°10.rész - Mi kis titkunk°

Szép jó estét! Mint láthatjátok meghoztam a részt! Imádlak titeket srácok és tök jó, hogy Rebekának ennyien kommenteltek, de nekem is megtennétek? Igyekszem! 

Puszi Réka

"Belefáradtam ebbe az egész hülyeségbe. Mindig én kértem bocsánatot. Ideje, hogy más is megtegye" - Skyler Graham

HARRY

Pocsék érzés volt nézni, ahogy Niall az ÉN Skylerem derekát fogja, vagy ahogy megnevetteti. Annyira hiányzik! Az ölelése, a csókja, a mosolya, a hangja... mindene. A passzos kis fekete ruha, amiben este megérkezett remekül, talán kicsit túlságosan is kiemelte a formás lábait és a meseszép alakját. Nem tudtam nem észrevenni, ahogy Niall megpörgette Skyt a táncparketten, majd elindultak felém. Vagyis az italok felé. Tudtam, hogy a lány levegőnek fog nézni, de összetört a szívem, amikor még csak rám se pillantott. Niall tekintetét kerestem, aki időközben leült mellém, míg Skyler elment a mosdóhoz vezető folyosó irányába. A whiskeys poharat már emeltem a szám irányába, ám Horan még időben kikapta a kezemből azt. Dühösen meredtem a barátomra, aki sunyi mosolyra húzta száját.
- Te sem gondoltad, hogy ezt hagyni fogom, igaz? - nevette mérgesen, majd a poharat jó messzire elraktam tőlem.
- Mit? - morogtam.
- Hogy seggrészegre idd magad. Nem engedem, hogy újra megtedd. Nem játszod el megint velünk. Egyszer is rossz volt végignézni, amint Skyler miatt iszol és siránkozol egész nap, majd este nekünk kell hazavonszolni a hülye fejed.
- Elcsesztem - sóhajtottam, míg egy könnycsepp kibuggyant a szememből.
- Nocsak, ki sír? - hallottam meg magam mellől egy édes, ugyanakkor gúnytól csöpögő hangot - Csak nem a híres Harry Styles pityereg?
- Sky... - suttogtam és magamban már ujjongtam, hisz megszegte a nővérével kötött ígéretét, miszerint nem szól hozzám. Tudtam, hogy valószínűleg teljesen az alkohol hatása alatt van, de abban a pillanatban semminél nem esett jobban.
- Akkora egy faszfej vagy, tudod? Hogy hazud... hazudhat... hazudhattál? - dadogta, majd csuklott egyet - Senkit nem érdekelsz már. Egy gyilkos vagy. Azt se tudom, mit keresel itt. Hogy engedhették meg a fiúk, hogy elgyere a buliba? Senki sem szeret már téged. - vágta a fejemhez, majd előrébb lépett, volna, de megbotlott a saját lábában. Már majdnem elesett, amikor megfogtam a derekát - Hozzám ne érj! Még régen se szeretett téged senki. Én se. Végig megjátszottam. Mindent. A csókokat, a könnyeket, a mosolyokat. Csodálom, hogy anyud még elbírja viselni a fejed - nevette, majd megfogta Niall kezét és a tömeg közepe felé húzta dülöngélve. Ott, abban a pillanatban minden reményem elszállt. A szívem megmaradt apró darabjai is összetörtek. Felkaptam a poharat, amit pár perce még Nialler rakott el messze tőlem, majd egy húzásra lehajtottam, cseppet sem törődve a maró ízzel. Már semmi sem érdekelt. Skyler volt az életem. Akkor, amikor megmentett már eldőlt a sorsom. Bele kellett szeretnem. Hisz így lett kerek a történet. Így tanultam meg igazán szeretni és így tört többször is apró darabokra a szívem. Megráztam a fejem, majd három teli üveget felkapva felbotorkáltam a lépcsőn és bezárkóztam a folyosó legutolsó szobájába.

NIALL

Sosem hittem, hogy Skyler képes ilyen kegyetlenségre. Ott, a konyhában, ahogy Harryhez vágta azt a sok gonoszságot... mintha nem is ő lett volna. Nem tett jót neki az alkohol. Amint végre megállt a tömeg közepén, elkezdett nekem táncolni, amitől teljesen zavarba jöttem.
- Jaj Niall! - nevette, amikor meglátta a pipacs fejemet.
- Gyere! Beszélgessünk valami csendesebb helyen! - mondtam, amikor felébredtem a kábulattól, majd elindultam az emelet felé. Végigbotorkált mellettem a folyosó utolsó szobájáig, de meglepődtem, amikor zárva találtam azt. Vállat vonva gyorsan a mellette lévő kis hálószobába toltam a lányt, majd magunkra zártam az ajtót. Leültem az ágyra, majd megvártam, míg lehuppan mellém. Azonban úgy gondolta, hogy az ölem kényelmesebb lehet, mert lovaglóülésben ráült a combjaimra.
- Na, Niall? Miről szerettél volna beszélgetni? - nevette kacéran. Csak reménykedni tudtam, hogy a dübörgő zene valamennyire elnyomja a csevejünket, ugyanis eléggé vékonyak a falak.
- Sky... én... én... - dadogtam elvörösödve, mire megcsókolt. Nem csak szájra puszi, hanem olyan igazi ágyra ledöntős csók volt. Amikor meghúzta az egyik tincsemet, hirtelen előtört belőlem egy nyögés, mire egy puffanásszerű hang hallatszott a szomszéd szobából, majd mintha kivágódott volna az ajtó. Felültem, de Sky még mindig a nyakamat szívogatta, ami miatt egy kicsit elgyengültem.
- Niall... - lihegte a fülembe - Dőlj már vissza...
- Skyler! Hagyd... hagyd abba! - utasítottam egy kicsit ingerültebben, mire befejezte és kérdő tekintettel vizslatta az arcomat - Te nem így viselkedsz! Részeg vagy! Te sosem bántanád Harryt és engem se szeretsz úgy!
- Harry is bántott engem... - szipogta, majd elnyomott egy ásítást.
- Istenem... - sóhajtottam - Sky, akkor se ez a megoldás. Nem volt igaz, amit Hazznak mondtál. Szeretted.
- Igen... még most is szeretem - bújt oda, majd előtörtek a könnyei - De azt akarom, hogy neki is fájjon. És ne haragudj, hogy rád mozdultam. Te voltál velem. Ha Liam lett volna, akkor Liamet csókolom meg. Remélem nem haragszol.
- Semmi baj - mosolyogtam - Nem haragszom. Hidd el, Harrynek is fáj, még ha te nem is láttad rajta.
- Sokat iszik mostanság? - motyogta álmosan.
- Többet, mint kellene - sóhajtottam - De te ezzel most ne törődj. Aludjunk, jó?
- Oké - sóhajtotta, majd letörölve a könnyeit bebújt az ágy egyik részére. Én mögé bújtam, majd átkarolva aludtunk el.

SKYLER

Reggel nyúzottan keltem, de pillanatok alatt bevillantak az este történtek. Ilyen is ritkán fordult elő, hogy emlékezzek másnaposan. Nem is gondolkodtam tovább ezen, hanem felültem, mire szembetaláltam magam Niall reggeli, mosolygós arcával.
- Jó reggelt, hercegnő! Emlékszel a tegnapra?
- Minden részletére - sóhajtottam - Szar aludni abban a tudatban, hogy Harry a házban van, én meg seggfej voltam vele.
- Hogy akarod jóvá tenni? - kérdezte kedvesen, míg a kezembe nyomott egy szem gyógyszert és egy pohár vizet.
- Sehogy - horkantottam - Egy; megérdemli. Kettő; hogyan tehetném, anélkül, hogy beszélnék vele, kedves lennék, vagy elárulnám, hogy még mindig szeretem?
- Necces - komorodott el.
- A többiek tudják, hogy mi tegnap este majdnem... lefeküdtünk? - nyeltem egy hatalmasat.
- Nem. Sejteni se sejtik. Bár... Harry köcsög volt velem ma reggel. Nem tudom - vakarta meg a tarkóját. - Elmondjuk nekik?
- Ne. Ne keverjünk bonyodalmat. Talán Roxnak elmondom. Legyen ez a mi kis titkunk?
- Igen - nyújtotta felém a kezét, mire megráztam azt.
- Köszönöm Niall. Te vagy az egyik legjobb barátom - öleltem meg, majd visszaadtam Horannek a már üres poharat, majd elindultam a lépcső irányába.
- Jó reggelt! - köszöntött Eleanor és Roxan - Milyen estéd volt?
- Érdekes - sóhajtottam, majd szétnéztem, de senkit nem találtam ott rajtuk kívül - A fiúk?
- Kint takarítják az udvart - nevette El, mire észrevette a fáradt tekintetem - Na mesélj!
- Mit? - néztem rá zavarodottan.
- Ugyan Sky! Ismerünk! - tolt elém egy tányér palacsintát a húgom.
- Oké... Tegnap amikor teljesen lerészegedtem, beolvastam Harrynek, sőt rengeteget hazudtam. Fejéhez vágtam, hogy sosem szerettem és hogy senki sem szereti. Aztán Niallel elmentem táncolni és... felmentünk... és... majdnem... lefeküdtünk - nyögtem ki, mire mindkét lány szeme elkerekedett.
- Majdnem? - tátotta el Rox a száját.
- Niallnek hála nem. Azt hiszem Harry, úgy gondolja, hogy tényleg lefeküdtünk - sütöttem le a szemem.
- Te még mindig szereted azt a faszfejt, igaz? - ölelt át a testvérem.
- Ne mond, hogy te nem érzel semmit a másik iránt! - horkantottam.
- De. Igazad van - sóhajtotta - Elmondjátok a többieknek a majdnem lefekvős dolgot?
- Nem. Csak benned és Elben bízok meg igazán - suttogtam, mire mindkettejük szeme megtelt könnyekkel és egy hármas ölelést alkotva elnevettük magunkat, de pont ebben a pillanatban lépett be az ajtón az öt fiú. Gyorsan szétrebbentünk, majd leültem megenni a palacsinta adagomat. Harry leült mellém, majd előlem vette el a teás kancsót.
- Na és Niall, milyen volt az estéd? - kérdezte gúnyosan Hazz.
- Jó volt. Köszi - morgott Horan, ami arra engedett következtetni, hogy nem ez az első vitájuk ma reggel. A két lány rám nézett, mire megvontam a vállam.
- Gondolom Skyler most levegőnek fog nézni, de annyira kíváncsi vagyok az estéjére! - nevetett gonoszan Styles. Elég kényelmetlenül éreztem magam mellette, de nem hagytam magam annyiban - Biztos sok barátra lelt este... az ágyban...
- Harold! - szólta le Louis, mire az említett csak még ördögibb mosolyra váltott, majd "véletlenül" meglökte a bögréjét ami az ölembe esett. Felsikítottam, amint a forró tea leégette a combom, majd felpattantam a székről.
- Bocsi - röhögött Harry, majd folytatta a kínzásomat - Nem akartam, de mit számít, nem igaz? Tegnap Horan elég sokszor eláztatta...
- Harry - szóltam nyugodtan, pedig legszívesebben már a hajamat téptem volna tőle - Szerinted, amikor jártunk, hányszor vetettem a szemedre a nőijeidet? Egyszer se. Érdekelt, igen érdekelt, de meghagytam annak, hogy elmondod, ha akarod. Egy naiv kis picsa voltam. Most már nem vagyok. Nem tudsz beetetni. Én eddig sajnáltam a tegnap esti kirohanásomat. Most egy cseppet sem. Ja... csak, hogy tudd! Nem feküdtem le senkivel! Senkivel! Még Niallel se, pedig részeg voltam! A piát se bírom! Szóval örülnék, ha befognád, mert nincs annál rosszabb, mint amikor hazudsz. Hazudsz rólam - fejeztem be, majd éreztem, hogy a könnyek elöntik a szememet.
- Ó igen? Szerinted akartam, hogy szakítsunk? Szerettelek. Azt hittem szeretsz. Tévedtem. Te is csak olyan ribanc vagy, mint a többi. Sose kellett volna téged szeretnem. Szíved sincs. Csak a hírnévre hajtasz. A húgodon kívül senki sem szeret. Talán, mert mindketten hibbantak vagytok. Senkit se érdemelsz meg - vágta a fejemhez, amikor már úgy éreztem, hogy a szívem szilánkjai is apró darabokra robbantak. Nem éreztem többet magam élőnek, mert Harry végleg a lelkembe szúrta a düh kardját.