2014. március 4., kedd

°12.rész - Barátságok és más kataszrófák°

Nincs is hozzáfűznivalóm! Jó olvasást! Puszi: Réka



HARRY

Sose éreztem magam olyan pocsékul, mint amikor elhordtam mindenfélének Skylert. Másnap reggel iszonyatos fejfájással keltem, és egészen addig nem tudtam az okát, amíg meg nem láttam az ágyam mellett az üres vodkás üvegeket. Lebattyogtam a konyhába, és kotorászni kezdtem a szekrény legmagasabb polcán egy fájdalomcsillapító után. Az ajtócsapódásra kaptam fel a fejem és megláttam Sky kócos haját és a sírástól szomorú arcát.
- Jól vagy? - kérdeztem a legrosszabbra gondolva.
- Persze - törölte le a könnyeit - Niall itthon van?
- Hát... - hajtottam le a fejem - Niall elvileg hazament még este a szüleihez, de én szívesen meghallgatlak.
- Ugyan minek? - tért a tárgyra rögtön - Tegnap elhordtál mindenféle útszélinek.
- Tudom - suttogtam - Beszélhetnénk a szobámban?
- Valaki itthon van? Liam, Louis vagy esetleg Eleanor? - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet.
- Csak Zayn és én - sóhajtottam megadóan. A válasza csak egy fintor volt és már indult vissza a bejárat irányába, amikor elkaptam a csuklóját. A hirtelen lökettől a mellkasomnak esett, mire az arcom pipacsvörösbe fordult. Ahogy észrevettem nem csak az enyém.
- Öhm... - motyogta kínosan, mire újra feltettem a kérdést.
- Feljönnél a szobámba beszélgetni? Nem akarlak kényszeríteni, ígérem, csak pár perc lesz az egész.
- Oké - suttogta ijedten, amitől még nagyobb bűntudatom lett. Nem akartam, hogy féljen. Féljen tőlem. Felbaktattunk az emeletre, egyenesen a szobámba - Szinte semmit nem változott az ízlésed, amióta elmentem - nézett körbe mosolyogva, majd megakadt a szeme pár tárgyon - Mond, hogy azok ott nem üres vodkás üvegek.
- Hát... öhm... - makogtam, mire közelebb jött hozzám és a tenyere határozottan az arcomon landolt. Jajgatva szorítottam a kezemet a vöröslő ponthoz, míg a rideg szeme szinte a lelkemig hatolt.
- Ilyet meg ne lássak még egyszer! Világos? Nem hagyom, hogy tönkretedd magad!
- Mióta érdekel téged? - kérdeztem halkan, mire a szeme megtelt könnyekkel. Teljesen összezavarodtam. Miért sír? ~ tettem fel magamnak a kérdést, bár tudtam, hogyha ezt kimondom hangosan is, akkor még egy pofont kaptam volna.
- Mindig is érdekelt. Ha utálnálak se engednék ilyet. Viszont még csak nem is utállak. Érdekelsz.
Ahogy kimondta legszívesebben ugráltam volna örömömben. Helyette viszont megcsókoltam. Tudom, nem kellett volna, de megtettem. Viszonozta a csókomat, majd eltávolodva azt vettem észre, hogy riadtan bámul a zöld szemeimbe. Pont ettől a reakciótól féltem.
- Kérlek, ne menj el - suttogtam.
- Ezt nem szabadott volna... Harry, ezt kurvára nem szabadott volna!
- Miért nem?
- Mert utálnom kellene téged! Szakítottunk! És akkor az okokról még nem is beszéltem.
- És mi lenne, ha azt mondanám, hogy lehetünk barátok?
- Ezt hogy érted? - kerekedett el a szeme.
- Hát...

SKYLER

Amikor megcsókolt, hirtelen minden olyan volt, mint régen. Semmi gond, csak én és Harry. Nem kell aggódni a húgom iránt, nem kell félni attól, hogy valami rosszat mondok, csupán élveznem kell az életet. Bármit megadtam volna, ha magam körül tudhatom az ölelő, meleg, nyugtató karjait, ahogy bársonyos hanggal duruzsol a fülembe. Viszont ott volt az a másik érzés is. A düh, de inkább nevezném csalódottságnak vagy magánynak. Óvatosan elhátráltam a göndör fiútól, mire ő megszeppent arccal nézett a szemeimbe. Megpróbált marasztalni, amivel leginkább csak összezavart. Magam sem tudtam, mit akarok, akkor ő? Arra meg végképp nem számítottam, hogy azt mondja, legyünk barátok.
- Ezt hogy érted? - néztem rá döbbenten, mire elvörösödött.
- Hát... megpróbálhatnánk, nem? Arra gondolom ne is számítsak, hogy újra randizni akarsz velem, de azt mondtad, érdekellek. Akkor miért ne? Hisz a barátok is törődnek egymással!
- Harry, nem is tudom... - motyogtam.
- Próbáljuk meg kérlek! Hiányoznak a beszélgetéseink. Hiányzik, hogy valaki megértsen. Hiányzol - suttogta, mire elszorult a torkom.
- Nekem is hiányzol, de mégis hogyan? Ez már nem lesz olyan, mint régen.
- De nem is lesz olyan rossz, mint most - vágta rá, mire hümmögtem egyet.
- Figyelj, adj egy perc gondolkodási időt! Valakit fel kell hívnom! - hadartam, majd átrohantam a folyosó végében lévő mosdóhoz. Abban a pillanatban az se érdekelt volna, ha Zayn felébred a szomszédos szobában. Bezárkóztam, majd tárcsáztam Niall számát. Még a második csöngés előtt felvette és hatalmas jó kedvvel rikkantott a telefonba.
- Szép jó reggelt Sky! Vagy már délutánt? - nevette vidáman.
- Szia Niall - suttogtam, mire hallottam, hogy 'megfeszül' a vonal másik végén. Vagyis élesen szívta be a levegőt.
- Minden rendben? Hol vagy? Sky, mi történt?
- Nálatok vagyok - szipogtam.
- De nincs is otthon csak Harry és Zayn! El és Louis kettesben mentek el valahova, Liam pedig valamelyik haverjával van külföldön. Kérlek mond, hogy nem vesztetek össze Harryvel és, hogy Zayn se szólt be.
- Igazából Zayn alszik, azt hiszem. Viszont Harry...
- Mi van vele? - ugrott meg a hangja - Kérlek Skyler, ne kelljen mindent harapófogóval kiszednem belőled!
- Megcsókolt - nyögtem ki, mire elhaltak a hangok a vonal másik végéről - Niall? Itt vagy?
- MI AZ HOGY MEGCSÓKOLT?!?!?!? - ordibált a készülékbe, mire elemeltem azt a fülemtől.
- Nialler, kérlek nyugodj le... - motyogtam, mire hallottam, ahogy a cipője oda-vissza kopog a padlón.
- Mi történt azután? - kérdezte higgadtan.
- Visszacsókoltam, de...
- MIT CSINÁLTÁL?!?!
- Abbahagynád ezt?! El akarom mesélni, szóval ne vágj már közbe! Szóval... visszacsókoltam, pedig magam sem tudtam mit akarok. Csak megláttam a piás üvegeket a szobájában és megijedtem. Nem akartam elveszíteni. Még most sem akarom. Pofán vágtam és megmondtam, hogy engem igenis érdekel. Aztán megcsókolt. El akartam menni, de azt mondta, hogy hiányzom neki, és mi lenne, ha megpróbálnánk barátként. Megkértem, hogy adjon egy kis időt, míg felhívlak és most szükségem van a tanácsodra. Most már mondhatod!
- Te. Jó. Isten - motyogta Horan - Mi az, hogy megcsókol, majd megkér, hogy legyetek barátok?
- Mert látta, hogy én ezt a terhet nem bírnám elviselni, és ott akartam hagyni.
- De szeretitek egymást! Basszus, Graham! Jól van... - sóhajtott - Nem foglak titeket megérteni szerintem a büdös életben soha. Viszont elmondom a véleményem. Jobb barátként lenni, mint ellenségnek, nem gondolod?

HARRY

Amint kirohant az ajtón, minden energiám elszállt. Ledőltem az ágyamra, majd a párnát a fejemre húztam. Nem telhetett el öt perc, Zayn rontott be az ajtómon.
- Mégis mi a francot csináltál? - tért a tárgyra, mire belehümmögtem a fekete huzatos puhaságomba. Idegesen kapta le azt az arcomról, mire nyűgösen felültem.
- Mire gondolsz?
- Megcsókoltad Skylert?
- Micsoda? - ugrottam állóhelyzetbe - Ezt honnan tudod?
- Hallottam, ahogy Horannel beszél telefonon. Miért tetted? Egyáltalán miből gondoltad ezt a barátság dolgot? - támadott le.
- Azért csókoltam meg, mert szeretem, de a legjobb ok inkább az, hogy kimondta, érdeklem őt. A pillanat hevében lekaptam, még ha nekem ez sokkal többet jelentett, mint neki. A barátság dolgot mentőövként használom. Inkább legyen a barátom, mint az, hogy utáljon.
- Jogos, de akkor is hülye vagy - röhögött.
- Mondja az, aki megcsalt egy klassz lányt egy másikkal - vágtam gonoszan a fejéhez, mire elkomorodott.
- Fogd be Styles. Nem tudsz mindent - sziszegte, majd elhagyta a szobámat. Nem is foglalkoztam az idóta fejével. Majd felfogja, hogy elég nagy dolgot cseszett el. Alig telhetett el két perc, de egy vidám Skyler ugrált be az ajtómon, ami megmelengette a szívemet. Pirulva megállt előttem, majd a cipőjét kezdte vizslatni.
- Na? - kérdeztem türelmetlenkedve, mire még jobban elpirult. Hogy születhetett valaki ilyen édesnek, ártatlannak?
- Megpróbálunk barátok lenni? - suttogta, mire elmosolyodtam és felemeltem a buksiját.
- Persze, barátom. Nézünk egy filmet? - nevettem, mire ő is elvigyorodott, megvillantva a tökéletes fogsorát.
- Örömmel. Mit legyen a szerencsés film?
- Mit szólsz a Nagyfiúkhoz? - ajánlottam fel, mert tudom, hogy imádja ezt a filmet. Jó ám az ízlése...
- Első vagy második rész?
- Határozottan a második! - kiáltottam, majd átkarolva a vállát együtt ültünk le az ágyamra, míg a tévé képernyője megvilágosodott. Együtt valami új kapcsolatban. Barátságban.

2 megjegyzés: