°30.rész - A titkok előbb-utóbb szétszednek...°

SKY

Engem bámult. Az arcom falfehér lett és remegtem, ahogy elindult felém. Harry és Ben is a reakciómat figyelték, majd észrevették a fiút is. Istenem, miért velem történik ez?
- Skyler Graham? - nevetett, majd megvillantotta az ezerfaktoros mosolyát, amit régen annyira szerettem - Hogy kerülsz ide? Olyan rég láttalak! - nevette és már készült volna, hogy megöleljen, amikor inkább hátraugrottam ijedtemben.
- Ne érj hozzám - sziszegtem, majd az ujjaimat összekulcsoltam Harryével, mire ő megszorította a kezemet biztatásként.
- Te ki vagy? - kérdezte a barátom.
- Régen nagyon jóban voltunk - folytatta öntelten - De egyszer hibáztam és Sky sose bocsátott meg nekem. Pedig mindketten tudjuk, hogy semmiség volt, igaz, Sky?
- Nem semmiség volt - suttogtam remegve. Nem tudtam, hogy a dühtől vagy a félelemtől  - Minden volt. Nem akarlak soha többet látni téged, Shawn. Ha még egyszer a közelembe jössz, megszerzem azt a bírói kérelmet.
- Ugyan, bébi! Te is tudod, hogy semmi olyan nem volt, amit ne élveztél volna - kacsintott, mire felfordult a gyomrom.
- Ha Sky nem kedvel, meg hogy kérjelek, távozz - kelt a védelmemre Ben.
- Sky, te is így gondolod? Mennem kéne? - vigyorgott rám még mindig.
- Hagyj békén. Kérlek, hagyj engem békén - suttogtam elgyengülten, mire vállat vonva elindult kifelé az ajtón, de közben nekiment a vállamnak és a fülembe suttogott.
- Még találkozunk.
Megborzongtam, mire Hazz nyugtató ölelésében találtam magam.
- Ki volt ez? - kérdezte dühösen. Tudtam, hogy nem rám dühös, mégis összerezzentem a kitörésétől.
- Nem akarok róla beszélni, ok? - néztem fáradtan a szemeibe, majd a táncparkett felé húztam - Táncolunk?
- Örömmel - nevette, majd megpörgetett a parketten.

NIALL

Sky elment Harryvel valamilyen buliba, pedig ma este sokkal jobban szükségem lett volna rá, mint eddig valaha. Míg megint hazalátogattam a hétvégén olyan dolgok történtek, amik megtörtek. Este mindenki lent bulizott, én inkább fent feküdtem az ágyamban. Meghallottam, ahogy megcsörren a telefonom és megláttam a kijelzőn a nevét. Könnyekkel küszködve vettem fel, bár nem akartam.
- Niall, figyelj, annyira sajnálom - szólt bele, köszönés nélkül - Tudom, elrontottam az egészet, de te ezt nem értheted! A saját bátyámról van szó és...
- Állj, Smith, te figyelj ide! - előtört belőlem a harcos énem. Nem igazán kellett volna ezt tennem egy lánnyal szemben, de nagyon megbántott - Azt ígérted, hogy mellém állsz, hogy mellettem maradsz örökre. Úgy látszik, te is csak kihasználtál, mint mindenki más.
- Na, várj csak, Horan! Azt hiszed, ki akartalak használni? - nevetett bele gúnyosan, mégis szomorúan a telefonba - Azért hívtalak fel most is, hogy megmagyarázzam az egészet. Hogy elmondjam, hogy mennyire fájt, amikor a bátyám és a legjobb barátja, akibe történetesen bele vagyok esve, összevesznek. Ahogy egymáshoz vágtátok azokat a dolgokat... mintha soha nem is ismertétek volna egymást. Pedig együtt nőtettek fel! Amikor hétvégén hazajöttél, azt hittem, hogy ez lesz a legcsodásabb hétvégénk. Annyira meg akartalak csókolni! Alig vártam, hogy végre láthassam a barátom arcát, akit még csak meg sem látogathatok vagy meg sem ölelhetek nyilvánosan, ugyanis egy senki vagyok. Nem beszéltél sose rólam a barátaidnak, még a szüleidnek se, pedig lassan egy éve randizunk! És mi a legjobb az egészben? Hogy most egy év után lett bűntudatot és most mondtad el Jacknek. Gratulálok. Remélem, jobban érzed magad. Neked adtam mindenem. Szó szerint! Niall, veled vesztettem el a szüzességemet is! És csodálkozol, hogy amikor annyi mindent a fejemhez vágtál, mellesleg rajtam vezetted le minden dühödet, akkor nem a bátyám oldalára állok? Igen, nekem is el kellett volna mondani. De végső soron te beszéltél rá, hogy hazudjak a saját bátyámnak! Te kértél meg rá, hogy titkoljam el mindenki elől. Még ha azt is mondtad, hogy nem azért, mert kínos vagyok, hanem mert a rajongók darabokra szednének, én megtettem mindent. Fájt, de megtettem mindent. Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy Sky sincs nyomás alatt a rajongók miatt. Ő miben különbözik tőlem? Csinos? Kedves? Okos? Csak mond ki! Tudod, hányszor kérdezted meg, hogy hogy vagyok, amióta randizunk? Egyszer sem! Azóta nem érdekellek, mióta híres lettél. Vissza akarom kapni azt a kis srácot, akivel 10 évesen a tóparton ültem és nevettem a buta viccein. Vissza akarom kapni azt a srácot, aki mosolyogva mondott igent arra, hogy elkísérje a barátját a bankettre. Vissza akarom kapni azt a Niallt, aki egy éve megcsókolt ugyanazon a tóparton és elhívott először randizni. Mi változott Niall? Én? Már nem tetszem? Akkor kérlek mond meg, mert megőrjít a tudat, hogy egy senki vagyok. Szóval, ha ezek után is azt gondolod, hogy kihasznállak, hát gratulálok. Remélem, majd találsz nálam jobbat - sírta.
Szóhoz sem jutottam. Igaza volt. Teljes mértékben igaza volt. Én csesztem el. Én voltam a szar barát. Annyiszor megbántottam és még csak észre se vettem! Azzal voltam elfoglalva, hogy biztonságban tudjam, miközben a szabadságot vágtam el tőle.
- Grace... - könyörögtem, míg patakban folytak a könnyeim - Annyira sajnálom.
- Én is, Niall. De én ezt nem tudom tovább csinálni. Szakítani akarok.
- Megértem, hogy ezt szeretnéd, de kérlek, adj még egy esélyt! Egy utolsót, és ígérem, mindent jóvá teszek.
- Niall, ez nem kérés volt. Kimondtam. Szakítok veled. Sajnálom. Még mindig szeretlek, de ezt nem csinálom tovább. Találj magadnak egy jobbat, oké?
- Nincs jobb - suttogtam meggyötörten.
- Sajnálom. Viszlát, Niall - nyögte ki, majd megszakította a vonalat. Talán örökre. A falhoz vágtam a telefonomat, míg dühömben csak ordítani tudtam. Gondoltam egyet és lementem a bulizók tömegébe. Még láttam, ahogy Rox és Liam táncolnak, míg Zayn dühösen és féltékenyen nézte őket. Itt senkinek nincs szerencséje a nőkkel? Talán Louisnak. De hát akkor is. Ez nem igazságos. Berontottam a konyhába és annyi alkoholt vettem magamhoz, amennyit csak tudtam. Kezdek olyan lenni, mint Harry volt, amikor Sky szakított vele. Szóval az egész ilyen érzés? Összetört a szíved, mégis jól tudod, hogy te magad döfted belétek a kést és ha körültekintőbb lettél volna, talán ez mind meg sem történik. Épp felindultam a szobámba, amikor Louis az utamat állta.
- Niall - sziszegte - Mit csinálsz?
- Mit érdekel? - vágta hozzá egy kicsit bunkón. Talán kicsit már be voltam csiccsentve vagy csak irigy voltam Louis párkapcsolatára. Vagy mindkettő.
- Ne kezd ezt te is - morogta az orra alatt, majd piástul felkísért a szobámba, majd becsukta az ajtót. Kivette az üveget a kezemből, csupán egyet tartott magánál, azt is felbontotta, majd egy jó nagyot kortyolt belőle - Na mi a baj?
- Hosszú - motyogtam, míg én is beleittam a vodkás üvegnek kinéző valamibe. Az alkohol marta a torkomat, de leginkább ilyen fájdalomra volt szükségem.
- Van elég időnk - nézett rám kíváncsian, mire én nekiláttam elmesélni életem legnagyobb baklövését. Elmeséltem neki, hogy lassan 10 éves korom óta szerelmes vagyok a legjobb barátom húgába, hogy tavaly nyáron elhívtam randizni, hogy milyen borzalmas barát voltam. Elmeséltem, hogy csak Sky tudott a szerelmemről, végül azt is, hogy hogyan győzött le a bűntudat, hogyan mondtam el Jacknek, hogy a húgát szeretem és, hogy hogyan veszettem el Gracet.
- ... szóval egy hülye vagyok - fejeztem be a történetemet egy sóhajtással - Soha többet nem akar rólam hallani.
- Niall, haver... igen elcseszted, de nincs olyan dolog, amit ne lehetne jóvá tenni. Ezt is jóvá tudod tenni. Nézd meg Harryt! Hányszor követte el a baklövéseit? Mégis vele maradt Sky, mert szereti. És ez a lényeg. Hogy szeressétek egymást. A többi részletkérdés. Talán el kéne hívnod Londonba.
- Nem lehet. Szakított velem. Nem akar velem beszélni. Ha Jacket rá tudnám venni, hogy elhozza... de ő is utál. Sőt most jobban, mint valaha. Összetörtem a húga szívét. Hogyan nézzek ezek után a barátaim szemébe? - dühöngtem, majd az arcomat a tenyereimbe temettem. Hirtelen a telefonom újra rezgésbe kezdett, aztán megláttam Jack nevét a kijelzőn. Sóhajtottam, majd a fülemhez emelve megnyomtam a fogadás gombot.
- Niall... itt vagy? - kérdezte szipogva a legjobb barátom.
- Jack? Jól vagy? Mi történt? Gracenek baja esett?
- Haver, én... Jézusom, ide kell jönnöd.
- Mi? Mi történt? MI TÖRTÉNT?!? - ordibáltam kétségbeesetten, mire Lou megfogta a vállamat, hogy lenyugtasson.
- Grace kórházba került - nyögte ki - Öngyilkos akart lenni.
Ahogy kimondta, még a vér is meghűlt az ereimben. Abban a pillanatban elhallgatott minden körülöttem. Nem hallottam a zenét, az embereket, Jacket és Louist sem. Minden csak zúgott. Ugyanazok a mondatok játszódtak le a fejemben újra és újra: "Szakítok veled. Sajnálom. Még mindig szeretlek, de ezt nem csinálom tovább. Találj magadnak egy jobbat, oké?" Még éreztem, hogy a bandatársam kikapja a telefont a kezemből, majd pár perc hümmögés után kinyomta.
- Elkísérsz? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Persze. Így amúgy sem engedlek ilyen állapotban kocsiba - mondta kicsit hamisan mosolyogva, majd felkapva a kabátunkat és a kocsikulcsot, magunk mögött hagyva a bulizó tömeget. Mindenki boldog volt, én pedig lehet, hogy elvesztem a szerelmemet. Talán örökre.

°29.rész - Mi lenne ha megpróbálnánk?°

Sziasztok! 

Szerintem gyorsan megérkezett a kövi rész, remélem tetszeni fog! Ha tetszett kérlek valamilyen formában jelezzetek vissza! 

Köszi puszi ❤

"Néha az a legjobb megoldás, ha békén hagyjuk és keresünk egy másik utat, ahol ez a probléma nincs jelen." - Roxanne Graham

ROXANNE

Oké, mit sajnáltatom itt magam? Túl kéne lépnem már! A zuhogó esőben elkezdtem rohanni. Csak futottam és futottam. Olyan 10 perc után már otthon is voltam. A telefonom hangos csörömpölésbe kezdett, mire gyors felrohantam a szobámba és levettem a vizes ruháim, majd felvettem.
- Mondjad Liam drága! - mosolyognom kellett. Liam az egyetlen akit örömmel fogadok mindig.
- Bulizni akarok! - nyafogta a telefonba, mire felnevettem. Ilyenkor mindig olyan édes tud lenni. - Naa nem röhög! Inkább szervezzünk egy bulit! - kezdett érdekelni az ötlete. Leakarok részegedni. Beleegyeztem az ötletébe, mire ő elvállalta, hogy gyorsba meghív mindenkit akit csak tud, de mondtam neki, hogy Sky meg Harry nem fog menni, mert állítólag elmentek egy másik buliba. Miután leraktam gyors lezuhanyoztam és megmostam a hajam, majd megszárítottam és közben végiggondoltam mit kéne felvennem. Dögös akarok lenni. Azt akarom, hogy Zayn tudja mit veszített velem, lássa, hogy én is tudok bombázó lenni! Gonoszkásan elvigyorodtam tervemen, majd miután beszárítottam a hajam, a szekrényem elé álltam. Magamra kaptam egy csipkés bugyit, viszont melltartót nem vettem fel, mert már kitaláltam, hogy melyik fölsőt veszem fel. Letérdeltem a szekrény legalsó fiókjához, amiből egy dobozt húztam elő. Kicsit poros volt a teteje, amit lefújtam majd felnyitottam. Egy fekete bőrnaci volt benne, amit arra az alkalomra tartogattam, ha valakit nagyon megakarok szerezni. Itt az ideje felvennem. Feszes nadrág, ami jól áll a seggemen és tapad rám. Egyszerűen kurva jól nézek ki benne. Magamra kaptam a vörös elől cipzáros felsőmet, majd a fekete magassarkú cipőmet és a fekete bőrdzsekim. Az ékszeres ládikámhoz mentem amiből kivettem egy vörös köves gyűrűt, majd a hozzáillő ugyanúgy vörös kövekkel kirakott karika fülbevalóm. A fürdőbe igyekeztem, ahol szemhéjtust és szempillaspirált raktam fel, majd ismét gonoszkán elvigyorodtam mikor megláttam a fiókomban a rég nem használt vérvörös rúzsom. Felvittem ajkaimra, majd küldtem magamnak egy puszit a tükörben és elégedetten mértem végig magamat. Megráztam a hajam, majd befújtam magam a kedvenc parfümömmel és kész voltam. Felkaptam a kulcsom, az igazolványaim és a telefonom, majd az órára pillantottam. A buli már biztos elkezdődött de nem hinném, hogy olyan sokat késnék. Beszálltam az autómba, majd elraktam a kesztyűtartóba az irataim és a telefonom, ezeket inkább itt hagyom. 10 perc alatt odaértem a fiúk közös lakásához, majd leparkoltam és csak a kulcsom vittem magammal. Becsöngettem a hatalmas villához, majd pár másodperc múlva Liam nyitott ajtót. Vigyorogva néztem ahogy tátott szájjal mér végig.
- Anyám Rox! Kurva jól nézel ki! - a fejét fogva mért még egyszer végig, mire kacsintottam egyet és beinvitáltam saját magam. Ahogy befelé lépkedtem hallottam egy két füttyöt, de leginkább a fúk nyáladzását láttam. Még az is végigmért, aki épp egy csajt karolt át. Oké, tényleg elég jól nézek ki! A konyhába indultam, ahol pár fiú egyből kínálgatta nekem az italokat, mire én egy narancsvodkát fogadtam el az egyik szöszitől. Kacsintottam egyet, miközben átvettem, mire a srácnak egy kaján vigyor futott végig ajkain.
Visszamentem a nappaliba ahol Liam szívem épp felállt egy nagyon alacsony faasztalra, majd mutatta a DJ-s srácnak, hogy kicsit halkítsa le a zenét, mert beszélni akar.
- Na mostmár hogy mindenki itt van, had mutassam be azt, aki miatt a buli létrejött! Rox kérlek idejönnél mellém - nézett rám drágaságom kinyújtott kézzel, mire elvigyorodtam majd a szobán végigsétálva egy jó páran megbámultak, majd legjobb barátom felsegített az asztalra maga mellé. Amint kiegyenesedtem megláttam Zaynt és Perriet a tömegben, de úgy tettem mintha észre se vettem volna őket, tovább vigyorogtam a fiúkákra. Liam átkarolta a derekam, amit hagytam. Mi egymás között nem értjük félre, viszont mindenki más valószínűleg igen. De szarom le! Higgyen mindenki azt amit akar.
- Remélem mindenki jól érzi magát, induljon a buli! - ordította Liam, mire a Dj-s feltekerte a zenét és indulhatott a buli. Kiittam a poharam, majd leguggoltam az asztalon, az egyik sráchoz odahajoltam és csábosan megkértem, hogy hozzon nekem mégegyet. A srác már előttem sem volt, mire felegyenesedtem és láttam, hogy Liam csak rám vár. Háttal fordultam neki, majd teljes testtel hozzásimultam és táncolni kezdtünk. Éreztem és láttam Liamen, hogy már van benne pia, de még nem részeg. Legjobb barátom a kezében tartott egy jagerrel megtöltött poharat, így egy pillanatra megálltam, fogtam, és kiittam abból is ami maradt. Az üres poharat drágaságom csak beledobta a kanapéba, majd ismét egymáshoz simultunk, ezuttal viszont a kezeinket is használtuk. Egyik keze a csupasz hasamon pihent, míg a másik a combomon körözött. Én addig a jó kerek fenekét taperoltam, és a tarkójával húztam még közelebb magamhoz.
Persze így belegondolva, olyan mintha együtt lennénk vagy nem is tudom, de erről szó sincs. Bár így most eléggé beindított ez a kis tánc, és miközben a fenekem az ágyékához dörgöltem, éreztem hogy neki is bejön a helyzet. Hirtelen szembefordultam vele, majd kacsintottam egyet és a nyelvemmel végigszántottam a felső ajkamon, mire kitágult szemekkel meredt rám. Közelebb léptem hozzá, így érezhettük egymás lehelletét, míg mellkasunk egymáshoz ért. Mindkét kezemről négy ujjam bedugtam a nadrágjába és úgy rántottam még közelebb magamhoz. Liam sem hagyta ennyiben, tarkómnál fogva közelebb húzott magához, míg végre ajkaink egymáséhoz értek. Vad smárolásba kezdtünk, mire hallottam, hogy egy-két fiú "óóó"-zni kezdett, volt aki még füttyögött is. Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam és mindkét lábam Liamre tekertem rá. Erősen tartott izmos kezeivel, miközben hajába túrtam bele és vadul csókoltam. Épp leakart lépni a kisasztalról, de szerintem valahogy rosszul lépett, és én csak annyit fogtam fel az egészből, hogy Liam alattam fekszik és szerencsére nem verte be a fejét, mert mindkét kezemmel fogtam hátulról a kis buksiját. A táncoló tömeg nem igazán zavartatta magát, és mi se, így legjobb barátom azonnal felállt és felkapott az ölébe. Egyenesen az emelet felé tartottunk, amit őszintén szólva nem is bánok. Kell már a kikapcsolódás és inkább Liammel, mintsem valami idegennel. Benyitottunk a szobájába, ahol nem volt senki, így magunkra zártuk az ajtót, majd lefektetett az ágyra. Kibújtam a cipőmből és a dzsekimből, majd szép lassan lehúztam elől a cipzárt a felsőmön, miközben ő előttem állt és nézett. Egy kaján vigyor kíséretében levettem magamról a felsőt és elhajítottam a szoba másik végébe. Meztelen felsőtesttel álltam fel az ágyra és észveszejtő lassúsággal húztam le magamról a nadrágom. Liam megszólalni sem bírt, szinte szemeivel felfalt, mire én kinyújtottam felé a kezem és felsegítettem az ágyra, de előtte ő is levette a cipőjét és a zokniját. Velem szemben állt és ő kivételesen a szemembe nézett és nem a mellemet bámulta, nem úgy mint a legtöbb pasi. Levettem róla szürke pólóját, majd kigomboltam nadrágját és lehúztam róla, majd kibújt belőle. Ismét lecsapott ajkaimra, és bejutásért könyörgött nyelvével, amit azonnal megadtam neki. Ajkaim után áttért a nyakamra amin csókösvényt hagyott, majd lejjebb hajolt és a melleimet kezdte kényeztetni, amitől nyögések hagyták el a számat, mire letérdelt elém és hasamon csóknyomokat hagyva haladt lefelé.

Amint a bugyimhoz ért, azt lehúzta rólam és egy lágy csókot lehelt szeméremdombomra. Felhúztam Liamet, így velem szemben állt, mire én kezdtem el ugyanazt amit ő rajtam. Egy mozdulattal lehúztam róla bokszerét, így ágaskodó férfiasságára nyomtam egy csókot, majd kiléptem a bugyimból és ledobtam, míg Liam ugyanezt végigcsinálta bokszerével. Payne magához húzott és gyengéden csókolt, amit szívesen viszonoztam. Megfogtam kezét és lehúztam, majd maga alá fektetett és rám nézett. Bólintottam egyet, mire belém csusszant. Fantasztikus érzés volt, kitöltött. Két kezével mellettem támaszkodott, ami miatt izmai kitüremkedtek, miközben körmeimmel a hátát martam végig. Élvezetes nyögéseink töltötték be a szobát, miközben éreztem hogy egyre jobban közeledek a csúcspont felé.
- Gyorsabban.. - motyogtam ajkaiba, mire egy csókot nyomott számra és még gyorsabbra vette a fokozatot. Hangosan nyögtem, míg neki zihálása egyre gyorsabb lett és hangosabb, így tudtam hogy ő is mindjárt elér a csúcspontra. Egy sikojjal élveztem köré, míg Liam pár másodperc múlva elélvezett. Közel hajolt és csókkal zártuk le, amit én egy kicsit tovább húztam, de ahogy néztem Payne sem bánta. Miután elszakadtunk egymástól, kicsusszant belőlem, bár őszintén megvallva nekem jó volt úgy, hogy bennem volt. Mellém feküdt, és csak néztünk egymás szemeibe. Néha egy-egy csókot nyomtunk a másik ajkaira, és csak mosolyogtunk.
- Na és most mi legyen? - kérdezte kíváncsian.
- Nekem van egy ötletem, de nem tudom neked mennyire tetszene. - valltam be kicsit elmélázva.
- Na mondjad gyönyörűség! - Liam édesen mosolygott rám, mire bátorságom összegyűjtve megszólaltam.
- Hát mivel mindketten épp elakarunk felejteni valakit - utaltam arra, hogy én Zaynt, míg ő egy lányt akivel neki nem jött össze a dolog - így mi lenne ha megpróbálnánk? - kérdeztem félve a választól.
- Mármint te meg én, úgy érted jöjjünk össze? - kérdezte meglepetten, mire lesütöttem szemeim. - Benne vagyok.
Nem mertem elhinni. Belement! Egy mosoly kíséretében megcsókoltam, majd fejem mellkasára hajtottam és egy csók után elaludtunk.

°28.rész - Szólj hozzám°

SKY

Reggel volt. Elég korán ahhoz, hogy arra gondoljak, hogy mindenkinek aludnia kellene. Ugyanakkor hangok szűrődtek ki a konyhából. Léptek. Nevetés. Rox hangja. Ajtócsukódás. Felkeltem volna, hogy megnézzem miben mesterkedik a húgom, de egyszerűen borzalmasan álmos voltam. Átfordultam az oldalamra és tovább hallgatóztam. Semmi. Megnyugodva sóhajtottam, majd álomra hajtva a fejem újra Harryre gondoltam. Azt ígérte, utánam jön, de nem tette. Újra visszaaludtam, ezáltal már nem érzékeltem, hogy mi történik a valóságban, csak az álmomra koncentráltam.
"- Sky, gyere ide - hallottam meg az oly jól ismert rekedtes hangot, amibe teljesen bele voltam zúgva. Odamentem a kanapéhoz, ahol ő és egy szőke, modellalkatú lány ült. 
- Igen, drágám? - kérdeztem összezavarodottan.
- Szakítok veled - jelentette ki bunkón - Nem járhatok egy tehénnel. A média is már kiszúrta a felesleget rajtad. Undorodom tőled. Mostantól Annabelle a barátnőm. Neki legalább van alakja - nevette, megcsókolta a hidrogén-szőke cicababát, majd nevetve elmentek. Sírva összerogytam a szőnyegen. Nagy nehezen felálltam, majd a tükör elé lépdeltem. Harrynek igaza volt. Hogy nézek ki? Jézusom. A tokám kétszer akkorára nőtt, a combjaim, a hasam... Úristen. Az arcomról csak folytak le a könnyek, mire egy édes suttogásra lettem figyelmes."
- Sky, kicsim, ébredj - felnyitottam a könnyáztatta szememet, mire egy smaragdzöld szempár bámult aggódva rám - Jó reggelt, hercegnő. Semmi baj. Az egész csak egy álom volt. Vége van - suttogta, míg átölelt. Az egész olyan valóságosnak tűnt. Talán valóban ez fog történni. Ezt nem hagyhatom.
- Hogy kerültél ide? - kérdeztem egy kicsit megszeppenve, elkerülve a tekintetét.
- Apukád engedett be. Ne haragudj, hogy tegnap este nem jöttem. Elaludtam. Haragszol?
- Dehogyis - motyogtam, még mindig remegve, majd megcsókoltam. Még egy ideig beszélgettünk. Az álmomról egy szót sem szóltam. Féltem, hogy észreveszi majd a felesleget. Egyszer csak halk kopogásra lettünk figyelmesek.
- Jó reggelt, Skyler - nyitott be apa mosolyogva - Jó reggelt, Harry.
- Jó reggelt - köszöntünk egyszerre.
- Csak szólni akartam, hogy elmegyek itthonról egy megbeszélés miatt - folytatta apa - Későn jövök csak haza, ha kell valami, hívj fel!
- Oké, szia apa, vigyázz magadra - intettem boldogan, mire ő becsukta az ajtót és elment.
- Most, hogy csak ketten vagyunk - vigyorgott Harry - Van pár ötletem, hogy mivel dobjuk fel a napot.
- Nekem is - mondtam, míg komoly tekintettel néztem a szemébe - Először is el kéne mennem bevásárolni, a kutyámat kozmetikushoz vinni és nem ártana pár ruhadarab sem...
- Tessék? - kérdezte meglepetten, mire elnevettem magam - Mi olyan vicces?
- Nem gondoltam komolyan, kicsim! Azt csinálunk, amit szeretnél. Csak olyan aranyos vagy, amikor megdöbbensz - kuncogtam még mindig, mire magára rántott és a kezeinket a feje fölé húzta.
- Még mindig vicces? - kérdezte önelégülten, mire elpirultam és az arcomat a nyakába fúrtam. A teste megfeszült az érintésemre és a levegővétele is csak gyorsult.
- Nem tudom. Az? - kérdeztem hümmögve, míg apró csókokat leheltem a nyakára. Felnyögött, mire gyengéden beleharaptam a vállába.
- És ha én csinálom ugyanezt? - tette fel a kérdést zihálva és választ sem várva, felém kerekedett. A döbbent arckifejezésemtől csak még jobban megbizonyosodott a vágyaimról - Na ez most hogy tetszik? - vigyorogta vadul, majd a nyakamat és a kulcscsontom környékét kezdte el harapdálni és szívogatni. Egyre fentebb haladt, észre sem véve a vágtázó szívverésemet, míg egyre több apró puszit és nyomot hagyott a felhevült bőrömön.
- Harry... - suttogtam elgyengülten, mire a számra vetette magát. Érzékien, vadul. mégis gyengéden csókolt és olykor még az ajkamba is beleharapott, ha nem voltam hajlandó beengedni - Elég... - nyögtem, mire felnevetett és leszállt rólam. Az ágy széléről nézte mosolyogva, ahogy újra összeszedem magam, majd a karjaiba kapott és levitt a konyhába.
- Mit kér a hercegnőm reggelire?
Nem tudtam válaszolni, ugyanis Harry telefonja csörögni kezdett.
- Halló? - szólt bele meglepetten - Szia, haver! Rég beszéltünk! Mi van veled? Persze. Nem, a barátnőmnél vagyok. Igen, Sky. Meg sem lepődök - nevette, míg engem csak furdalt a kíváncsiság, hogy mégis kivel beszélhet - Ez óriási. Persze, majd megkérdezem, de szerintem ott leszünk. Nagyon örülök. Szia!
- Ki volt az? - kérdeztem gyerekesen, mire az arcán megjelentek a gödröcskék.
- A gyerekkori legjobb barátom, Ben. Azt kérdezte, hogy nincs-e kedvünk elmenni este a bulijába. Na? Nagyon régen láttam Bent és a bulijai mindig fergetegesek.
- Szívesen elmegyek, de nincs semmi ruhám, ugyanis a legtöbb már nem jön rám.
- Igen, észrevettem. Nagyon vékony lettél, kicsim. Jól vagy? - aggódott.
- Jól vagyok, Harry, de éppen ellenkezőleg - mosolyogtam - Híztam - mondtam az igazat. Remek. Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy aggódjon, vagy leesen neki, mégis hogyan nézek ki.
- Ez butaság! - válaszolt kicsit idegesen - Gyönyörű vagy és egyáltalán nem híztál. De engem akkor sem ez fogott meg benned - vigyorgott, mire elpirultam - De ha ennyire el akarsz menni, akkor ma elugorhatunk vásárolni, oké?
- Persze - pusziltam meg, míg a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy joghurtot - Te mit kérsz reggelire?
- Talán egy kis rántottát... de te miért csak egy joghurtot eszel? Nem kéne valami... tartalmasabb?
- Nem igazán vagyok éhes.
Fejcsóválva ment el mellettem, egyenesen a hűtőhöz. A reggeli kínos csendben telt el, majd felmentem átöltözni, míg a nappaliban várt rám. A szekrényemhez lépve kerestem egy kevésbé passzos pulcsit és egy nadrágot. Lerohantam Harryhez, majd szó nélkül megfogtuk egymás kezét és az autóhoz sétáltunk. Amíg a plázához értünk, egy hang se hagyta el egyikünket sem.
- Oké, szólj hozzám, Skyler! - rántott vissza a kocsi oldalához Hazz, amikor a bejárat felé indultam. A mellkasának estem, majd óvatosan felnéztem rá. Percekig csak bámultuk egymást, majd óvatosan megcsókolt - Kérlek... - suttogta, míg óvatosan megérintette az alsó ajkamat.
- Én... nem tudom, mit mondjak.
- Bármit. Hogy dühös vagy rám, esetleg utálsz vagy csak sírni akarsz. Kérlek, mondj valamit, mert megőrjít a tudat, hogy nem kommunikálsz velem. Mintha nem számítana a véleményem.
- Hazz! Igenis, számít a véleményed. Mindig is számított. Épp ezért teszek mindent, amit teszek - mosolyogtam, majd adtam a szája szélére egy puszit és megfogtam a kezét - Na menjünk, oké?
Nem mondott semmit, csak rám vigyorgott. De egyáltalán nem volt őszinte. Aggódott és ez tisztán kivehető volt a tartásából. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és csak a ruhákra koncentrálni.

Gyorsan eljött az este és én a vadonatúj szerelésemben léptem be a házba, Harry oldalán. Nekem kicsit passzos volt a szoknya, de Harrynek akartam mosolyt csalni az arcára. És sikerült. A buliban emberek mindenhol nyüzsögtek és alig volt hely akár egy lépéshez is.
- Styles! - csapódott be mellénk egy test. A fiú olyan idős lehetett, mint a drágám és testvériesen paskolták meg egymás vállát,
- Skyler, ő itt a híres neves Ben Masters. Ben, ő csodálatos barátnőm Sky. Ha ráhajtasz, levágom a tökeidet - közölte nevetve, mire az arcom pipacsvörösbe fordult, de azonnal tágra nyíltak a szemeim, ahogy megláttam Őt. Ott állt Ben mögött és bámult. Engem bámult.

Trailer

Drágaságaim!
Mivel annyira megtetszett a trailer készítés, így nem tudtam ellenállni annak, hogy ennek a blognak is csináljak egyet, így azzal jelentkezek:))
Remélem nektek is épp ugyanúgy fog tetszeni mint nekem!:)
Nézzétek meg, érdemes;)
Puszpá Everybody <3

°27.rész - Nem is°

Előzmények: Miután Roxanne elmenekült Párizsba, Londonból, Zayn elől, megismerkedett egy kisfiúval, Jasonnel, aki állításuk szerint teljesen hasonlít Zayn Malikra. Rox és Jas nagyon megkedvelték egymást, amolyan nővér-öcs stílusban. Azonban mikor Roxanne megtudta, hogy Harry elmondta, hogy Párizsban van és hogy kiderült megcsalta Skylert, egyből fogta magát és visszautazott Londonba, legalább addig, míg helyre hozza a dolgokat. Elhatározta, hogy kibékíti őket. Azonban míg Rox azon dolgozott, hogy Harryből értelmes embert faragjon egy délután alatt, addig Christian, a lányok apukája, elkezdett beszélgetni Skylerrel róla és Harryről. Tanácsokat adott, de Sky se tudta pontosan, hogy mit akar. Sky úgy döntött megpróbálja az anyukájuk sírjánál kibogozni a szálakat, hátha ad valami jelet. A jel ott volt. Harryvel megbeszélték a dolgokat és kibékültek.

ROXANNE

Miután elköszöntem nővéremtől és apától, hogy lefeküdjek aludni felindultam a szobámba. Rossz hogy megint itt kell hagynom őket de nincs más lehetőségem, muszáj, nem akarok Zayn közelében lenni, mert akkor csak elvesztem a fejem. Ahogy lenyomtam a kilincset és beléptem, majdnem elájultam. Ő ült az ágyamon egy képet nézegetve. Nem bírtam megszólalni, így inkább csak becsuktam az ajtót és néztem miként áll fel, ejti el a képet, majd jön oda hozzám.
- Roxi... - suttogta a nevem, mikor előttem állt és szinte hozzápréselt a falhoz. A teste hője, a szívének dobbanásai, meleg lehelete, csillogó szemei, összekócolt haja. Bőrének puha, lágy érintése az enyémen. Könnyek tódultak a szemembe és hagytam hogy lecsorogjanak. Túl sokáig voltam erős, elegem van ebből. Karjaiba omlottam össze, mire szorosan fogott, majd óvatosan elvitt és leterített az ágyra. Szemeimet becsuktam, éreztem hogy fölettem van, majd mikor kinyitottam egyenesen az övéibe néztem, amikbe beletódult a könny. Kezeimet borostás arcára simítottam és simogatni kezdtem. Jobb hüvelykujjammal végigsimítottam többször is alsó ajkán, mire bal kezemen lévő ujjaimmal a saját ajkamat tapogattam. Egy halvány mosoly jelent meg csodás száján, majd belepuszilt a tenyerembe. - Annyira hiányoztál. Roxanne én nekem te vagy a mindenem. Nélküled nem tudok élni. - suttogta ajkaimba, majd egy gyengéd, finom puszit nyomott arcomra. Hogy mit éreztem? Fájdalmat, mérhetetlen fájdalmat, de mégis valami megnyugodás félét. Nem is tudnám rendesen jellemezni ezt az érzést, mintha szállnék az égen, oly sebesen, hogy senki sem ér utol, de miközben valami csábítana a föld felé is. Egy szakadék szélén állok. Hagyjam hadd repüljek, vagy éljek nyomasztó pokolban? A tűzben mely bármikor megégethet, de mégis meleg, vagy szárnyaljak a madarak közt, de bármikor lezuhanhatok? Nem tudok dönteni, de lehet nem is akarok. Nem tudom mi lenne a helyes döntés.
- Szeretlek Zayn Malik. - suttogtam, mire ledőlt mellém és szorosan bújtunk egymáshoz. - Annyira szeretlek, hogy ezt nem tudom elmondani, egyszerűen csak miattad létezem még. Annyira szoktam áldani az eget, hogy azon a napon amikor megakartalak ölni titeket, nem sikerült. - vettem egy mély levegőt, majd kimondtam. - Szerelmes vagyok beléd Zayn...őrjítően.
Teste megfeszült körülöttem, majd hirtelen ellágyult.
- Mégis itt hagysz....mindig. - suttogta fájdalommal a hangjában.
- Mert nem tudok nélküled élni. Ha nem lehetsz az enyém, akkor már élni sincs kedvem. Inkább élek máshol, mintsem mindig lássam Perrie önelégült képét, hogy az övé vagy.
- Nekem nem kell Perrie. Nekem csak te kellesz. Senki más. Csak Te. Hiszel nekem?
- Igen, hiszek... - suttogtam, majd felültem az ágyon, mire ő követett. Óvatosan lehúztam róla a pólóját, mire elém tárulkozott gyönyörű felsőteste. Annyira szép ez a férfi. Meg sem érdemlem. Zayn a hajamat lesöpörte a vállamról, majd kigombolta a felsőm és lehúzta rólam. Kigomboltam övét, majd nadrágját és lehúztam róla. Már csak egy alsógatyában feküdt, így csodálhattam ezt a fantasztikus embert, de nem sokáig, mert szinte azonnal levette rólam a rövidnadrágomat, így én is már csak fehérneműben ültem előtte. Hirtelen hozzá bújtam, majd ledöntöttem és betakartam mindkettőnket. Bőre melege elkápráztatott, szíve heves verdesése megbolondított, az illata pedig elkábított. Zayn az én drogom, egy nagyon erős méreg. Elvesztem tőle az eszem.
- Bárcsak örökké így maradhatnánk - suttogta, majd még szorosabban húzott magához, amit nem bántam.
- Zayn...nekem holnap vissza kell mennem.... - mondtam ki meggyötört hangon, mire teste befeszült, kővé dermedt. Kellett egy kis idő, míg újra ellazult és normálisan vette a levegőt.
- Roxi könyörgöm ne menj el! - visszafojtott könnyek hada sikoltozott hangjában, és úgy éreztem mintha valamiféle falat bontott volna le maga körül, mintha engedte volna, hogy bemenjek a sötét, veszélyes, elhanyagolt várába, ahol ott ücsörgött magányosan és mindenki kővé lenne dermedve körülötte.
- Kérlek, kérlek, kérlek, ne menj el, nélküled meghalok... -  könnyei megeredtek, azt hiszem végem.
Felültem és a fejét az ölembe hajtottam, majd simogatni kezdtem, próbáltam megnyugtatni.
- Bárcsak tudnám mit kéne tennem. - olyan halkan leheltem, hogy még én sem hallottam.

ZAYN

A fény késztetett rá, hogy kinyissam a szemem, de nem bántam meg, mert egy gyönyörű arccal találtam szembe magam. Roxi édesen aludt hozzám bújva, rám fonódva. Belepusziltam a hajába, mire egy kicsit mocorgott, majd újra aludt tovább békésen. Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel, majd magamra kaptam a pólóm és a nadrágom. Halkan kinyitottam az ajtót, de egy rekedtes hang megállított.
- Hova mész? - kérdezte merészen. Egy vigyorral az arcomon fordultam meg és akkor megláthattam Őt, a tökéletességet számomra. Haja kócosan meredezett, de még így is szexi volt eszeveszettül, egy fáradt mosollyal nézett rám. Az ágyon ülve kinyújtotta kezeit felém, mire gyors léptekkel közeledtem felé és felhúztam magamhoz, szorosan öleltem, mintha az életem múlna rajta. Lábait a derekam köré csavarta, majd a fejét elhúzta, hogy szembenézhessünk egymással. Ragyogott, mint egy gyémánt. Egy becsben tartott, értékes, egyedülálló gyémánt, ami csak az enyém. - Ugye nem elszökni készültél? - kérdezte félénken, mire felnevettem.
- Dehogyis. Előled? Soha. - vigyorogtam, nem tudtam mást. Ha meglátom már csak attól jókedvem lesz. Letettem, ő is gyorsan felöltözött, majd megfogtam a kezét és úgy indultunk le. A konyhában senki nem volt, valószínűleg még aludt Sky és Christian(a lányok apukája). 
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte somolyogva Rox, mire odasiettem mögé és szorosan átöleltem.
- Téged. - közöltem vigyorogva. Felkuncogott, majd hirtelen megfordult és a nyakam köré tekerte karjait, és egy villámgyors csókkal el is intézte a dolgot. - Naaaa! - vetettem be a kiskutya szemeimet, plusz lebiggyesztettem ajkaimat. Tudtam, hogy ez beválik, mindig beválik.Összeszűkült szemekkel nézett rám, majd megfordult és csinálta tovább a reggelit. - Hát ha így állunk. - durciztam be, megfordultam és léptem egy lépést, mire hirtelen előttem termett és szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam, szinte fulladásig akartuk egymást, mintha a másikunk lenne a levegő, az élet. Belemarkoltam feszes fenekébe, mire lábait derekam köré tekerte. Felültettem a pultra, így folytattuk tovább csókcsatánkat. Nyelveinkkel tangóztunk, keringőztünk, összeolvadtunk. Egy kicsit eltolt, majd kislányosan rám nézett.
- El akarok menni. Bárhova, csak menjünk. Kérlek. - nézett rám könyörgően. Ha szívtelen lennék, akkor sem tudnék ellenállni neki. Kacsintottam és vigyorogtam, neki ennyi elég volt, nyomott egy puszit ajkaimra, majd leugrott és rohant fel a szobájába elkészülni.

ROXANNE

Gyorsan átöltöztem, majd kifésültem a hajam és egy kis szemhéjtus után készen álltam. Lerobogtam a lépcsőn, a telefonom felkaptam az asztalról és rohantam az ajtóban álló Zaynhez.
- Gyönyörű vagy! - csókolt bele a hajamba, majd karon ragadt és elhagytuk a házat. Na és hova szeretnél menni? - kérdezte huncutul. 

- Bárhova jó lenne csak miattad ez nem egyszerű. - az arcomon egy kedvetlen mosoly fanyarodott. 

- Mi az hogy miattam? - hangja kissé elvékonyodott, miközben kitágult szemekkel meredt rám.

- Nem tűnt fel hogy szupersztár vagy? - röhögtem ki, mire unalmas fejet vágva fejbe csapta magát.

- Ha csak ennyi a gond, ezen javíthatunk. - vigyorgott rám azzal a veszettül szexi mosolyával. 

- Hova megyünk? - kérdeztem félénken, mire rám kacsintott. A járda szélén megállt, majd fogott egy taxit és bepattantunk.
- Hova lesz uram? - kérdezte Zayntől, mintha én nem is számítanék. Fú, beképzelt pöcs sofőr. Malik bediktálta a címet, bár fogalmam sem volt hogy pontosan hol is van az, de nekem mindegy volt, inkább ellazultam az ülésen. Zayn is csak ült mellettem csöndben, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy a keze elkezdett felfelé csúszni a combomon, be a szoknya alá. Megállítottam a kezemmel, és leraktam az ülésre a kezét, de nem tartott sokáig, ugyanis újra a combom belső részén találtam meg fürge ujjait. 
- Zayn... - motyogtam pirultan, ugyanis teljesen lázba hozott. Karját leemeltem magamról vissza az ülésre, mire egy hatalmas vigyorral felém fordult. Ezt a játékot ketten kell hogy játsszák. Mindkét lábam az ölébe raktam és végigsimítottam jobb kezemmel a bokámtól a szoknyám végéig, miközben próbáltam közönyös képet vágni.
- Olyan puha nem? - kérdeztem egy ártatlan mosollyal, majd megfogtam a kezét és végig simítottam a lábamon ujjaival, és még egy kicsit a szoknyám alá is, csak hogy játszadozzak.
- De tényleg nagyon puha. - még ezt a mondatot is olyan szexin mondta ki, hogy az már lehetetlen. Az egész testem tüzelt, de nem adom fel. Bal kezemet a combjára raktam és simogattam, míg a lábamat óvatosan hozzádörgöltem ágaskodó ágyékához. 
- Roxanne, ha nem hagyod abba itt helyben magamévá teszlek... - suttogta a szemembe nézve, miközben egy hatalmas vigyor terült el ajkain. Hirtelen megcsókoltam, mire azonnal megfogta a csípőmet, felemelt és lovagló ülésben combjaira ültetett vele szemben. Vadul faltuk egymás ajkait, mintha akár egy érzéki táncot jártunk volna, annyira tele volt érzelmekkel. Mintha könyörgött volna a csókunkban, valami fontosat kérne, csak nem tudom mit, csak sejtem.
- Muszáj elmenned? - kérdezte meggyötörten. Nyeltem egy hatalmasat, majd lehunytam szemeim. Szorosan hozzábújtam, próbáltam elfelejteni minden rosszat. - Miért mész el? - kérdezte szomorúan. 
- Vagy veled, vagy nélküled. De ha nélküled, akkor nem bírok a közeledben lenni... - suttogtam.
- Olyannyira nem tudsz a közelemben lenni, hogy inkább Európába menekülsz? Hogy inkább 500 kilométerrel messzebb lévő városba menekülsz? - homlokráncolva nézek rá. Képes volt kikeresni, hogy London és Párizs között mennyi km van. Istenem...annyira szeretem ezt a férfit...
- Őszintén jobb az, hogy egymást gyötörjük azzal, hogy találkozgatunk, de nem lehetünk együtt normálisan? - kérdeztem egy kicsit mérgesen.
- Megérkeztünk uram. - fordult hátra a taxis. Teljesen el is felejtettem, hogy itt van. Kiszálltam Zayn öléből, majd a Taxiból is és összefont karokkal vártam rá. Gyors kifizette az utat, majd kiszállt ő is és elindult egy ház felé. 
- Nem jössz? - kérdezte hátrafordulva, mire sóhajtottam egyet és elindultam. Olyan ismerős ez a ház, de fogalmam sincs hogy honnan. Kinyitotta előttem az ajtót, mire rájöttem. Ez a közös házuk Perrievel!
- Én ide be nem megyek! - tiltakoztam egyből és elkezdtem hátrálni, de nem tudtam sokáig, mert megfogta a derekam és benyomott a házba.
- Nyugalom, nincs itthon Perrie. - mondta. Ahan, attól függetlenül, rohadtul nincs kedvem itt lenni. - Kérsz valamit? - kérdezte, miközben bement a konyhába én pedig ott maradtam a nappaliban. Hát elég bizarr helyzet. Mivel nem válaszoltam gondolom levette, hogy semmit. El akarok menni! Mi van ha véletlen megjön Perrie? Akkor mit csinálunk?! Cigivel a szájában tért be a nappaliba
- Na jó én is kérek egyet. - böktem a cigi felé, mire összeráncolt homlokkal nyújtotta a kinyitott cigisdobozt. 
- Te nem is cigizel. - morogta, mire vállat vontam. A számba vettem, meggyújtottam és egy hatalmasat szívtam belőle. Amint kifújtam elárasztott a megkönnyebbült érzés.
- Sok mindent nem tudsz még rólam - kacsintottam rá. Kacér mosollyal nézett rám, majd elindult a lépcső felé és én is indultam utána, miközben szívtam mégegyet a cigarettámból. Felsegített a lépcsőn, majd elvezetett egy szobába, ami ezerszázalék, hogy nem a közös szobájuk, mert tök üres az egész, de az ágy mégis olyan mintha feküdtek volna benne.
- Itt szoktam aludni mostanság, nem tudok Perrievel aludni, miközben téged szeretlek - suttogta lehajtott fejjel, majd leült és én pedig vele szemben ültem. A fiókról levette a hamutálat és közénk rakta, mire a fölösleges hamu ott végezte. - Kérlek mesélj magadról, tudni akarok mindent ami veled történt. - azokkal a gyönyörű szemeivel nézett rám. Épp kérdezni akartam tőle valamit, mire elkezdett csörögni a telefonom. Kivettem a zsebemből és ránéztem a kijelzőre. Az árvaház Franciaországból. Ránéztem az órára és rájöttem, hogy ilyenkor szoktam menni Mini Zaynhez. Na basszus. Muszáj felvennem.
- Bocsánat, de ezt muszáj felvennem. - néztem elnézően Malikra mire érdeklődve tekintett rám, majd bólintott. 
- Igen, tessék? - egy női hang kezdett el magyarázni arról, hogy Jason szólt, hogy hívjanak fel engem. - Kérem odaadná? - kérdeztem kedvesen. A nő beleegyezett, így eltudom magyarázni a dolgot. 
- Rox! - szólt bele boldogan, de kicsit szomorkás is volt a hangja. 
- Hé Jason, ne szomorkodj! Holnap megyek ígérem! - próbáltam meg felvidítani, aztán ránéztem Zaynre, aki kikerekedett szemmel nézett rám. "Ki az a Jason!?" - tátogta el nekem mérgesen, mire legyintettem egyet. - Inkább mesélj mi van veled? - kérdeztem, egy kicsit próbáltam terelni a témát. 
- Szokásos. 
- Bővebben? - kérdeztem nevetve.
- Hát a szokásos.
- Imádom, hogy olyan bőbeszédű vagy. - vigyoromat senki sem tudta volna letörölni, egyszerűen Jasonnek a személyiségétől vigyorognom kell. 
- Mit csinálsz? - kérdezte kíváncsiskodva. 
- Őőő, emlékszel meséltem Zaynről... - dadogtam, mert tudtam, hogy Jas egyből kiakad. - és hát nála. Épp beszélgettünk.
- Rox kérdezhetek valamit? - kérdezte nyugodtan, túl nyugodtan.
- Persze.
- Te meg vagy hibbanva? - kérdezte ordibálva, szerintem ezt még Zayn is hallotta, kizárt hogy nem hallotta.
- Nem Jason, és tudod, hogy szeretlek, de mennem kell, ígérem holnap megyek hozzád. Puszi - szinte hadartam az egészet, megvártam, míg elköszön és leraktam, majd a cigimet is elnyomtam.
- Ki az a Jason? - kérdezte feltűnően nyugodtan. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem az egész sztorit, hogy hogyan ismertem meg, de persze azt kihagytam hogy nővérkémmel csak Mini Zaynnek hívjuk. 
- Mostmár megnyugodtál? - kérdeztem egy vigyorral az arcomon. 
- Zayn! - hallottunk meg Perrie hangját lentről, mire Fogtam a telefonom és gyors kirohantam a szobából, be a fürdőbe. Néhány szófoszlányt hallottam csak az egészből, de a szívem akkoris rohadtul fáj, mert vele van. Elkezdtem nézelődni a fürdőben, majd véletlen megpillantottam valamit a kukában. Egy terhességi tesztet. Tudom, hogy pozitív és Perrie terhes. Biztos megakarom nézni, hogy még jobban csak fájdítsam a szívemet? Egy pillanat alatt kiszedtem és megnéztem. Szemeim elkerekedtek és levegőt alig kaptam....negatív! 
- Nem is terhes... - suttogtam magam elé meredve, majd gyors visszadobtam a kukába a tesztet, kezet mostam a lehető leghalkabban. Muszáj innen elmennem, de baromi gyorsan. Nem akarok itt lenni! Nem akarok egy házban tartózkodni velük! Hogy mit érzek pontosan? Fogalmam sincs. Leginkább össze vagyok zavarodva. Azonnal körülnéztem és megláttam egy ablakot. Kinyitottam, majd kinéztem. Lefelé az ugrás meredek lenne, de szerencsémre mellettünk van egy másik ház, aminek az erkélye pont szembe néz az ablakkal. Kimásztam, majd egy hirtelen mozdulattal átugrottam a szemközti erkélykapaszkodójába és onnantól pedig sima ügy volt leugranom. El kell menekülnöm. Szinte azonnal fogtam egy taxit, majd bediktáltam a címem és hazaindultam. Miközben London zord utcáira tekintettem kifelé, rögtön az esővel együtt megeredtek a könnyeim.