2013. október 6., vasárnap

°4. rész: Minden rendben...?°

Sziasztok! Teljesen csalódott vagyok... :( Nincs komment? Oké... megértem, de akkor is. Nekem ez nagyon fontos lenne... A részt kicsit később hoztam, tudjátok sok minden közbejött... Most Rebekán múlik minden! Kommenteljetek! Bár szerintem nem lett olyan jó rész tőlem és ha nem lennék elcsúszva, újraírnám... Ui.: Novella verseny!
xoxoxxoxo Réka


"Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából." ~ Skyler Graham

Skyler

Már lassan fél éve, hogy elítélték azt a szörnyeteget, aki lábon lőtte Zaynt. Nem akarok arra gondolni, hogy mi lett volna, ha valami komolyabb sérülést szerez. Harry és én nagyon is rendben vagyunk, már fél éve együtt lakunk egy saját lakásban, amit a többiek is szívesen látogatnak... nem tudom miért, de olyan jó érzés mindennap valaki mellett felébredni, aki egy hosszú, lágy csókot nyom az ajkaidra ébresztés gyanánt, vagy olykor ágyba hozza a reggelit... maga a megtestesült csoda.
- Drágám, nem tudod hol van az új cipőm? - zökkentett ki Harry a gondolataim közül.
- Nem. Kérdezd meg a többieket... Várjunk! Legutóbb Louis kezében láttam! - kiabáltam le, míg tovább magoltam be a másnapi tananyagot. Ja, tényleg, jelentkeztem a jogi karra. Mindig is szerettem volna ügyvéd lenni. Ki tudja... talán egyszer még hasznát fogom venni.
- Louis! Hozd vissza a cipőmet! - hallottam meg a szerelmem hangját, pár perc elteltével pedig Lou eszeveszett sikítozását. Sóhajtottam egyet, majd a táskámat elővéve, beledobáltam mindent, ami fontos lehet a tanuláshoz. Miután ezzel megvoltam, felkaptam valami melegebb ruhát, ami egy krémszínű kötött pulcsiból, egy fekete farmernadrágból, egy vastag kabátból és egy bakancsból állt.
- Leléptem! - ordibáltam a nappali közepén futkározó őrülteknek, mire Harry megtorpant és egy értelmetlen fejet vágott.
- Hova mész?
- Be a könyvtárba. Egy, míg ti visítoztok, én tanulnék, mert holnap nagy dogát írunk. Kettő, még úgy is gyűjtenem kell anyagot a beadandómhoz. És erre a könyvtár a legalkalmasabb hely.
- Mi? Ne menj el! Majd csöndben maradunk! És az internetről lekeresed!
- Hazz, ez nem olyan könnyű, mint hiszed... Nyugi, sietek haza, oké?
- Legyen. - sóhajtott megadóan. - Vigyázz magadra! Hívj, ha jössz hazafelé!
- Okés. - pusziltam arcon, majd összekócoltam a haját. Miután elköszöntem a többiektől, én is útra kerekedtem. Fél óra múlva már a könyvtár utcájában bandukoltam, amikor megjelent előttem két egyenruhás rendőrtiszt.
- Segíthetek valamiben uraim? - kérdeztem illedelmesen, mire a két fazon összenézett.
- Ms. Graham? - kérdezte a magasabb, nyúlánkabb férfi.
- Igen?
- Velünk kell jönnie. - lépett mögém az alacsonyabb és megbilincselt. - Jogában áll hallgatni. Minden, amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni...
- Azt se tudom, miért fogtak el. - vágtam közbe, mire mindketten felnevettek.
- Ugyan kérem! Maga szerint nem bűn megszökni a börtönből? Na, gyerünk!  - ültettek be a járműbe, majd indultunk is a számomra még ismeretlen hely felé.

Harry

Már lassan egy órája elment itthonról Skyler és én kezdtem aggódni. A könyvtárnak már zárva kellett lennie. Ötször próbáltam felhívni, de mindig elkapcsolt. Már arra gondoltam, hogy valami szörnyűség történt vele, amikor egy ismeretlen szám jelent meg a képernyőmön.
- Halló? - szóltam bele idegesen.
- Harry? - válaszolt egy kétségbeesett hang, amit ezer közül is felismernék.
- Skyler! Hol vagy? Minden rendben? Nem esett bajod? Miért nem hívtál?  - estem neki.
- Hazz, nyugi! Megtennél nekem valamit?
- Persze.
- Betudnál jönni a rendőrségre az irataimmal? - motyogta.
- MIT KERESEL A RENDŐRSÉGEN?!?! Hogy kerülsz oda? És minek kellenek a papírjaid?
- Csak gyere be kérlek...
- 10 perc és ott vagyok. - morogtam, majd ki is nyomtam.
- Mi történt? Miért van lecsukatva? - kérdezte mellőlem Zayn.
- Nem tudom. Bár tudnám. Egy perc és jövök. - rohantam fel a szobánkba és elkezdtem összeszedni minden papírt, ami Skyleré. Miután megvolt minden, visszarohantam a földszintre és a többiekre néztem. - Bejönnétek velem? Aggódom...
- Ez természetes. - állt fel Liam, mire a többiekre néztem, akik bólintottak egyet. Kapkodva, de mindent összeszedtünk és elindultunk a rendőrség irányába. Negyed óra elteltével a hatalmas, hideg és barátságtalan épület felé siettünk és igyekeztünk átlagos embereknek tűnni.
- Jó estét! Segíthetek valamiben? - kérdezte nyájasan egy velünk egykorú vörös hajú lány.
- Helló, öhm... a barátnőm hívott, ugyanis behozták... - motyogtam valamit, habár nem volt túl értelmes.
- Hogy hívják a barátnőjét? - lankadt le a csajszi kedve.
- Skyler Graham.
- Oh. - motyogta, majd megfordult és halkan odavetette. - Kövessenek!

Louis

Nekem valami gyanús volt. Nem visznek be a rendőrségre csak úgy embereket. Egy vörös hajú csaj kísért végig minket, egészen egy hatalmas irodáig.
- Menjenek be nyugodtan. - intett, majd eltipegett egy sötét rész felé. Miután óvatosan benyitottunk megláttunk egy idősödő, kövér pasast és Sky-t.
- Harry. - sóhajtott megnyugodva a Graham lány. - Elhoztátok a papírjaimat?
- Legalább elmondhatnád, hogy mi folyik itt. - dörmögött Hazz, amit megértek. A barátnőd este elmegy otthonról, nem jön haza egy ideig, majd kiderül, hogy bevitték a rendőrségre és még azt sem tudod miért. Én is kiakadnék.
- Ha én tudnám. - fonta össze maga előtt a két karját. - A drága rendőrkapitány azt mondta, hogyha tisztázom a papírjaimat elmondja, hogy mi folyik itt.
- Szóval uraim, ő Skyler Graham?
- Igen. - jelentette ki Harry magabiztosan és lerakta a férfi elé a papírokat. - A barátnőm!
- Remek. - motyogta a hájpacni, míg átlapozgatta a dossziékat. - Hölgyem nem is mondta, hogy egy híres énekespacsirta az ön barátja.
- Őszintén, amik után maga művelt fejbe rúgnám...
- Bántott? - jelent meg Hazz aggódó énje.
- Nem. - morogta Sky. - De én fogom, ha nem mondja el, hogy mi folyik itt...
- Hát legyen. - sóhajtott a fickó, míg Skyler elvette a holmijait. - A húga, Roxanne Graham börtönben van.
- Micsoda? - állt talpra hirtelen Harry barátnője, míg mi összenéztünk a többiekkel. - Miért?
- Titkos információ. - morogta sejtelmesen a nagyfőnök. - Csak annyit kérelmezett az ön húga, hogy tartsuk titokban ön és az édesapja előtt. Sajnálom.
- Meglátogathatom?
- Sky, ez nem hiszem, hogy jó ötlet... - ölelte át a derekát Harry, de ő eltolta magától.
- Ez a legkevesebb, ha már itt tartottak. Egyébként is miért nem lehetett megnézni, hogy bent van-e a cellában?
- Mert sokszor volt már olyan, hogy egy hasonmás ült a cellájában, míg a rab kint sétálgatott szabadon.
- Hűha. - forgatta meg a szemeit a barna hajú hölgyeményünk. Én kifejezetten kedvelem őt és szerintem a többiek is. Nehéz őt szomorúnak, vagy dühösnek látni... - Na? Láthatom?
- Jöjjenek. - morogta a vén csávó, majd elindult a kocsik felé. Negyed óra kocsikázás után megérkeztünk egy még sötétebb, ijesztőbb épülethez, ami hatalmas szöges kerítéssel volt végig kerítve.

Sky

El sem hiszem, hogy az én Roxom börtönben van. Miért? Mit tett? Ilyen gondolatok ezrei futottak át az agyamon, miközben megérkeztünk a női börtönhöz.
- Egyedül szeretnék bemenni... - motyogtam Harry pulcsijába, míg nyomott egy puszit a hajamba.
- Megértem. Mi itt kint megvárunk. - ült le a társalgó egyik kanapéjára. Egy nagy levegő vétel után elindultam egy nagydarab biztonsági őr után, egyenesen egy szürke ajtóhoz. Amint benyitottam, megláttam Őt. Egyszerű narancssárga egybe ruhában volt, ami merőben különbözött a szürke falaktól és a fehér székektől, valamint az egyetlen fekete asztaltól.
- Te? - kérdezte tágra nyílt szemekkel, míg leültem az asztalhoz.
- Szia. - suttogtam.
- Mit keresel itt? Hogyan jöttél rá, hogy itt vagyok? - tért a lényegre Roxan.
- Szerbusz, drága húgocskám! Igen, te is nagyon hiányoztál és örülök, hogy látlak!
- Skyler, ne flegmázz itt velem! Válaszolj!
- Elakartam menni egy könyvtárba, de megállított két rendőr és behoztak, mert azt hitték, hogy te vagy! Két teljes órát itt töltöttem, mire a barátom bejött az irataimmal és megtudtam, hogy börtönben vagy. Miért?
- Á, szóval van barátod! Ez nagyon aranyos... a cuki kis Sky-nak van pasija! - gügyögött, ami miatt felment az agyvizem.
- Ne csináld ezt! Mond el, mit tettél, hogy itt vagy?
- Nem a te dolgod. - sütötte le a szemét, de amikor felnézett, tiszta megvetés árulkodott a szemeiből és valami... más is. - Menj haza, élvezd az életet! Vagy tudom is én! Ne avatkozz az ügyeimbe, te agyalágyult liba! Most már nem tudsz elbújni anyuci szoknyája alá igaz?
- Ne csináld ezt... - szipogtam.
- Mit? Fáj az igazság? Rox, miért nem tudsz olyan lenni, mint a nővéred? - utánozta apa hangját vinnyogva. - Hát azért, mert én nem élek álomvilágban!
- Álomvilág? Ügyvédnek tanulok! - csattantam fel, de végig az járt bennem, hogy bizonyítanom kell neki.
- Ügyvédnek? Te? Naivabb embert nem is ismerek! Menj el, mert ez a valóság! Gyenge vagy és szánalmas és sose fogsz felnőni! Nem fogsz elérni semmit! - állított szembe a tényekkel, míg nekem patakokban folytak a könnyeim. Igaz, láttam a szemeiben, hogy nem gondol mindent komolyan, de ott és akkor már nem érdekelt.
- Oké. Akkor elmegyek. Többet nem kell látnod! - szipogtam, majd kirohantam a szobából egyedül hagyva a húgomat. Odakint az első az volt, hogy Hazz nyakába ugrottam, míg sírva elsuttogtam pár szót. - Harry, haza akarok menni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése