2013. szeptember 23., hétfő

°3.rész - Látogatás°

Drágáim! Nagyon szépen köszönjük az első részhez kapott kommenteket és a pipákat hihetetlenül jól estek! Viszont kicsit csalódottak vagyok, hogy a második részhez csak egy kommentet kaptunk, ami miatt társírónő barátnőm szomorú volt. Kérlek titeket, hogy komizzatok, hogy megtudjuk jó-e vagy sem a rész és ha valami nem tetszik akkor azon változtatni tudjunk! Előre is köszönjük! Puszi Rebeka



"Gyermekkorunkban úgy hittük, ha majd felnövünk, többé nem leszünk sebezhetőek. De hát... élni annyi, mint sebezhetőnek lenni. - Roxanne Graham"

ROXANNE

Kerek két hete élem a börtönéletet, ami mit ne mondjak nem öt csillagos szálloda. A többiek nem kötöszködnek velem, ugyanis egyik nap belém kötöttek, de "szépen" lerendeztem az ügyet, így inkább békén hagynak, ami miatt egész nyugis a bent létem eddigi szakasza. A szoba ajtaja kinyílt és az egyik őr jött be akinek a szeme végigfutott a társaságon, de nálam megakadt.
- Roxanne Graham! Látogatója érkezett! - üvöltött rám, mire leugrottam az emeletes ágyamról és felhúzott szemöldökkel követtem őt. Amikor megláttam, hogy ki van az üveg túloldalán, egyből megfordultam és vissza akartam menni, de az őr mögöttem volt, aki megfogta a vállaimat és megfordított, majd lökött rajtam egyet, hogy induljak már el. Lassú léptekkel és morcos fejjel közeledtem felé, majd leültem a székre és a kezembe vettem a telefont, amit utána a fülemhez emeltem. Összehúzott szemekkel figyeltem a túlsó oldalon ülő fiút, aki sóhajtott egyet, majd beleszólt a beszélőkébe.
- Szia. - köszönt, mire én csak fapofával bámultam tovább. - Nem fogsz hozzám szólni, igaz? - kérdezte miközben a szemembe nézett. Álltam tekintetét, így farkasszemet néztünk. Megforgatta az íriszeit és szólásra nyitotta a száját. - Zayn Malik vagyok.
- Na nem mondod! - válaszoltam bunkón morogva, mire egy halvány mosoly húzódott az ajkaira. Felhúzott szemöldökkel figyeltem őt, amin felkuncogott, mire egy fintort vett fel az arcom.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte komolyan.
- A bíróságon hallottad. - feleltem ismételten bunkón.
- De én tőled akarom hallani. - makacskodott, mire megforgattam íriszeim és kinyögtem a becenevem: "Rox.". - Szép neved van. - vigyorgott, mire fehér fogai kivillantak. Undorodva figyeltem őt, majd mikor kacsintott betelt a pohár. Összeszűkült szemekkel figyeltem őt, majd leköptem a köztünk lévő üveget, mire az egyik őr megragadta a karom és felemelt a székről, majd elkezdett visszaráncigálni a szobába. Utoljára visszanéztem és bemutattam neki, majd ezután az őr benyomott az ajtón, így nem láttam Zayn reakcióját. Egy gúnyos vigyor szökött az arcomra, miközben a becsukott ajtót néztem, majd megfordultam és elindultam az ágyam felé, miközben ajkaim még mindig gúnyosan felfelé görbültek. A többi rab idióta fejjel néztek engem, de nem foglalkoztam vele, hanem felugrottam az ágyra és kényelembe helyeztem magam, de a többiek egytől-egyig engem figyeltek, ami kezdett az idegeimre menni.
- Mi van mit bámultok?! - üvöltöttem dühösen, mire mindenki egyből másfele fordult.


ZAYN

Felkavart a börtöni látogatás, hisz nem tudom mit gondoljak. Fogalmam sincs ki ez a lány és hogy miért akart kinyírni, de azt tudom, hogy ezzel nincs vége. Érzem, hogy ennek a dolognak lesz még következménye, biztos vagyok benne, hogy a lány nem hagyja ennyiben.
- Zayn itt vagy? - lebegtette meg a kezét arcom előtt Liam, mire pislogtam párat és tekintetem rá emeltem. Bólintottam egyet, majd újra elmerengtem.
- Kiderítetted miért akart kinyírni az a csaj? - fintorgott egyet Harry, miközben kiejtette  szavakat.
- Annak a csajnak van neve is. - morogtam egy kicsit bunkón, de fogalmam sincs miért csak úgy jött magától a dolog. Mindenki engem figyelt, miközben Harold hitetlenkedve pislogott felém. - Eléggé bunkó lány. És nem nem tudtam meg semmit. - folytattam ugyanolyan stílusban, majd nehezen felálltam és durcásan kiviharzottam a házból. Beültem az autómba és a női börtön felé vettem az irányt. Elég hamar odaértem, majd kiszálltam és bebicegtem, majd az egyik őrhöz odamentem és magyarázni kezdtem neki. Megkértem, hogy az egyik pároknak való szobába találkozhassak Roxxal. Nem szeretem lefizetni az embereket, de most meg kellett lépnem ezt a lépést, hogy elérjem a célom. Egy kézfogás keretében adtam át a bizonyos összeget, majd elvezetett egy ajtóig, ahol mondta, hogy menjek be, mindjárt hozza Roxannet. Bólintottam, majd benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót. Megálltam a kis szoba közepén és zsebre dugott kezekkel körülnéztem. Szürkék a falak, csak egy ágy és egy éjjeliszekrény van a szobában semmi más, ja és egy lerácsozott ablak.


ROXANNE

Az egyik hülye őr már megint hívott, hogy látogatóm van. Most viszont egy másik folyosón haladtunk el, majd megállt egy barna faajtó előtt és mutatta, hogy menjek be miután levette rólam a bilincset. Sóhajtottam egyet és lenyomtam a kilincset ezzel magam elé tárva, hogy ki is várt rám. Becsaptam a nyílászárót miután beinvitáltam magam, mire a nem is olyan rég látott személy megfordult így szembe álltunk egymással.
- Szia! - köszönt mosolyogva, mire unalmas tekintettel figyeltem őt. - Rátérek inkább arra miért is jöttem. - magyarázta zsebre dugott kézzel. Felhúzott szemöldökkel tekintettem rá, mire folytatta. - Miért akartál megölni? - szeme csillogott a kíváncsiságtól, miközben ujjait tördelte.
- Hogy miért? - kérdeztem szemrehányóan normál hangnemben, majd közelebb mentem hozzá és egyre dühösebben szólaltam meg, de nem emeltem fel a hangom. - Hogy miért?! - sziszegtem, miközben megmarkoltam mindkét kezemmel a dzsekijét ezzel is hangsúlyozva nemtetszésem. - Annyira hülyék vagytok! - nevettem fel kínomban, de nem engedtem el. - Nem csak téged akartalak megölni seggfej. - váltottam vissza a dühös arckifejezésemre, miközben élveztem, hogy játszadozhatok ezzel  fiúval. A füléhez hajoltam és suttogni kezdtem neki, miközben némi gúny szökött a hangomba. - Nem csak téged, hanem az idióta bandatársaidat is ki akartam nyírni. - az utolsó szó az elmémbe hasított és csak akkor jöttem rá, hogy mégis mit akartam. Lefagytam, csak álltam előtte, miközben fülétől elhajoltam és az ujjaim sem szorongatták tovább a kabátját, majd hirtelen megfordultam és kiakartam futni a szobából, de Zayn megfogta a csuklóm és visszarántott magához. A szabad kezem a mellkasára raktam, míg ő a derekamat ölelte körül. Csak egymás szemébe néztünk nem csináltunk semmit. Úgy nézett az íriszeimbe, mintha a lelkemig látott volna és olvasni kezdte a sorokat, mintha egy nyitott könyv lennék. Olyan titkok vannak ott, amik jobb ha nem kerülnek felszínre, mert ha azokat valaki látná, akkor elszörnyedne, engem pedig messzire elkerülne. Becsuktam a szemeim és próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem sikerült. A folyékony szomorúság égette az arcomat, ezért inkább gyorsan letöröltem őket.
- Rox minden rendben? - kérdezte kedvesen Malik, miután felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni. Nem válaszoltam, hanem kitéptem magam karjai közül és kirohantam a szobából.


ZAYN

A barna szemeit ámulattal figyeltem, ahogyan szinte a lelkéig láthattam. Viszont nem láttam mást csak szomorúságot, dühöt, meggyötörtséget és a legrosszabbat, a félelmet. De vajon mitől fél egy ilyen harcias lány? Nem tudtam ezen sokáig gondolkozni, mert kibújt kezeim közül és elrohant. Sóhajtottam egyet, majd megigazítottam magamon a dzsekim és kisétáltam a szobából. Intettem egyet az őrnek, majd kimentem a börtönből és beszálltam az autómba. Hazafelé vettem az irányt, miközben gondolkoztam. Folyamatos kérdések jöttek elő, de egyre sem tudom a választ. Kíváncsi vagyok arra, hogy miért, hogyan és miképp lett ilyen Rox. Mert biztos vagyok benne, hogy egy kedves, aranyos és boldog lány, de valami megváltoztatta, kifacsarták belőle ezeket a dolgokat. A házunk előtt leparkoltam és kiszálltam a kocsiból, majd zsebeimbe kezdtem keresgélni, miközben az ajtó elé sétáltam. Miután megtaláltam a kulcsaimat, azzal kinyitottam a nyílászárót és lassú léptekkel elbicegtem a lépcsőhöz. A házban nagy csönd volt, így arra következtetek, hogy a fiúk nincsenek itthon. Megkapaszkodtam a korlátban és elkezdtem felfelé vánszorogni, de nehéz volt, ugyanis a vádlimba kapott golyó helye égett és borzalmasan fájt, de nem tudom miért. Még csak a lépcsőnek a közepén voltam, de nem bírtam tovább, ezért leültem az egyik fokra és felhúztam a nadrágom a térdemig, majd óvatosan elkezdtem letekerni a kötést. A szalag teljesen átázott, de a sebem nagyon durván nézett ki. A varrat elszakadt, amiből csordogált a vér le a lépcsőn. Azonnal előkaptam a telefonom és tárcsázni kezdtem Harry számát, de besípolt, ami azt jelezte, hogy ki van kapcsolva. A többieknél is hasonlóan viselkedett a telefonom, ami miatt kezdtem eléggé idege lenni. Hirtelen egy név ugrott be, majd gyors tárcsáztam. Mikor meghallottam, hogy kicsöng, már csak reménykedni tudtam, hogy felveszi.
- Igen? - hallottam meg kedves hangját.
- Sky? Sky, kérlek azonnal gyere az 1D villába! - könyörögtem neki.
- Azonnal indulok! - mondta, majd kinyomta. A telefonom ledobtam magam mellé, majd a pólómat levettem és szorosan a sebemnek nyomtam. Mozdulni sem bírtam, annyira fájt, de szerencsére nem kellett sokat várnom, mert hallottam amint az ajtó csapódik, majd Skyler a nevemet ordibálja.
- Lépcső. - kiáltottam fel, mire cipőkopogást hallottam, majd megláttam Hazz barátnőjének ijedt arcát. Kellett fél perc, mire észhez tért, majd elrohant. Kezében egy nedves szivaccsal és kötéssel tért vissza, majd leguggolt mellém. Letörölte a vért a lábamról, amit sziszegéssel jutalmaztam, ugyanis nagyon csípett. Miután valamennyire megtisztult a sebem, bekötözte és segített felállni, majd elbicegett velem az autójáig és beültetett. Nem is értem, hogy Harry hogyan találkozhatott egy ilyen kedves és aranyos lánnyal, hisz Hazz nem a hűségéről ismert. De örülök, hogy ez a lány észhez térítette.

Amint megérkeztünk a kórházhoz, segített kiszállni és bemenni, ahol egyből egy tolókocsiba ültetett az egyik nővér.
A sebemet újra összevarrták és kitisztították, majd hazaengedtek azzal a feltétellel hogy mostantól vigyázok a lábamra. Miután Sky hazahozott csak arra vágytam, hogy befekhessek a pihe puha ágyikómba, majd mély álomba merülhessek.

4 megjegyzés:

  1. Fantasztikus ez a blog! Csak így tovább és siessetek a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonjuk szepen!:) igerem sietunk a resszel!:) puszi Rebeka

      Törlés
  2. Elképesztő! Alig várom a következőt! Rebeka hatalmasat koppant az állam! Most láttam az új blogotokat, de máris megszerettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Olvasonk!
      Nagyon koszonjuk hihetetlenul jol esik hogy igy gondolod! Annak meg kifejezetten orulok hogy koppant az allad!:) igerem sieteunk a kovetkezo resszel!
      Puszi Rebeka

      Törlés