2013. október 21., hétfő

°6.Rész- Nem felejtek!°

Sziasztok!!! Nem fűzök kommentárt a fejezethez, csak annyit, hogy pocsék író vagyok. Na, jó olvasást! :* Puszi Réka

"A szeretteiért az ember bármit megtesz, nemde bár? " - Harry Styles

Skyler

Aznap miután Rox azt mondta, hogy én nem ismerem őt, elhatároztam, hogyha tényleg úgy gondolja, hogy nem ismerem, akkor többet nem is keresem. Tudom, gyerekes elhatározás, de már a hócipőm tele van vele. Miért bánt mindig? Miért kritizálja Harryt? Nem is tett Roxanne ellen semmit! Na, mindegy. Arra kellett koncentrálnom, hogy ne forrázzam le az ujjam a teafőzővel. Miután sikeresen megvolt ez a művelet megtöltöttem egy bögrét a vízzel, majd belepottyantottam az epres teafilteremet.
- Van itthon valaki? - hallottam meg egy hangot a bejárati ajtó felől, mire összerezzentem.
- A konyhában vagyok! - kiáltottam, majd elővettem egy másik bögrét.
- Szia Sky. - csoszogott be Zayn, majd leült az egyik bárszékre. - Hazz itthon van?
- Nincs. Elment edzeni.
- Ó, értem. - motyogta, mire elétoltam a teáját. - Köszi.
- Nincs mit. Miért lógatod ennyire az orrod?
- Szerelmi bánat. - sóhajtotta gondterhelten, mire leültem mellé és átöleltem.
- Na mesélj csak! Mi ez a nagy szerelmi bánat?
- Tetszik egy lány, de a múltban tettem egy megbocsájthatatlan dolgot ezért inkább hazudtam neki.
- Mesélj még róla! - könyörögtem kiskutyaszemekkel, mire megadóan felsóhajtott.
- Gyönyörű, szebbet még életemben nem láttam. Hatalmas, mogyoró barna szemei bárkit elvarázsolnának. A mosolya még a legszomorúbb napokon is felvidítana. A haja elképesztő, ahogy egyenes loknikban hull a vállára. Nem az a törékeny porcelán baba, mégis úgy érzem, hogy mindig meg kéne védenem... - mesélte, miközben úgy meredt a távolba, mintha maga előtt látná a leányzót.
- Zayn, neked nem tetszik a lány, hanem te szerelmes vagy belé! - nevettem.
- Sky, ne butáskodj! - tért magához a kábulatból egy szempillantás alatt. - Hibáztam!
- A lány tudja, hogy hibáztál?
- Igen. - nyögte.
- Bocsánatot kértél már tőle?
- Nem.
- Miért nem? Zayn, ha fontos neked, akkor harcolnod kéne érte!
- Minek? Semmit nem érek el vele! Elcsesztem az életét, jogosan utál! Hogyan is szerethetne belém, mikor elvettem tőle mindent ami fontos?!?!
- És? Zayn, ha egy kicsit is kedvel téged megbocsájt neked! - vágtam az igazságot a fejéhez. - És ha téged is érdekelne, most nem itt ülnél, hanem a lánnyal lennél valami romantikus helyen és próbálkoznál!
- Mit tudsz te erről?!?! - emelte fel a hangját, amitől egy picit megijedtem, de amikor teljesen eljutott az agyamig az, amit mondott, teljesen felidegesített.
- Mit tudok?!? Amikor rájöttem, hogy a húgom elcseszte az életét, nem vágtam a fejéhez minden szart, hanem próbálkoztam! - emeltem fel én is a hangomat, mire Zaynnek elködösült a tekintete. - Azt hiszed, hogy nem próbáltam meg mindent? De nem! Neki jó odabent! Azt mondta nem ismerem és, hogy csak púp vagyok a hátán! Szóval, nem, nem tudok semmit a próbálkozásról! - zokogtam, mire Zayn komor arckifejezése egy pillanat alatt ellágyult.
- Jaj, Sky, én nem ezt akartam! - ölelt át Malik. - Ne haragudj! Istenem, Skyler, bocsáss meg! Annyira sajnálom! Nem erre akartam célozni! Ne sírj!
Pár perc múlva elmúlt a bőgésem, mire Zayn is elengedett.
- Bocsi Zayn, hogy kiakadtam. - törölgettem meg a szemeimet.
- Én kérek bocsánatot, mert nem volt jogom ezt mondani... - mosolyogta.
- Akkor szent a béke? - nyújtottam felé a jobbomat.
- Persze. Ez természetes. - rázta meg, mire hatalmas vigyor ült ki az arcomra, de rögtön le is hervadt, amikor megláttam a falon függő órát. - Harrynek már itthon kéne lennie... hol lehet ennyi ideig?
- Biztos... biztos edz.. edzeni van... - dadogta Zayn, mire összeráncoltam a szemöldökömet.
- Felhívom, ez a legjobb megoldás. Aggódom érte. - motyogtam, majd tárcsáztam Hazz telefonszámát, de csak a hangposta kapcsolt be. - Szia Harry, csak azért hívlak, mert már reggel óta elmentél edzeni és Zayn is itt van... hívj vissza kérlek! - mondtam a telefonnak, miután sípolt egyet, majd kinyomtam azt.

Harry

Nem szeretek hazudni a barátnőmnek, de ezt az érdekében teszem. Már rég bent ültem az aprócska helységben, amikor kivágódott az ajtó és egy nagyon ismerős narancssárga ruhás lány jött be rajta. Az arca határozottságot sugárzott, ám amikor meglátott leesett állal állt az asztal túloldalán.
- Te meg mit keresel itt?
- Beszélhetnénk? - könyörögtem a székre mutatva, mire felsóhajtott és levágódott a kényelmetlen ülőalkalmatosságra.
- Mond. - morogta.
- Figyelj Roxanne... Sky nagyon szeret téged és tudom, hogy miattam, vagyis miattunk vagy vele ilyen. Ne csináld ezt vele! Ne hazudj neki! Elvállalok minden bűnt, csak kérlek, ne tedd szomorúbbá!
- Harry, ugye? - kérdezte ingerülten, mire félve bólintottam egyet. - Nem érek el vele semmit, ha elmondom neki az igazságot. Összetörik, depressziós lesz, de egy nagyobb bökkenő lesz. Rád haragudni fog. Én meg még itt leszek egy jó ideig. Mit vársz? Nem vigyázhatok rá a sitt mögül! Sőt, miattam se repdesne az örömtől. De megnyugodhatsz... amint kikerülök innen, befejezem azt, amit elkezdtem. - vigyorogta önelégülten, mire megfagyott az ereimben a vér. - Ja és még valami... én hazudok neki? Harry... - mondta volna, de hirtelen elkezdett rezegni a telefonom, mire kirántottam a zsebemből és feloldottam a záram. Bekapcsolt a hangpostám és Sky jellegzetes hangja csendült fel, mire a húgával összenéztünk.
- Szia Harry, csak azért hívlak, mert már reggel óta elmentél edzeni és Zayn is itt van... hívj vissza kérlek! -  az üzenet végén sípolt a telefon, ami azt jelezte, hogy befejezte a hívást. Felnéztem az asztal másik oldalán ülőre, de a gúnyos vigyorán kívül nem igazán mutatott mást. - Most mi van? - néztem rá értetlenül, mire a vigyora szélesebb lett.
- Ugyebár azt mondtad, hogy hazudok neki. Ezt én is elmondhatnám rólad. Edzeni vagy? Ez komoly?!? - nevetett fel harsányan. - Ez fáj Styles. Viszont kérdeznék valamit. Hogy van? Azt mondtad szomorú. Mennyire? - komolyodott el és most először láttam benne az aggódó testvért.
- Nem túl fényesen. Tegnap óta nem eszik. Pontosan mióta leordítottad.
- Istenem... - morogta. - Tudod mit Harold?!?! Hazamész, ráveszed, hogy egyen és soha többet egyikőtök sem jön be. De egyet mondok... NEM FELEJTEK! - emelte ki a két szót, majd kisétált a szobából, egyedül hagyva engem az önmarcangoló, bűntudatos gondolataimmal...

8 megjegyzés: