°9.rész - Volt lufi, nincs lufi°

Drága Manók!
Tudom, tudom utáltok....de emiatt egy extra hosszú részt hoztam!! Na örültök neki? :D remélem igen :D nem is csacsogok tovább olvassátok és ámuljatok <3
Puszi Z.P.

"Eddig mindenkinek én mondtam, hogy ne legyen gyenge, mindent átlehet vészelni. S közben most én vagyok a leggyengébb" - Roxanne Graham

ROXANNE

Rohantam. Rohantam az idióta nővérem után. Ki a házból, végig az utcán, míg utol nem értem és rántottam vissza a csuklójánál fogva. Farkas szemet néztünk egymással, hosszú perceken át, de egyikünk sem szólalt meg.
- Mit akarsz? - sziszegte a fogai közt, mire elengedtem, de nem hagytam elmenni.
- Hogy mit?! - förmedtem rá. - Azt hogy ne legyél hülye!
- Én vagyok a hülye?! - vont kérdőre - Nem is tudom, hogy melyikünk kavar anyánk gyilkosával?!
- Nem kavarok vele, hanem együtt vagyunk! És lehetőleg ne csak őt hibáztasd jó?! Ugyanis ugyanannyira hibás a drágalátos Harryke is! Úgy beszélsz a maradék négyről, mintha ők szent és sérthetetlenek lennének, míg Zayn maga az ördög! - emeltem fel hangom, mire Sky lenézett a földre, majd tekintete visszavándorolt rám.
- Tudom jól hogy ők is hibásak, de könyörgöm, hogy tudnál iránta bármit is érezni, ha még szeretni sem tudsz?! Soha nem szerettél senkit és semmit, még anyát se! - szavai élesen hatoltak az elmémbe, amik marcangolni kezdtek belülről. Érdekes hogy néhány betű, amik szavakat, a szavak, pedig mondatokat alkottak, a mondatok végül egy szöveggé álltak össze, mennyire szét tud törni egy lelket, egy szívet. Fájt amit mondott, egy részt, mert így bánik velem a saját testvérem, másrészt pedig, mert anyát mindig is imádtam és inkább vele voltam mint apával, de Skyler ezt sose vette észre, mert lekötötte az, hogy kitűnő legyen az iskolában és hogy ő legyen a jó kislány. Míg én, inkább elmentem anyuval moziba, vagy apuval kosarazni, addig ő bújta a könyveket. Míg én, a haverjaimmal lógtam és társadalmi életet éltem, addig ő a szobájába zárkózva olvasott.
- Én imádtam anyát csak sosem törődtél velünk, ezért észre sem vetted! Inkább magadba zárkóztál és nyomit játszottal egy igazi könyvmolyt! - üvöltöttem rá, mire arca a vörös árnyalatot kezdte átvenni. Úgy érzem nem viseli jól ha a szemébe mondják az igazságot.
- Szóval nyomi vagyok. Akkor elmondjam mi vagy te?! - nézett a szemembe.
- Hallgatlak! - feleltem "kérdésére".
- Egy lotyó. Összefekszel anyánk gyilkosával! Erre nem tudok mást mondani csak azt, hogy egy kurva vagy! - köpte a szavakat, amik a tudatomba azonnal bevésődtek. Egy hirtelen mozdulattól vezérelve pofon vágtam, ami nagyot csattant, mire kezét azonnal az égő részre simította. Megfordultam és elkezdtem rohanni. Nem tudom merre mentem, csak azt tudom, hogy egyszer sem álltam meg. Skyler nem is foglalkozott velem, nem próbált megállítani vagy bármi mást, épp úgy leszarja a fejem ahogy van. A telefonom csörgésére megálltam és előhúztam, majd megnéztem, hogy ki keres. Zayn volt az. Nem nyomtam ki, de nem is vettem fel. Inkább hagytam had csörögjön addig is legalább zenét hallgatok. Még ötször eljátszottuk ezt, majd nem hívott.

ZAYN

Akárhányszor hívtam nem vette fel és ez kezdett nagyon idegesíteni. Nem bírtam egy helyben maradni, inkább a közös ház felé vettem az irányt. Gyorsan odaértem, majd berontottam az ajtón és felrohantam az emeletre egyenesen Louis ajtajáig. Erősen kopogtatni kezdtem megállás nélkül, mire az ajtó kinyílt és egy álmos Tomlinsonnal találtam szembe magam.
- Zayn...mit szeretnél hajnalok hajnalán? Neked nem Roxanne-nél kéne lenned? - kérdezte lecsukódó szemekkel.
- Eleanor itt van? - hagytam figyelmen kívül kérdéseit, mire jobban kinyitotta az ajtót és beengedett. - Segítened kell. - fordultam a lány felé, mire kérdő tekintettel figyelt rám. - Skyler kiborult, mert ránk nyitott, majd kirohant a házból, Rox pedig utána futott, hogy visszahozza, de egy fél óra után sem jött meg egyikük sem. Roxt hívtam folyamatosan, de nem vette fel és aggódom érte...nem tudom mit tegyek... - azért fordultam El segítsége felé, mert Roxan és ő nagyon jóban vannak, odavannak egymásért. A legtöbb idejüket egymással töltik és gondoltam, hogy ő majd tudja mi a teendő.
- Tudod mit tegyél?! Válassz kettőjük közül! Ez így nem mehet tovább Malik! Az egyiket biztos meg fogod bántani, de kérlek jól válassz! Egyszerre nem tarthatsz két vasat a tűzre, mert meg fogod égetni magad! Annak pedig rossz vége lesz! - harapta le a fejemet Eleanor persze képletesen. Igaza van, de nem tudom mi lenne a helyes döntés...

ROXANNE

Egy óra sétálgatás után végül hazamentem, hogy elkészülhessek a munkahelyemre. Na igen. Az elmúlt két hónapban munkát kerestem, azzal a mondattal, hogy ideje a saját lábamra állni. Mivel mindig is szerettem a főnök lenni és imádok szervezkedni, így esküvő szervező lettem. Nagyon szeretem a munkám, mert így az embereken segíthetek, egy csodálatos napot  szerezhetek nekik. Amint hazaértem a kihalt üres házba, azonnal felfelé vettem az irányt. Nem tudtam hol van mindenki, azonban ezzel most nem tudtam foglalkozni, mert készülődnöm kellet. Gyors megfürödtem, majd kifésültem a hajam és egy halvány sminket raktam fel magamra. Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy süt a nap, de azért fúj a szél.

Így felvettem egy világoskék farmert, egy Batman-es trikót, aminek a hasánál le van vágva a széle félkör alakban, amire felvettem a fekete bőrdzsekim. A fekete magassarkúmat húztam a lábamra, majd a kék mappámba beleraktam az új anyagokat, hogyha kapok egy új megbízást, akkor legyen miből választani, a citromsárga mappámba pedig a megszervezendő esküvő anyagai vannak benne. A saját mobilom elraktam a táskámba, míg a munkahelyit a kezemben fogtam, ami azonnal megcsörrent.

- Reggelt Sylvia! - köszöntem a főnökömnek, miközben a táskámba pakoltam be.
- Szia Roxan, lenne számodra két hírem. Az első, hogy a July lemondta az esküvőt, mert kiderült, hogy a férje csalja - itt felszisszentem, mert imádtam őket nagyon jól néztek ki együtt - a másik pedig, hogy kapsz egy elég nagy esküvőt. Egy sztárpárnak kell megszervezni. Most menj el hozzájuk, hogy megbeszélhessétek a dolgokat. A címet mindjárt elküldöm sms-ben. Jó munkát, szia. - kicsit komor egy nő, de amúgy űber jófej, így nincs semmi bajom vele. A sárga mappát, azért magamnál tartottam, hátha jó lesz az új párnak az ötletek, vagy esetleg ihletet merítenek belőle. Amint elkészültem lebaktattam a lépcsőn, majd kiviharzottam a házból és beültem az autómba. Gyors megnéztem a címet, majd oda vettem az irányt. Alig volt pár utcával arrébb, így hihetetlenül gyorsan odaértem. Megfogtam a mappáim és a táskám, majd lezártam a kocsim és becsöngettem. Egy szőke hajú húszas éveiben járó lány nyitott ajtót. Mosolyogva nézett rám.
- Szia, Roxanne Graham vagyok, esküvőszervező. Te pedig ha jól tudom Perrie, igaz? - kérdeztem elhúzva a szám, ugyanis nem igazán vagyok tisztában a mostani sztárokkal kapcsolatban. Amit neki is elmondtam, mire kezét nyújtotta, hogy kedvesen bemutatkozzon. Jól tudtam Perrienek, így beljebb tessékelt, majd mondta, hogy kövessem. Gyönyörű háza van és ahogy elnéztem leginkább a bézs szín uralkodik a lakásban. Egészen a nappaliig mentünk, ahol a kanapén egy fekete hajú fiú ült háttal. Hirtelen olyan ismerősnek tűnt és már kezdtem volna agyalni, mikor hirtelen a szőke ciklon megszólalt.
- Kávét vagy teát? - mosolygott rám szélesen és kedvesen.
- Kávét. Köszi. - ocsúdtam fel a bambulásomból, mire bólintott és sarkon fordult. - Szia, Roxanne Graham vagyok. - mutatkoztam be, miközben elé sétáltam, de mikor megláttam, hogy ki az, a pupilláim kitágultak és nyeltem egy hatalmasat.
- Roxi? - kérdezi azon a beceneven, amit csak tőle fogadok el. - Na basszus... - motyogta lesütött szemekkel, mire bennem felment a pumpa, de rájöttem, hogy most nem borulhatok ki itt a házukban Perrie előtt. -Figyelj... - folytatta volna, de én felmutattam a mutató ujjam, hogy maradjon csendbe, mire kérdőn méregetett engem.
-Üdvözlöm! Roxanne Graham, esküvőszervező. - mosolyogtam kedvesen, mikor megláttam Perrie-t, amint belép a nappaliba. - Nos, úgy alakult, hogy én fogok nektek egy csodálatos és felejthetetlen napot megálmodni, amiket meg is valósitok. - kezdtem kicsit  unalmasan, majd rátértem a lényegre, amit a szőke gyönyörűség nagy vidámsággal fogadott.

***

Hosszú és fárasztó 3 óra volt, amit együtt töltöttem Zaynnel és Perrievel, de természetesen nem a női fél nehezítette a dolgomat, hanem  Malik jelenléte. Egyszerűen nem tudtam elhinni neki a dolgokat, és folyton ezen kattogott az agyam. Perrie mivel jobb, mint én? Aztán rájöttem. Az Edwards lányka nem csak gyönyörű, de fantasztikus személyiséggel is rendelkezik! Kedves, aranyos, bájos, segítőkész, vicces, megértő barátságos, szimpatikus, okos és nem első sorban tökéletesen az ellentétem. Sóhajtva szálltam be az autómba, majd gázpedált nyomva indultam haza. Az autót beriasztóztam, majd trappolva igyekeztem bejutni a házba, végül egy hatalmas suhintással becsaptam az ajtót, úgy hogy az egész beleremegett. Nekidőltem a nyílászárónak és lecsúsztam rajta. esetlenül ültem, a lábaim szétterültek a szőnyegen,a fejem nem bírtam tartani így oldalra dőlt és a vállamon pihent, míg a karjaim tehetetlenül lógtak a testem mellett. Látásom kezdett elhomályosulni, így erőt vettem magamon és a plafon felé kezdtem pislogni, nehogy kibuggyanjon egy könnycsepp is. Sajna  nem jártam sikerrel, ugyanis a folyékony szomorúság megmelegítette az arcomat, még csak arra az egy másodpercre is, amíg nem csöppent le a szőnyegre. Mivel egy kijött, így a többi sem akart maradni, ezáltal versenyt futottak az elkenődött sminkemen.

- Lám, lám, lám... – hallottam meg egy hangot a lépcső felől, mire lehunytam a szemem és fohászkodni kezdtem az Istenhez (vagy inkább az Ördöghöz, mert számomra Ő az isten), hogy maradjon csöndbe és ne pofázzon különben kiborul a bili. – A híres Roxanne Graham, ki erős és rideg, ki sose sírt, most könnyeket hullajt? Váó. Ezek szerint talán még is van szíved és érzéseid...vagy lehet csak a szél miatt könnyezel, mert belefújta a szemedbe a homokot? Ki tudja.. – úgy tett, mintha gondolkozna elég sok cinizmussal a hangjában, ami kipukkasztotta azt a bizonyos Lufit.

Hogy milyen lufit? Azt a lufit, ami egy bizonyos levegővel volt megtöltve. Hogy milyen levegővel? Na nézzük csak...Levegő tartalma: Düh, Gyűlölet, Gyász, Harag, Méreg, Undor, Bosszú, Utálat, Viszály és igazából minden jelzője az Ellenszenvnek. Még napestig sorolhatnám a szinonimákat, de nem fogom. Tudjátok miért? Mert ez a „levegő” csak később teszi meg a hatását. Egy átkozottul rossz pillanatban, az egész előjön és mindent rázúdítok a körülöttem lévő emberekre. Általában akkor szokott előjönni, mikor a legtöbben vannak körülöttem. Így ilyenkor mindig kerülöm a tömeget és a társaságot, de még a családot is.

- Hagyj békén! – morogtam az orrom alatt rá sem nézve. Nehezen felhúztam a lábaim, majd ellöktem magam a talajtól, hogy fel tudjak állni. A hirtelen magasságtól megszédültem, ami miatt az egyensúlyom megbillent, de azonnal visszaállt, amint a kezemmel megkapaszkodtam a falban. Hatalmas léptekkel indultam a lépcső felé, ahol „véletlenül” belementem testvérembe, majd feltrappoltam az emeltre és a szobámba irányultam. Amint magamra zártam az ajtót, a cipőm a sarokba a dobtam, majd a fürdőmbe rejtőztem, ahol a kádamat forró vízzel telítettem, majd a ruháim a földön landoltak, a telefonom pedig a szennyestartó tetején. Elzártam a csapot, majd belefeküdtem a jó melegbe, ami kicsit ellazított, de nem teljesen, mert a fejemben folyamatosan csak Zayn volt.

„Világító barna szemei csillogtak, kócos fekete haja édesen meredezett, ajkai meg-megremegtek, miközben mosolyogva figyeltük egymást. Kezei a derekamon pihentek, amik egyre lejjebb csúsztak, végül megállapodtak a fenekemen, majd ráérősen belemarkolt. Beharaptam az alsó ajkam, amit egy vigyorral jutalmazott, mire karjaim a nyakába akasztottam és gyengéden felugrottam, hogy a lábaim a dereka köré fonjam. Szorosan tartott, így testem az övéhez simult, ami miatt a testem égett.
- Tűz forró vagy... – suttogta a szemembe nézve, mire arcomat elöntötte a pír. Komolyan úgy érzem magam, mint egy 16 éves, aki most van először fiúval...de hát Zayn mellett úgy érzem, hogy örökké fiatal maradok. Mellette valamiért mindig olyan vidám vagyok és adrenalin löketet kapok tőle, már csak azzal is hogyha rám mosolyog. Mikor megvillantja féloldalas vigyorát, amitől elájulok és úgy érzem, hogy ennél nem is lehetnék boldogabb.
Hirtelen megcsókoltam, de szép lassan, mire Ő belemarkolt a fenekembe és vadabbul viszonozta tettem. Mintha a tűz fellobbant volna a testemben, annyira forró voltam, de Zayn se volt különb. A teste csak úgy lángolt, fűtött minket a vágy. Hirtelen lépkedni kezdett elég gyorsan, így pillanatokon belül már csak a szobám falát éreztem a hátamon. Ujjaim a hajába túrtak és egy kicsit meghúztam, ami miatt egy férfias nyögés szaladt ki belőle. Egy mosoly kúszott az arcomra, amikor zihálva elváltunk egymástól. Kiugrottam szorítása közül, majd kezét megfogva az ágyam felé kezdtem vezetni, ami miatt egy szexi kacajt bukott ki belőle.”
Elmélkedésem a telefonom csengőhangja szakított ki, mire szemeim kipattantak és a zajongó készülékért nyúltam. Egy mozdulattal felvettem és a fülemhez emeltem.

- Jól vagy? – hallottam meg El csilingelő hangját. Meglepett hívása, de egy mosoly kúszott az arcomra, mert vele mindig szívesen vagyok. Elmondhatom, hogy Eleanor a legjobb barátnőm. – Csak, mert hallottam, hogy az idióta Malik elcseszte az egészet... – suttogta, ezzel leejtve a titkot, miszerint ők végig tudták, hogy Zaynnek van egy MENYASSZONYA. – Haragszol? – kérdezte ijedtséggel a hangjában, mire vettem egy mély levegőt.

- Dehogyis. – szólaltam meg mosolyogva. – Rátok nem haragszok, sőt senkire csak Zaynre. Ő a hibás, nem ti. – folytattam, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy rá vagy a fiúkra haragszom.

- Jajj, Rox tényleg sajnálom, csak Malik megígértette velünk, hogy ne mondjuk el. Olyan dühös vagyok rá! De ugye azért te jól vagy? Minden rendben? Megverjem? Mert megteszem, ha megkérsz rá! – fújtatott, mint egy édes kis cica, amin nevetnem kellett.

- Nem kell, de köszönöm! – a már csak langyos vízzel játszadoztam, miközben azon gondolkoztam, hogy ideje lenne kiszállni.

- Te figyu... – kezdte félénken – Ma lesz egy buli itt a fiúk közös villájába...és hát te és a tesód is meg vagytok hívva... – suttogta félénken, mire ijedtem meredtem magam elé. – A fiúk nagyon szeretnének téged és Skyt is látni végre, mert aggódnak értetek. – De édesek! Zabálni valóak! – És hogyha esetleg eljönnétek, akkor mind nagyon boldogak lennénk...nem kötelező csak szeretünk titeket nagyon és örömmel várunk. Ha jöttök, akkor kilencre gyertek. Na de most mennem kell, mert Lou hív, puszi szia! – elköszöntünk egymástól, majd a telefonom visszaraktam, de előtte megnéztem hány óra. Fél öt. Hm. Ideje lenne kiszállni a kádból. Egy törölközőt tekertem magam köré, majd visszarohantam a szobámba, ahol gyors magamra kaptam egy cicanadrágot és egy trikót. A hajammal most nem foglalkoztam, így vizes hajjal és mezítláb léptem ki a folyosóra. Halk léptekkel indultam meg Skyler szobája felé, hogy rend legyen kettőnk között. Őszintén megvallva hiányzik a testvérem és mindennél jobban szeretnék vele újból jóban lenni. Kettőt kopogtam, majd válaszát nem várva benyitottam. Az ágyán ült és nagyban kockult, amin jót mosolyogtam.

- Szia – köszönt mikor meglátott, majd laptopot elrakta és figyelmét nekem szentelte. Gyors léptekkel indultam meg az ágya felé, amire felültem vele szemben. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek neki, így csak a szavak szinte kibuggyantak belőlem, végül pedig már csak azt vettem észre, hogy ő féltően néz rám, miközben én mesélem neki, hogy mit tett velem Zayn. Miután kibeszéltem magamból mindent erősen megölelt, amit én viszonoztam. – Szeretlek – suttogtuk egyszerre, mire kitört belőlünk a nevetés és elváltunk egymástól.

A délutánom nagyon klassz volt Skyler társaságában, mert miután elmondtam neki, hogy hivatalosak vagyunk a fiúk villájába egy bulira noszogatva, de belement, így azonnal készülődni kezdtünk, mert két óránk volt csak, hogy elkészüljünk. Megcsináltuk egymás haját, ami abból állt, neki én besütöttem és göndörré változtattam, addig ő nekem kiegyenesítette a hajam és jobb oldalt megfogta az egyik tincsem, amit becsavart és hátratűzött egy hullámcsattal. Miután felkentük a sminkünket (nem sok, csak hogy természetes hatást keltsen) a gardróbom elé álltunk, miszerint nekem vannak jó bulizós ruháim. Hát lehetséges. Az én szerkóm végül egy vörös, elől cipzáros kis felső és egy fekete bőr derék-szoknya lett, míg testvérem gyönyörűen festett a ruhájában. Miután készek lettünk teljesen, hívtuk egy taxit, amibe pár percen belül be is szállhattunk.

Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt, majd Sky benyomta a csengőt. Bentről már szólt a zene és az üvöltözések, de még nem vadul, így pont jókor jöttünk. Pár másodperc múlva az ajtó kinyílt és El állt előttünk. Amint meglátott minket egy hatalmas sikoly hagyta el a száját, majd a nyakunkba ugrott. Azonnal megfogta mindkettőnk kezét, mire én a tesómmal összenéztem és elvigyorodtunk. Eleanor készségesen húzott maga után egészen be a konyhába, ahol ott volt a banda. Azonnal felénk kapták a tekintetüket, mire egy hatalmas mosoly ült ki a legtöbbjük szájára. Skylerrel elterveztük, hogy két szívtörőt levegőnek nézzük és rájuk sem nézünk. Louis úgy visított fel, mint egy kislány, majd azonnal felkapott és megpörgetett a levegőben, Niall pedig ugyanígy tett nővéremmel. Belőlünk hatalmas kacaj tört ki, míg szorosan kapaszkodtunk emelőinkbe. Míg a szőkeség letette testvéremet, addig Lou megmakacsolta magát és tovább pörgetett.

- Louis el fogok szédülni – nevettem fel hangosan, mire durcásan, de végül letett. Két puszival köszöntöttem, ahogy Liamet és Niallt is, de másik két tagra rá sem néztem, sőt kifejezetten azt érzékeltettem velük, hogy láthatatlanok. Sky ugyanígy tett, mire egy pillanatra összenéztünk és bólintottunk egymásnak jelezve, hogy eddig semmi törés nem volt bennünk. persze a két jómadár várta, hogy hozzájuk is odamegyünk, de csalódniuk kellett, mert ez nem történt meg. A többiek először furcsállva tekintettek ránk, de miután megkérdeztem, hogy mi az miért néznek így, csak megrázták a fejüket, hogy semmi. persze ikremmel egyből levágtuk, de inkább tettettük a hülyét. Úgy tartják, hogy inkább nézzenek hülyének és legyél okos, mint sem hülye legyél és okosnak nézzenek. Hát én ez az elv alapján élek. Miután Louis a kezünkbe nyomott egy-egy poharat megszagoltam, hogy mi van benne, majd megkóstoltam. Vodka-narancs. Mivel jól bírom a piát, így egyszerre lehúztam az egészet, mire mindenki döbbenten tekintett rám.

- Még. – nyújtottam a poharam, mire Louis egy vigyorral csinált nekem még egyet.

- Csak óvatosan kislány, be ne rúgj. – röhögött ki, miután a másodikba is beleittam, de azt nem húztam le egyszerre.

- Te engem csak ne félts Lou. – vigyorogtam rá, majd Skyra néztem. – Inkább őt. – mutattam nővérem felé, aki ugyanúgy tett mint én. – Ő nem bírja úgy a piát, ahogy én. – néztem rá féltően, mire testvérem megrántotta a vállát és kérte a másodikat Louistól.

- De ne csak álldogáljunk táncoljunk is! – kiáltott fel testvérem, miután lehúzta a kezében tartott pohár tartalmát, majd Niall kezét megragadva a nappaliba mentek, ahol szólt a zene és táncoltak az emberek.

- Erről beszélek. – nevettem fel nővérem után mutatva – De igaza van! Liam megtisztelsz, hogy táncolsz velem? – kérdeztem nevetve szingli barátunkat, aki csak megfogta a derekam és a kezem, majd bevitt a táncolok közé.

ZAYN

Amint megláttam a lélegzetem is elállt annyira gyönyörű! Én marha! Hogy lehetek egy ekkora seggfej?! Hogy engedhettem ki kezeim közül egy ilyen csodálatos lányt? És ami a legborzasztóbb, hogy Harryvel most emésztjük magunkat, mert a két lány levegőnek néz minket...vagy még annak se. Egyszerűen még csak ránk se hederítenek. És miután elment Liammel táncolni, aki derekánál fogva tolta és áhh! Ez nem lehet! Vissza kell szereznem őt! De hogyan? Hisz Perriet szeretem és a menyasszonyom, de úgy érzem Roxi nélkül egy senki vagyok..Mit tegyek? Kétségek között vergődve Harryvel együtt lehúztunk egy felest, majd még egyet. De neki még esélyi is van visszaszerezni álmai nőjét, de nekem, hogy lenne?

- Hát...ezt beszoptátok. – jelentette ki Louis, miközben El derekát ölelte át és a táncoló tömeget nézte.

- Kössz... – sziszegte a fogai között Harry, mire Lou rákapta a tekintetét.

- Miért hazudtál neki? Teljesen megértem a két lányt! Inkább mondatotok volna az elejétől kezdve igazat! Szánalmasak vagytok! Nőjetek már fel. Nem csodálom, hogy Rox és Sky kiakadt. Mindkettőt becsaptátok. És a legrosszabb, hogy minket is húztatok magatokkal. Még szerencse, hogy akkora szívük van, hogy ránk legalább nem haragszanak. Igazából nem is csodálkozom, hogy titeket levegőnek néznek. Számítottam rá. – szólt közbe Eleanor, aki szépen beolvasott nekünk.

- Figyelj tudjuk, hogy elrontottuk, nem kell a képünkbe vágni! – morogtam dühösen.

- Jajj ne hogy már neked álljon feljebb! Mit képzelsz te magadról? Azért mert sztár vagy még nem kéne ekkora pofádnak lenni! Komolyan eddig azt hittem, hogy ti legalább nem csináljátok azt mint a többi sztár! Erre ti ketten csak úgy összetörtök két szívet, akik meg sem érdemlik, hisz eddig is szörnyűségeken mentek keresztül, úgy hogy meg sem érdemelték! Szóval szerintem pofa lapos és próbáljátok elérni, hogy legalább ne haragudjanak rátok, vagy hogy egyáltalán észrevegyenek titeket. – forgatta meg szemeit Tomlinson barátnője.

- Louis te meg sem szólalsz? – vonta kérdőre Harry legjobb barátját.

- Boccs tesó, de igaza van. Én meg nem fogok nektek hazudni, hogy nincs így, mert így van. – szólalt meg védve magát és igazat adva barátnőjének. – Amúgy, ahogy elnézem a csajok elég jól elvannak Liammel és Niallel. És tudtommal mind a négyük szingli... – vezetett rá Louis az egyértelműre, miszerint elképzelhető, hogy lesz közöttük valami a barátságon túl. Féltem nagyon, mert nem akarom, hogy Liammel...brrr még rossz rágondolni is. Én csak egyedül azt akarom, hogy Roxi velem legyen mindörökké!