SKY
Reggel volt. Elég korán ahhoz, hogy arra gondoljak, hogy mindenkinek aludnia kellene. Ugyanakkor hangok szűrődtek ki a konyhából. Léptek. Nevetés. Rox hangja. Ajtócsukódás. Felkeltem volna, hogy megnézzem miben mesterkedik a húgom, de egyszerűen borzalmasan álmos voltam. Átfordultam az oldalamra és tovább hallgatóztam. Semmi. Megnyugodva sóhajtottam, majd álomra hajtva a fejem újra Harryre gondoltam. Azt ígérte, utánam jön, de nem tette. Újra visszaaludtam, ezáltal már nem érzékeltem, hogy mi történik a valóságban, csak az álmomra koncentráltam.
"- Sky, gyere ide - hallottam meg az oly jól ismert rekedtes hangot, amibe teljesen bele voltam zúgva. Odamentem a kanapéhoz, ahol ő és egy szőke, modellalkatú lány ült.
- Igen, drágám? - kérdeztem összezavarodottan.
- Szakítok veled - jelentette ki bunkón - Nem járhatok egy tehénnel. A média is már kiszúrta a felesleget rajtad. Undorodom tőled. Mostantól Annabelle a barátnőm. Neki legalább van alakja - nevette, megcsókolta a hidrogén-szőke cicababát, majd nevetve elmentek. Sírva összerogytam a szőnyegen. Nagy nehezen felálltam, majd a tükör elé lépdeltem. Harrynek igaza volt. Hogy nézek ki? Jézusom. A tokám kétszer akkorára nőtt, a combjaim, a hasam... Úristen. Az arcomról csak folytak le a könnyek, mire egy édes suttogásra lettem figyelmes."
- Sky, kicsim, ébredj - felnyitottam a könnyáztatta szememet, mire egy smaragdzöld szempár bámult aggódva rám - Jó reggelt, hercegnő. Semmi baj. Az egész csak egy álom volt. Vége van - suttogta, míg átölelt. Az egész olyan valóságosnak tűnt. Talán valóban ez fog történni. Ezt nem hagyhatom.
- Hogy kerültél ide? - kérdeztem egy kicsit megszeppenve, elkerülve a tekintetét.
- Apukád engedett be. Ne haragudj, hogy tegnap este nem jöttem. Elaludtam. Haragszol?
- Dehogyis - motyogtam, még mindig remegve, majd megcsókoltam. Még egy ideig beszélgettünk. Az álmomról egy szót sem szóltam. Féltem, hogy észreveszi majd a felesleget. Egyszer csak halk kopogásra lettünk figyelmesek.
- Jó reggelt, Skyler - nyitott be apa mosolyogva - Jó reggelt, Harry.
- Jó reggelt - köszöntünk egyszerre.
- Csak szólni akartam, hogy elmegyek itthonról egy megbeszélés miatt - folytatta apa - Későn jövök csak haza, ha kell valami, hívj fel!
- Oké, szia apa, vigyázz magadra - intettem boldogan, mire ő becsukta az ajtót és elment.
- Most, hogy csak ketten vagyunk - vigyorgott Harry - Van pár ötletem, hogy mivel dobjuk fel a napot.
- Nekem is - mondtam, míg komoly tekintettel néztem a szemébe - Először is el kéne mennem bevásárolni, a kutyámat kozmetikushoz vinni és nem ártana pár ruhadarab sem...
- Tessék? - kérdezte meglepetten, mire elnevettem magam - Mi olyan vicces?
- Nem gondoltam komolyan, kicsim! Azt csinálunk, amit szeretnél. Csak olyan aranyos vagy, amikor megdöbbensz - kuncogtam még mindig, mire magára rántott és a kezeinket a feje fölé húzta.
- Még mindig vicces? - kérdezte önelégülten, mire elpirultam és az arcomat a nyakába fúrtam. A teste megfeszült az érintésemre és a levegővétele is csak gyorsult.
- Nem tudom. Az? - kérdeztem hümmögve, míg apró csókokat leheltem a nyakára. Felnyögött, mire gyengéden beleharaptam a vállába.
- És ha én csinálom ugyanezt? - tette fel a kérdést zihálva és választ sem várva, felém kerekedett. A döbbent arckifejezésemtől csak még jobban megbizonyosodott a vágyaimról - Na ez most hogy tetszik? - vigyorogta vadul, majd a nyakamat és a kulcscsontom környékét kezdte el harapdálni és szívogatni. Egyre fentebb haladt, észre sem véve a vágtázó szívverésemet, míg egyre több apró puszit és nyomot hagyott a felhevült bőrömön.
- Harry... - suttogtam elgyengülten, mire a számra vetette magát. Érzékien, vadul. mégis gyengéden csókolt és olykor még az ajkamba is beleharapott, ha nem voltam hajlandó beengedni - Elég... - nyögtem, mire felnevetett és leszállt rólam. Az ágy széléről nézte mosolyogva, ahogy újra összeszedem magam, majd a karjaiba kapott és levitt a konyhába.
- Mit kér a hercegnőm reggelire?
Nem tudtam válaszolni, ugyanis Harry telefonja csörögni kezdett.
- Halló? - szólt bele meglepetten - Szia, haver! Rég beszéltünk! Mi van veled? Persze. Nem, a barátnőmnél vagyok. Igen, Sky. Meg sem lepődök - nevette, míg engem csak furdalt a kíváncsiság, hogy mégis kivel beszélhet - Ez óriási. Persze, majd megkérdezem, de szerintem ott leszünk. Nagyon örülök. Szia!
- Ki volt az? - kérdeztem gyerekesen, mire az arcán megjelentek a gödröcskék.
- A gyerekkori legjobb barátom, Ben. Azt kérdezte, hogy nincs-e kedvünk elmenni este a bulijába. Na? Nagyon régen láttam Bent és a bulijai mindig fergetegesek.
- Szívesen elmegyek, de nincs semmi ruhám, ugyanis a legtöbb már nem jön rám.
- Igen, észrevettem. Nagyon vékony lettél, kicsim. Jól vagy? - aggódott.
- Jól vagyok, Harry, de éppen ellenkezőleg - mosolyogtam - Híztam - mondtam az igazat. Remek. Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy aggódjon, vagy leesen neki, mégis hogyan nézek ki.
- Ez butaság! - válaszolt kicsit idegesen - Gyönyörű vagy és egyáltalán nem híztál. De engem akkor sem ez fogott meg benned - vigyorgott, mire elpirultam - De ha ennyire el akarsz menni, akkor ma elugorhatunk vásárolni, oké?
- Persze - pusziltam meg, míg a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy joghurtot - Te mit kérsz reggelire?
- Talán egy kis rántottát... de te miért csak egy joghurtot eszel? Nem kéne valami... tartalmasabb?
- Nem igazán vagyok éhes.
Fejcsóválva ment el mellettem, egyenesen a hűtőhöz. A reggeli kínos csendben telt el, majd felmentem átöltözni, míg a nappaliban várt rám. A szekrényemhez lépve kerestem egy kevésbé passzos pulcsit és egy nadrágot. Lerohantam Harryhez, majd szó nélkül megfogtuk egymás kezét és az autóhoz sétáltunk. Amíg a plázához értünk, egy hang se hagyta el egyikünket sem.
- Oké, szólj hozzám, Skyler! - rántott vissza a kocsi oldalához Hazz, amikor a bejárat felé indultam. A mellkasának estem, majd óvatosan felnéztem rá. Percekig csak bámultuk egymást, majd óvatosan megcsókolt - Kérlek... - suttogta, míg óvatosan megérintette az alsó ajkamat.
- Én... nem tudom, mit mondjak.
- Bármit. Hogy dühös vagy rám, esetleg utálsz vagy csak sírni akarsz. Kérlek, mondj valamit, mert megőrjít a tudat, hogy nem kommunikálsz velem. Mintha nem számítana a véleményem.
- Hazz! Igenis, számít a véleményed. Mindig is számított. Épp ezért teszek mindent, amit teszek - mosolyogtam, majd adtam a szája szélére egy puszit és megfogtam a kezét - Na menjünk, oké?
Nem mondott semmit, csak rám vigyorgott. De egyáltalán nem volt őszinte. Aggódott és ez tisztán kivehető volt a tartásából. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és csak a ruhákra koncentrálni.
Gyorsan eljött az este és én a vadonatúj szerelésemben léptem be a házba, Harry oldalán. Nekem kicsit passzos volt a szoknya, de Harrynek akartam mosolyt csalni az arcára. És sikerült. A buliban emberek mindenhol nyüzsögtek és alig volt hely akár egy lépéshez is.
- Styles! - csapódott be mellénk egy test. A fiú olyan idős lehetett, mint a drágám és testvériesen paskolták meg egymás vállát,
- Skyler, ő itt a híres neves Ben Masters. Ben, ő csodálatos barátnőm Sky. Ha ráhajtasz, levágom a tökeidet - közölte nevetve, mire az arcom pipacsvörösbe fordult, de azonnal tágra nyíltak a szemeim, ahogy megláttam Őt. Ott állt Ben mögött és bámult. Engem bámult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése