükségem lett volna rá, mint eddig valaha. Míg megint hazalátogattam a hétvégén olyan dolgok történtek, amik megtörtek. Este mindenki lent bulizott, én inkább fent feküdtem az ágyamban. Meghallottam, ahogy megcsörren a telefonom és megláttam a kijelzőn a nevét. Könnyekkel küszködve vettem fel, bár nem akartam.
- Niall, figyelj, annyira sajnálom - szólt bele, köszönés nélkül - Tudom, elrontottam az egészet, de te ezt nem értheted! A saját bátyámról van szó és...
- Állj, Smith, te figyelj ide! - előtört belőlem a harcos énem. Nem igazán kellett volna ezt tennem egy lánnyal szemben, de nagyon megbántott - Azt ígérted, hogy mellém állsz, hogy mellettem maradsz örökre. Úgy látszik, te is csak kihasználtál, mint mindenki más.
- Na, várj csak, Horan! Azt hiszed, ki akartalak használni? - nevetett bele gúnyosan, mégis szomorúan a telefonba - Azért hívtalak fel most is, hogy megmagyarázzam az egészet. Hogy elmondjam, hogy mennyire fájt, amikor a bátyám és a legjobb barátja, akibe történetesen bele vagyok esve, összevesznek. Ahogy egymáshoz vágtátok azokat a dolgokat... mintha soha nem is ismertétek volna egymást. Pedig együtt nőtettek fel! Amikor hétvégén hazajöttél, azt hittem, hogy ez lesz a legcsodásabb hétvégénk. Annyira meg akartalak csókolni! Alig vártam, hogy végre láthassam a barátom arcát, akit még csak meg sem látogathatok vagy meg sem ölelhetek nyilvánosan, ugyanis egy senki vagyok. Nem beszéltél sose rólam a barátaidnak, még a szüleidnek se, pedig lassan egy éve randizunk! És mi a legjobb az egészben? Hogy most egy év után lett bűntudatot és most mondtad el Jacknek. Gratulálok. Remélem, jobban érzed magad. Neked adtam mindenem. Szó szerint! Niall, veled vesztettem el a szüzességemet is! És csodálkozol, hogy amikor annyi mindent a fejemhez vágtál, mellesleg rajtam vezetted le minden dühödet, akkor nem a bátyám oldalára állok? Igen, nekem is el kellett volna mondani. De végső soron te beszéltél rá, hogy hazudjak a saját bátyámnak! Te kértél meg rá, hogy titkoljam el mindenki elől. Még ha azt is mondtad, hogy nem azért, mert kínos vagyok, hanem mert a rajongók darabokra szednének, én megtettem mindent. Fájt, de megtettem mindent. Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy Sky sincs nyomás alatt a rajongók miatt. Ő miben különbözik tőlem? Csinos? Kedves? Okos? Csak mond ki! Tudod, hányszor kérdezted meg, hogy hogy vagyok, amióta randizunk? Egyszer sem! Azóta nem érdekellek, mióta híres lettél. Vissza akarom kapni azt a kis srácot, akivel 10 évesen a tóparton ültem és nevettem a buta viccein. Vissza akarom kapni azt a srácot, aki mosolyogva mondott igent arra, hogy elkísérje a barátját a bankettre. Vissza akarom kapni azt a Niallt, aki egy éve megcsókolt ugyanazon a tóparton és elhívott először randizni. Mi változott Niall? Én? Már nem tetszem? Akkor kérlek mond meg, mert megőrjít a tudat, hogy egy senki vagyok. Szóval, ha ezek után is azt gondolod, hogy kihasznállak, hát gratulálok. Remélem, majd találsz nálam jobbat - sírta.
Szóhoz sem jutottam. Igaza volt. Teljes mértékben igaza volt. Én csesztem el. Én voltam a szar barát. Annyiszor megbántottam és még csak észre se vettem! Azzal voltam elfoglalva, hogy biztonságban tudjam, miközben a szabadságot vágtam el tőle.
- Grace... - könyörögtem, míg patakban folytak a könnyeim - Annyira sajnálom.
- Én is, Niall. De én ezt nem tudom tovább csinálni. Szakítani akarok.
- Megértem, hogy ezt szeretnéd, de kérlek, adj még egy esélyt! Egy utolsót, és ígérem, mindent jóvá teszek.
- Niall, ez nem kérés volt. Kimondtam. Szakítok veled. Sajnálom. Még mindig szeretlek, de ezt nem csinálom tovább. Találj magadnak egy jobbat, oké?
- Nincs jobb - suttogtam meggyötörten.
- Sajnálom. Viszlát, Niall - nyögte ki, majd megszakította a vonalat. Talán örökre. A falhoz vágtam a telefonomat, míg dühömben csak ordítani tudtam. Gondoltam egyet és lementem a bulizók tömegébe. Még láttam, ahogy Rox és Liam táncolnak, míg Zayn dühösen és féltékenyen nézte őket. Itt senkinek nincs szerencséje a nőkkel? Talán Louisnak. De hát akkor is. Ez nem igazságos. Berontottam a konyhába és annyi alkoholt vettem magamhoz, amennyit csak tudtam. Kezdek olyan lenni, mint Harry volt, amikor Sky szakított vele. Szóval az egész ilyen érzés? Összetört a szíved, mégis jól tudod, hogy te magad döfted belétek a kést és ha körültekintőbb lettél volna, talán ez mind meg sem történik. Épp felindultam a szobámba, amikor Louis az utamat állta.
- Niall - sziszegte - Mit csinálsz?
- Mit érdekel? - vágta hozzá egy kicsit bunkón. Talán kicsit már be voltam csiccsentve vagy csak irigy voltam Louis párkapcsolatára. Vagy mindkettő.
- Ne kezd ezt te is - morogta az orra alatt, majd piástul felkísért a szobámba, majd becsukta az ajtót. Kivette az üveget a kezemből, csupán egyet tartott magánál, azt is felbontotta, majd egy jó nagyot kortyolt belőle - Na mi a baj?
- Hosszú - motyogtam, míg én is beleittam a vodkás üvegnek kinéző valamibe. Az alkohol marta a torkomat, de leginkább ilyen fájdalomra volt szükségem.
- Van elég időnk - nézett rám kíváncsian, mire én nekiláttam elmesélni életem legnagyobb baklövését. Elmeséltem neki, hogy lassan 10 éves korom óta szerelmes vagyok a legjobb barátom húgába, hogy tavaly nyáron elhívtam randizni, hogy milyen borzalmas barát voltam. Elmeséltem, hogy csak Sky tudott a szerelmemről, végül azt is, hogy hogyan győzött le a bűntudat, hogyan mondtam el Jacknek, hogy a húgát szeretem és, hogy hogyan veszettem el Gracet.
- ... szóval egy hülye vagyok - fejeztem be a történetemet egy sóhajtással - Soha többet nem akar rólam hallani.
- Niall, haver... igen elcseszted, de nincs olyan dolog, amit ne lehetne jóvá tenni. Ezt is jóvá tudod tenni. Nézd meg Harryt! Hányszor követte el a baklövéseit? Mégis vele maradt Sky, mert szereti. És ez a lényeg. Hogy szeressétek egymást. A többi részletkérdés. Talán el kéne hívnod Londonba.
- Nem lehet. Szakított velem. Nem akar velem beszélni. Ha Jacket rá tudnám venni, hogy elhozza... de ő is utál. Sőt most jobban, mint valaha. Összetörtem a húga szívét. Hogyan nézzek ezek után a barátaim szemébe? - dühöngtem, majd az arcomat a tenyereimbe temettem. Hirtelen a telefonom újra rezgésbe kezdett, aztán megláttam Jack nevét a kijelzőn. Sóhajtottam, majd a fülemhez emelve megnyomtam a fogadás gombot.
- Niall... itt vagy? - kérdezte szipogva a legjobb barátom.
- Jack? Jól vagy? Mi történt? Gracenek baja esett?
- Haver, én... Jézusom, ide kell jönnöd.
- Mi? Mi történt? MI TÖRTÉNT?!? - ordibáltam kétségbeesetten, mire Lou megfogta a vállamat, hogy lenyugtasson.
- Grace kórházba került - nyögte ki - Öngyilkos akart lenni.
Ahogy kimondta, még a vér is meghűlt az ereimben. Abban a pillanatban elhallgatott minden körülöttem. Nem hallottam a zenét, az embereket, Jacket és Louist sem. Minden csak zúgott. Ugyanazok a mondatok játszódtak le a fejemben újra és újra: "Szakítok veled. Sajnálom. Még mindig szeretlek, de ezt nem csinálom tovább. Találj magadnak egy jobbat, oké?" Még éreztem, hogy a bandatársam kikapja a telefont a kezemből, majd pár perc hümmögés után kinyomta.
- Elkísérsz? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Persze. Így amúgy sem engedlek ilyen állapotban kocsiba - mondta kicsit hamisan mosolyogva, majd felkapva a kabátunkat és a kocsikulcsot, magunk mögött hagyva a bulizó tömeget. Mindenki boldog volt, én pedig lehet, hogy elvesztem a szerelmemet. Talán örökre.

5 megjegyzés: