°23.rész - Álarcosbál°

 Sajnálom a késést.

"A búcsú nehezebb mint hittem. De az a tánc. Több volt mint tánc. Az szerelem volt." - Roxanne Graham

LIAM

- Idióta! - dühöngtem a szobámban, miután reggel megérkeztem, mert megint Roxnál aludtam. És hogy miért? Mert megint mindkét Graham lány sírt az éjjel. Esküszöm megérdemelnék a fiúk, hogy valaki beverjen nekik. Sóhajtottam egyet, majd bedőltem az ágyikómban, de nem élvezhettem sokáig a békét, mert valaki elkezdett dörömbölni a bejárati ajtón. Mivel előre éreztem, hogy senki nem fog ajtót nyitni, így kikeltem és lerobogtam a lépcsőn. Álmos fejjel nyitottam ajtót, de egyből kijózanodtam, amint megláttam Roxant.
- Lám, lám, lám, Ro... - nem tudtam befejezni a nevét, mert kezével lefogta a számat.
- Van itthon valaki? - kérdezte suttogva, miközben ajkaimról lefejtettem kezét.
- Hát mivel reggel kilenc van, így igen. - nevettem fel, mire egy öklöst adott a felső karomba. - Na gyere be, te normálatlan.
- Fú, tudod ki a normálatlan... - fújtatott nevetve, mire vigyorogva megvontam a vállam. Felmentünk a szobámba, halkan, settenkedve, hogy véletlenül se jöjjön ki senki a szobájából. Becsuktam magam után az ajtót, majd mikor visszafordultam csak annyit vettem észre, hogy Rox kutat.
- Mi a francot csinálsz? - suttogva csesztem le, ugyanis mindent kidobált a helyéről.
- Bulizni akarok! Naa kérlek csináljunk egy bulit! - nyavalygott, mire megforgattam a szemeim, de végül beadtam a derekam. - Legyen egy álarcos buli! - teljesen kivirult, ami miatt belementem a dologba.
- De miért pont álarcos buli?

ROXANNE

Miért pont az? Erre a kérdésre tudom a választ. Anyukám ruhái között találtam egy dobozt. Egy dobozt amiben egy gyönyörű fehér ruha volt. Egy ruha, ami anyukám esküvői ruhája volt. Azt szeretném felvenni a bulira.
- Csak úgy. - rántottam meg a vállam.
- Rendben, akkor most idejössz és átsettenkedünk Louishoz, hogy felkeltsük, mert segítenie kell. - suttogta, mire azonnal átspuriztam Tommohoz, aki édesdeden alukált. Észrevettem egy pohár vizet az éjjeli szekrényén, amit rögtön kezembe vettem és -szerencsére takaró nélkül alszik- alsóneműjére öntöttem. Szemei rögvest kipattantak és felkiáltott.
- Mi a fasz?!
Én csak kuncogtam, míg Liam hangosan röhögött.
- Csak nem bepisiltél Louis baba? - kérdeztem mosolyogva, mire összeszorította ajkait és mély levegőket vett.

***

Eljött az este, és sikeresen meghívtunk egy csomó embert a bulira, ami egy bálteremben lesz, amit sikeresen kibéreltünk. Vettünk jó sok piát és kaját, na meg, hogy hatásos legyen a belépőm a buliba, felszereltünk egy hintát a plafonra, amit virágok díszítenek. Én már itthon vagyok és éppen készülődök Skylerrel, aki mint mindig meseszép összeállítást választott. Persze mivel ő sem láthat a ruhában a buli előtt, így hamarabb el fog menni Tyler és a párja, Taylor társaságában.
- Így jó leszek? - nyitott be a szobámba, mire az ajtó felé fordultam.
- Gyönyörű vagy! - öleltem át fehérneműben, hisz még nem vehettem fel a ruhám. - Köszönöm, hogy begöndörítetted a hajam. - mosolyogtam rá, miközben belenéztem a tükörbe.
- Nincs mit húgi, de ne késs a saját bulidról! Majd ott találkozunk. - köszönt el, majd elhagyta a szobámat és a cipőkopogásból ítélve elhagyta a házat. Elővettem a telefonom, majd tárcsázni kezdtem Louis számát.
- Segíts, egyedül nem tudom felhúzni a ruhát. - motyogtam kínosan, mire beleröhögött a telefonba.
- Mázlid van, hogy pont érted indultam. Egy perc. - majd letette.
Ahogy ígérte, egy percen belül már kopogott az ajtómon. Amint beengedtem, felvettem a ruhát, így ő könnyedén felhúzhatta a cipzárt a hátamon. Elővettem a fekete magassarkúm, majd felraktam magamra a halvány rózsaszín maszkot és készen álltam. Már épp léptem volna ki, mikor valami eszembe jutott. Visszaszaladtam -már amennyire rohanni tudtam ebben a ruhában- és az ékszeres dobozomból elővettem egy pillangós nyakláncot. Sóhajtottam egyet, miközben elmémbe hatolt ez az emlék.
"- Hé Roxi! - kopogott valaki az ajtómon, mire felpattantam és kinyitottam. Szerelmem állt ott, hátratett kezekkel. Egy szenvedélyes csókot váltottunk, majd bearaszoltunk és én levetődtem az ágyamra. - Hoztam neked valamit. - mosolygott rám, mire felvont szemöldökkel felültem és úgy méregettem. A háta mögül előhúzta kezeit, amiben egy dobozka lapult, amit odaadott nekem.
- Mi ez?
- Nyisd már ki. - nevetett fel, mire levettem a tetejét, így megláthattam egy gyönyörű pillangós nyakláncot. Segített feltenni, majd felé fordultam.
- De miért pont pillangó?
- Mert pont olyan mint te. A pillangó gyönyörű, épp úgy mint te, és te is épp annyira szabad és független vagy, ha nem jobban. - vigyorgott rám.
- Köszönöm, ez csodálatos. - mosolyogtam rá elpirultan, majd egy gyengéd puszit hintettem rózsaszín telt ajkaira."
Megrebegtettem pilláimat, majd cipőm hangos kopogásokkal jelezte, hogy elhagytam a házat, és beültem Louis autójába.
- Eleanor ott lesz? - kérdeztem kedvesen, mire elmosolyodott.
- Ott lesz. Imád téged, ki nem hagyná a bulidat. De tényleg. Hogy hogy bulit szerveztél? - kíváncsiskodott aranyosan, mire még a levegő is bennem rekedt.
- Csak úgy. - válaszoltam határozottan, hogy nehogy elkezdjen gyanakodni.
- Figyelj Roxan. - mondta miután leállította az autót, mert megérkeztünk. - Nem láttátok egymást jó pár napig, ami meg is látszódik mindkettőtökön. Ő magába van fordulva, míg te iszol. Ez nem helyes. Tudom hogy haragszol rá, de kérlek amint meglátod ne próbáld meg kinyírni. - magyarázta, mire lesütöttem szemeim.
- Nem szándékoztam semmilyen merényletre, csak jól szeretném magam érezni a barátaimmal. Ennyi. - mosolyogtam Louisra, bár ez inkább volt műmosoly. A szívem facsarodik ki, ha csak arra gondolok, hogy ma este látom őket utoljára.
- Na menjünk be, és varázsolj el mindenkit arról a hintáról. - nevetett fel, mire kuncogtam egy kicsit és kiszálltam az autóból.

***

Már egy ideje tart a buli és egy újabb maszkos férfival ropok a parketten, mert majdnem minden férfi felkért táncolni.
- Bocsánat, de el kell kérnem a hölgyet. - fogta meg valaki a csuklómat és kezdett el húzni a színpad felé, de egyből megéreztem jellegzetes illatát Liamnek. - Hölgyem kérem üljön bele a trónszékébe. - mutatott fel a színpadra, ahol egy kidíszített ülés volt, egy hatalmas kerek tábla és egy mikrofon, ami mögött egy szöszi állt. Niall! Fellépdeltem, majd helyet foglaltam. Csak ekkor vettem észre, hogy tábla, olyan mint egy szerencsekerék.
- Hölgyeim és Uraim! - szólalt meg Niall a mikrofonba, mire a zene lehalkult, és az embertömeg a színpad felé fordult és figyelt. - Nos, ez a buli a mi királynőnknek jött létre, így ő most csak ül és élvezi a helyzetet. Minden férfi, aki szeretné Roxannet, az jöjjön fel a színpadra most! - vigyorgott felém a kis ír szöszi, mire kitágult pupillákkal néztem magam elé. Hirtelen tíz férfi jelent meg, sorban állva, köztük Liam és Zayn. Köpni nyelni nem tudtam, főleg azért, mert Malik is ott állt, utolsó helyen. Harry hirtelen ott termett a hatalmas kerék mellett, mire azt megpörgette. Különféle feladatokat kaptak a fiúk, volt akinek sztriptízelnie kellett nekem, de volt aki nem kapott semmit, mert szürke mezőre mutatott a felfüggesztett kis nyilacska. Már egy csak egy ember maradt, nem más mint Zayn. Rám sem nézett a buli alatt, mindig valakivel beszélgetett, vagy eltűnt a szemem elől. Igen, mindig őt kerestem. Nem tehetek róla, fontos nekem és akárhogy is nehéz bevallanom, de rohadtul hiányzik nekem. Gondolkodásom közepette elfelejtettem figyelni és már csak arra eszméltem fel, hogy Zaynie kissé meghajolva a kezét nyújtja felém. Egy gyors pillantást vetettem a kerékre, amin két szó állt. "Éjféli tánc"

Szemei amint összefonódtak az enyéimmel, mintha valami fellobbant volna. Féloldalas mosolyra húzta telt rózsaszín ajakit, amik olyannyira hívogattak, hogy alig bírtam magam türtőztetni. Kezeim az övébe csúsztattam, mire kicsit megszorította, ami jóleső bizsergést váltott ki belőlem. Felhúzott a székből, majd levezetett a színpadról és a táncolók közé húzott. Egy hatalmas kör maradt középen, ahol megállított és jobb kezemet összekulcsolta a sajátjával, míg a másikat a lapockáimra helyezte. Közel húzott, így szinte hallottam, hogy szívdobbanásai felgyorsulnak, éreztem bőrömön levegővételeit, míg egész végig az lebegett a szemem előtt, hogy teljesen belezúgtam ebbe a srácba. Két hangos kong után elindult egy lassú dallam, ami azt jelezte hogy éjfél van. Lábaink ütemre mozogtak testünkkel együtt, míg folyton csak egymás szemébe néztünk. Számomra körülöttem megszűnt létezni a világ. Ahogy erős karjaiban tartott és kölnijének az illata beférkőzött az orromba, miközben csak egymásra figyeltünk. Sakkban tartott, megbabonázott, a rabja lettem. De nem csak az érzésnek, Ő magának a rabja lettem.

- Gyönyörű vagy. - suttogta, de mégis mintha ordibált volna. A hangjának moraja bekebelezett, míg erősen, szinte megrémülve szorítottam kicsiny kezeimmel. Nem akartam, hogy véget érjen. Legszívesebben örökké így maradtam volna. Szemeimbe könny szökött. Miért, pont így kell elválnunk egymástól, miért most? Ha lehetne még pár napom, kihasználnám. De miért is nem halasztok? Tudom a választ. Mert elakarom őt engedni. Azt akarom hogy az érzés, amit iránta táplálok, csak barátság legyen. Se több, se kevesebb.

Ahogy a zene kezdett a végére érni, én nem bírtam tovább. 

- Zayn... - vettem egy mély levegőt, ami eléggé szaggatottra sikerült, míg ő fürkészett tekintetével és szinte felfalt szemeivel. - El kell mondanom valamit. Kérlek hallgass végig. - felemeltem a fejem és íriszeibe néztem. - Szeretlek, te vagy számomra a világ, ha csak meglátlak a szívem már hevesen kezd dobogni. Te tanítottál meg szeretni, te előhoztad azokat az érzelmeket, amiket anya halála után már nem mutattam senki és semmi felé. Ezért köszönetet mondok. De nem csak ezért. Nem tudom hogy csináltad, de miattad jobb ember lettem, egyszerűen a puszta jelenléteddel felnyitottad a szemem. Remélem boldog leszel a pároddal és remélem, hogy miután eltűntem nem fogsz szeretni.

- Hogy érted, hogy miután eltűntél? - vágott közbe, de meg se hallottam, muszáj volt befejeznem, mert már nincs sok időm. 

- Éreztem, érzem, hogy szeretsz, ahogy viselkedsz velem, közeledsz, a szíved dobbanási elárulnak. És elhiheted, hogy Zayn Malik szerelmes vagyok beléd. Testemmel, lelkemmel, megőrülök érted. Épp ezért is megyek el. - nem bírtam a könnyeimmel, előtörtek, de nem töröltem le. Közel hajoltam hozzá, majd suttogni kezdtem - Kérlek, légy boldog, kérlek, kérlek, kérlek. - már zokogtam, nem tudtam megállítani magam. Ajkaimat az övéhez szorítottam és utoljára megcsókoltam, majd elváltam tőle és hátráltam pár lépést. - Szeretlek - mondtam ki a búcsúszót, majd megfordultam és utat törve a tömegen, zokogva elhagytam a bált. Amint kiértem a hűvös utcára, egyből megcsapott a szél, majd megállítottam egy taxit és beugrottam. Lediktáltam a címet, mire öt perc múlva odaértünk. 

- Kérem várjon meg itt, mindjárt hozom a pénzt. - mondtam, majd berohantam a pénztárcámért, és kikaptam belőle az összeget, plusz egy kis borravalót, majd odaadtam, mire mosolyogva megköszönte és elhajtott. Miután visszamentem a házba, a konyhaasztalról elvettem a telefonom és hívni kezdtem Skylert.

- Szívem, indulok. - szóltam bele egyből, mikor felvette. - Azonban kérnék valamit. Valakinek kikéne vinnie a reptérre. Tudsz segíteni?

- Persze. Tíz perc és ott vagyok a háznál. Sietek, puszi.

 A hajnali egyes járattal megyek, így sietnem kellett. Felsiettem a szobámba ahol könnyedén lehúztam magamról a ruhát, majd szépen ráterítettem a beágyazott ágyamra, mellé a maszkot. A cipőt levarázsoltam magamról, míg a nyakláncot hagytam. Felvettem a kikészített ruháimat, ami egy kék csőnadrágból és egy barackszínű ingből állt, plusz az egyik dzsekim. Ezek után visszahúztam a magassarkút, gyors leellenőriztem magam a tükörben, majd megfogtam a két bőröndöm és lecipeltem az ajtóhoz. Aputól már korábban elköszöntem, de megígértette velem, hogy azonnal hívjam ha odaértem, és minden rendben. Esküszöm mintha tizenöt lennék, úgy viselkedik velem. Persze ezen mosolygok, mert tudom, hogy csak vigyázni akar rám. Szétnéztem a házban, nehogy valamit itt hagyjak, majd a telefonom elmélyesztettem a zsebembe, és a kulcsom a kezembe kaptam. Kivonszoltam a két bőröndöm a verandára, és pont időben mert egy fekete Range Over parkolt le, ami valamiért nagyon ismerős volt. Jaj ne...

- Styles? Komolyan húgi? Jobbra számítottam. - vetettem oda Harrynek, mire ő is épp oly kedvességgel fogadott, mint én őt. 

- Bocs, de csak ő nem ivott a csapatból, még Ty, meg Taylor is ivott. - húzta el a száját, mire sóhajtottam egyet.

- Rendben, akkor legalább férfi létedre segíthetnél. - mutattam a táskáimra, mire megfogta mindkettőt és berakta a csomagtartóba.

- Tudom, hogy nem tartozik rám, de miért is csomagoltál össze? - kérdezte Harry az utat nézve.

Nem szólaltam meg. Nem akartam róla beszélni.

- Zayn tudja? - kérdezte szinte suttogva, de mintha üvöltött volna, olyan élesen hatolt elmémbe. - Vagy Liam?

- Sok a kérdés. - feleltem kedvesebben, mire bólintott. - Senki.

Skyler, mivel az anyósülésen ült, könnyen hozzáfordult. Kezét Haroldéra rakta, majd kedvesen szólalt meg, hangja mintha simogatta volna a fülemet.

- Ne mond el senkinek - Harry erősen szívta be a levegőt - Kérlek. - Sky hangja könyörgő volt.

- Rendben. - válaszolta egy mély sóhaj után. Az út további része csöndben telt, csak a rádió ment halkan. Amint odaértünk a repülőtérre és már a beszálláshoz várakoztunk, a szívem szakadt meg. Nem akartam itt hagyni a nővéremet, de válaszút elé érkeztem. 

- A hajnali egy órás Párizsi útra kérem, kezdjék meg a felszállást. - szólalt meg egy nő a bemondóba, mire megöleltem Skylert, majd adtam neki két puszit. Styles felé fordultam, mire vettem egy mély levegőt, majd megöleltem. Ahogy érzékeltem váratlanul érte, de kezeit körém fonta.

- Aztán vigyázz Skyra, mert ha nem, kitépem a golyóid, megfőzöm, és megetetem veled. De azért hiányozni fogsz. - váltottam át kedvesbe. Elhúzódtam, majd megfogtam a két bőröndöm és elkezdtem magam után húzni. Nem fordulok vissza mert akkor még nehezebb lenne az elválás.