°27.rész - Nem is°

Előzmények: Miután Roxanne elmenekült Párizsba, Londonból, Zayn elől, megismerkedett egy kisfiúval, Jasonnel, aki állításuk szerint teljesen hasonlít Zayn Malikra. Rox és Jas nagyon megkedvelték egymást, amolyan nővér-öcs stílusban. Azonban mikor Roxanne megtudta, hogy Harry elmondta, hogy Párizsban van és hogy kiderült megcsalta Skylert, egyből fogta magát és visszautazott Londonba, legalább addig, míg helyre hozza a dolgokat. Elhatározta, hogy kibékíti őket. Azonban míg Rox azon dolgozott, hogy Harryből értelmes embert faragjon egy délután alatt, addig Christian, a lányok apukája, elkezdett beszélgetni Skylerrel róla és Harryről. Tanácsokat adott, de Sky se tudta pontosan, hogy mit akar. Sky úgy döntött megpróbálja az anyukájuk sírjánál kibogozni a szálakat, hátha ad valami jelet. A jel ott volt. Harryvel megbeszélték a dolgokat és kibékültek.

ROXANNE

Miután elköszöntem nővéremtől és apától, hogy lefeküdjek aludni felindultam a szobámba. Rossz hogy megint itt kell hagynom őket de nincs más lehetőségem, muszáj, nem akarok Zayn közelében lenni, mert akkor csak elvesztem a fejem. Ahogy lenyomtam a kilincset és beléptem, majdnem elájultam. Ő ült az ágyamon egy képet nézegetve. Nem bírtam megszólalni, így inkább csak becsuktam az ajtót és néztem miként áll fel, ejti el a képet, majd jön oda hozzám.
- Roxi... - suttogta a nevem, mikor előttem állt és szinte hozzápréselt a falhoz. A teste hője, a szívének dobbanásai, meleg lehelete, csillogó szemei, összekócolt haja. Bőrének puha, lágy érintése az enyémen. Könnyek tódultak a szemembe és hagytam hogy lecsorogjanak. Túl sokáig voltam erős, elegem van ebből. Karjaiba omlottam össze, mire szorosan fogott, majd óvatosan elvitt és leterített az ágyra. Szemeimet becsuktam, éreztem hogy fölettem van, majd mikor kinyitottam egyenesen az övéibe néztem, amikbe beletódult a könny. Kezeimet borostás arcára simítottam és simogatni kezdtem. Jobb hüvelykujjammal végigsimítottam többször is alsó ajkán, mire bal kezemen lévő ujjaimmal a saját ajkamat tapogattam. Egy halvány mosoly jelent meg csodás száján, majd belepuszilt a tenyerembe. - Annyira hiányoztál. Roxanne én nekem te vagy a mindenem. Nélküled nem tudok élni. - suttogta ajkaimba, majd egy gyengéd, finom puszit nyomott arcomra. Hogy mit éreztem? Fájdalmat, mérhetetlen fájdalmat, de mégis valami megnyugodás félét. Nem is tudnám rendesen jellemezni ezt az érzést, mintha szállnék az égen, oly sebesen, hogy senki sem ér utol, de miközben valami csábítana a föld felé is. Egy szakadék szélén állok. Hagyjam hadd repüljek, vagy éljek nyomasztó pokolban? A tűzben mely bármikor megégethet, de mégis meleg, vagy szárnyaljak a madarak közt, de bármikor lezuhanhatok? Nem tudok dönteni, de lehet nem is akarok. Nem tudom mi lenne a helyes döntés.
- Szeretlek Zayn Malik. - suttogtam, mire ledőlt mellém és szorosan bújtunk egymáshoz. - Annyira szeretlek, hogy ezt nem tudom elmondani, egyszerűen csak miattad létezem még. Annyira szoktam áldani az eget, hogy azon a napon amikor megakartalak ölni titeket, nem sikerült. - vettem egy mély levegőt, majd kimondtam. - Szerelmes vagyok beléd Zayn...őrjítően.
Teste megfeszült körülöttem, majd hirtelen ellágyult.
- Mégis itt hagysz....mindig. - suttogta fájdalommal a hangjában.
- Mert nem tudok nélküled élni. Ha nem lehetsz az enyém, akkor már élni sincs kedvem. Inkább élek máshol, mintsem mindig lássam Perrie önelégült képét, hogy az övé vagy.
- Nekem nem kell Perrie. Nekem csak te kellesz. Senki más. Csak Te. Hiszel nekem?
- Igen, hiszek... - suttogtam, majd felültem az ágyon, mire ő követett. Óvatosan lehúztam róla a pólóját, mire elém tárulkozott gyönyörű felsőteste. Annyira szép ez a férfi. Meg sem érdemlem. Zayn a hajamat lesöpörte a vállamról, majd kigombolta a felsőm és lehúzta rólam. Kigomboltam övét, majd nadrágját és lehúztam róla. Már csak egy alsógatyában feküdt, így csodálhattam ezt a fantasztikus embert, de nem sokáig, mert szinte azonnal levette rólam a rövidnadrágomat, így én is már csak fehérneműben ültem előtte. Hirtelen hozzá bújtam, majd ledöntöttem és betakartam mindkettőnket. Bőre melege elkápráztatott, szíve heves verdesése megbolondított, az illata pedig elkábított. Zayn az én drogom, egy nagyon erős méreg. Elvesztem tőle az eszem.
- Bárcsak örökké így maradhatnánk - suttogta, majd még szorosabban húzott magához, amit nem bántam.
- Zayn...nekem holnap vissza kell mennem.... - mondtam ki meggyötört hangon, mire teste befeszült, kővé dermedt. Kellett egy kis idő, míg újra ellazult és normálisan vette a levegőt.
- Roxi könyörgöm ne menj el! - visszafojtott könnyek hada sikoltozott hangjában, és úgy éreztem mintha valamiféle falat bontott volna le maga körül, mintha engedte volna, hogy bemenjek a sötét, veszélyes, elhanyagolt várába, ahol ott ücsörgött magányosan és mindenki kővé lenne dermedve körülötte.
- Kérlek, kérlek, kérlek, ne menj el, nélküled meghalok... -  könnyei megeredtek, azt hiszem végem.
Felültem és a fejét az ölembe hajtottam, majd simogatni kezdtem, próbáltam megnyugtatni.
- Bárcsak tudnám mit kéne tennem. - olyan halkan leheltem, hogy még én sem hallottam.

ZAYN

A fény késztetett rá, hogy kinyissam a szemem, de nem bántam meg, mert egy gyönyörű arccal találtam szembe magam. Roxi édesen aludt hozzám bújva, rám fonódva. Belepusziltam a hajába, mire egy kicsit mocorgott, majd újra aludt tovább békésen. Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel, majd magamra kaptam a pólóm és a nadrágom. Halkan kinyitottam az ajtót, de egy rekedtes hang megállított.
- Hova mész? - kérdezte merészen. Egy vigyorral az arcomon fordultam meg és akkor megláthattam Őt, a tökéletességet számomra. Haja kócosan meredezett, de még így is szexi volt eszeveszettül, egy fáradt mosollyal nézett rám. Az ágyon ülve kinyújtotta kezeit felém, mire gyors léptekkel közeledtem felé és felhúztam magamhoz, szorosan öleltem, mintha az életem múlna rajta. Lábait a derekam köré csavarta, majd a fejét elhúzta, hogy szembenézhessünk egymással. Ragyogott, mint egy gyémánt. Egy becsben tartott, értékes, egyedülálló gyémánt, ami csak az enyém. - Ugye nem elszökni készültél? - kérdezte félénken, mire felnevettem.
- Dehogyis. Előled? Soha. - vigyorogtam, nem tudtam mást. Ha meglátom már csak attól jókedvem lesz. Letettem, ő is gyorsan felöltözött, majd megfogtam a kezét és úgy indultunk le. A konyhában senki nem volt, valószínűleg még aludt Sky és Christian(a lányok apukája). 
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte somolyogva Rox, mire odasiettem mögé és szorosan átöleltem.
- Téged. - közöltem vigyorogva. Felkuncogott, majd hirtelen megfordult és a nyakam köré tekerte karjait, és egy villámgyors csókkal el is intézte a dolgot. - Naaaa! - vetettem be a kiskutya szemeimet, plusz lebiggyesztettem ajkaimat. Tudtam, hogy ez beválik, mindig beválik.Összeszűkült szemekkel nézett rám, majd megfordult és csinálta tovább a reggelit. - Hát ha így állunk. - durciztam be, megfordultam és léptem egy lépést, mire hirtelen előttem termett és szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam, szinte fulladásig akartuk egymást, mintha a másikunk lenne a levegő, az élet. Belemarkoltam feszes fenekébe, mire lábait derekam köré tekerte. Felültettem a pultra, így folytattuk tovább csókcsatánkat. Nyelveinkkel tangóztunk, keringőztünk, összeolvadtunk. Egy kicsit eltolt, majd kislányosan rám nézett.
- El akarok menni. Bárhova, csak menjünk. Kérlek. - nézett rám könyörgően. Ha szívtelen lennék, akkor sem tudnék ellenállni neki. Kacsintottam és vigyorogtam, neki ennyi elég volt, nyomott egy puszit ajkaimra, majd leugrott és rohant fel a szobájába elkészülni.

ROXANNE

Gyorsan átöltöztem, majd kifésültem a hajam és egy kis szemhéjtus után készen álltam. Lerobogtam a lépcsőn, a telefonom felkaptam az asztalról és rohantam az ajtóban álló Zaynhez.
- Gyönyörű vagy! - csókolt bele a hajamba, majd karon ragadt és elhagytuk a házat. Na és hova szeretnél menni? - kérdezte huncutul. 

- Bárhova jó lenne csak miattad ez nem egyszerű. - az arcomon egy kedvetlen mosoly fanyarodott. 

- Mi az hogy miattam? - hangja kissé elvékonyodott, miközben kitágult szemekkel meredt rám.

- Nem tűnt fel hogy szupersztár vagy? - röhögtem ki, mire unalmas fejet vágva fejbe csapta magát.

- Ha csak ennyi a gond, ezen javíthatunk. - vigyorgott rám azzal a veszettül szexi mosolyával. 

- Hova megyünk? - kérdeztem félénken, mire rám kacsintott. A járda szélén megállt, majd fogott egy taxit és bepattantunk.
- Hova lesz uram? - kérdezte Zayntől, mintha én nem is számítanék. Fú, beképzelt pöcs sofőr. Malik bediktálta a címet, bár fogalmam sem volt hogy pontosan hol is van az, de nekem mindegy volt, inkább ellazultam az ülésen. Zayn is csak ült mellettem csöndben, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy a keze elkezdett felfelé csúszni a combomon, be a szoknya alá. Megállítottam a kezemmel, és leraktam az ülésre a kezét, de nem tartott sokáig, ugyanis újra a combom belső részén találtam meg fürge ujjait. 
- Zayn... - motyogtam pirultan, ugyanis teljesen lázba hozott. Karját leemeltem magamról vissza az ülésre, mire egy hatalmas vigyorral felém fordult. Ezt a játékot ketten kell hogy játsszák. Mindkét lábam az ölébe raktam és végigsimítottam jobb kezemmel a bokámtól a szoknyám végéig, miközben próbáltam közönyös képet vágni.
- Olyan puha nem? - kérdeztem egy ártatlan mosollyal, majd megfogtam a kezét és végig simítottam a lábamon ujjaival, és még egy kicsit a szoknyám alá is, csak hogy játszadozzak.
- De tényleg nagyon puha. - még ezt a mondatot is olyan szexin mondta ki, hogy az már lehetetlen. Az egész testem tüzelt, de nem adom fel. Bal kezemet a combjára raktam és simogattam, míg a lábamat óvatosan hozzádörgöltem ágaskodó ágyékához. 
- Roxanne, ha nem hagyod abba itt helyben magamévá teszlek... - suttogta a szemembe nézve, miközben egy hatalmas vigyor terült el ajkain. Hirtelen megcsókoltam, mire azonnal megfogta a csípőmet, felemelt és lovagló ülésben combjaira ültetett vele szemben. Vadul faltuk egymás ajkait, mintha akár egy érzéki táncot jártunk volna, annyira tele volt érzelmekkel. Mintha könyörgött volna a csókunkban, valami fontosat kérne, csak nem tudom mit, csak sejtem.
- Muszáj elmenned? - kérdezte meggyötörten. Nyeltem egy hatalmasat, majd lehunytam szemeim. Szorosan hozzábújtam, próbáltam elfelejteni minden rosszat. - Miért mész el? - kérdezte szomorúan. 
- Vagy veled, vagy nélküled. De ha nélküled, akkor nem bírok a közeledben lenni... - suttogtam.
- Olyannyira nem tudsz a közelemben lenni, hogy inkább Európába menekülsz? Hogy inkább 500 kilométerrel messzebb lévő városba menekülsz? - homlokráncolva nézek rá. Képes volt kikeresni, hogy London és Párizs között mennyi km van. Istenem...annyira szeretem ezt a férfit...
- Őszintén jobb az, hogy egymást gyötörjük azzal, hogy találkozgatunk, de nem lehetünk együtt normálisan? - kérdeztem egy kicsit mérgesen.
- Megérkeztünk uram. - fordult hátra a taxis. Teljesen el is felejtettem, hogy itt van. Kiszálltam Zayn öléből, majd a Taxiból is és összefont karokkal vártam rá. Gyors kifizette az utat, majd kiszállt ő is és elindult egy ház felé. 
- Nem jössz? - kérdezte hátrafordulva, mire sóhajtottam egyet és elindultam. Olyan ismerős ez a ház, de fogalmam sincs hogy honnan. Kinyitotta előttem az ajtót, mire rájöttem. Ez a közös házuk Perrievel!
- Én ide be nem megyek! - tiltakoztam egyből és elkezdtem hátrálni, de nem tudtam sokáig, mert megfogta a derekam és benyomott a házba.
- Nyugalom, nincs itthon Perrie. - mondta. Ahan, attól függetlenül, rohadtul nincs kedvem itt lenni. - Kérsz valamit? - kérdezte, miközben bement a konyhába én pedig ott maradtam a nappaliban. Hát elég bizarr helyzet. Mivel nem válaszoltam gondolom levette, hogy semmit. El akarok menni! Mi van ha véletlen megjön Perrie? Akkor mit csinálunk?! Cigivel a szájában tért be a nappaliba
- Na jó én is kérek egyet. - böktem a cigi felé, mire összeráncolt homlokkal nyújtotta a kinyitott cigisdobozt. 
- Te nem is cigizel. - morogta, mire vállat vontam. A számba vettem, meggyújtottam és egy hatalmasat szívtam belőle. Amint kifújtam elárasztott a megkönnyebbült érzés.
- Sok mindent nem tudsz még rólam - kacsintottam rá. Kacér mosollyal nézett rám, majd elindult a lépcső felé és én is indultam utána, miközben szívtam mégegyet a cigarettámból. Felsegített a lépcsőn, majd elvezetett egy szobába, ami ezerszázalék, hogy nem a közös szobájuk, mert tök üres az egész, de az ágy mégis olyan mintha feküdtek volna benne.
- Itt szoktam aludni mostanság, nem tudok Perrievel aludni, miközben téged szeretlek - suttogta lehajtott fejjel, majd leült és én pedig vele szemben ültem. A fiókról levette a hamutálat és közénk rakta, mire a fölösleges hamu ott végezte. - Kérlek mesélj magadról, tudni akarok mindent ami veled történt. - azokkal a gyönyörű szemeivel nézett rám. Épp kérdezni akartam tőle valamit, mire elkezdett csörögni a telefonom. Kivettem a zsebemből és ránéztem a kijelzőre. Az árvaház Franciaországból. Ránéztem az órára és rájöttem, hogy ilyenkor szoktam menni Mini Zaynhez. Na basszus. Muszáj felvennem.
- Bocsánat, de ezt muszáj felvennem. - néztem elnézően Malikra mire érdeklődve tekintett rám, majd bólintott. 
- Igen, tessék? - egy női hang kezdett el magyarázni arról, hogy Jason szólt, hogy hívjanak fel engem. - Kérem odaadná? - kérdeztem kedvesen. A nő beleegyezett, így eltudom magyarázni a dolgot. 
- Rox! - szólt bele boldogan, de kicsit szomorkás is volt a hangja. 
- Hé Jason, ne szomorkodj! Holnap megyek ígérem! - próbáltam meg felvidítani, aztán ránéztem Zaynre, aki kikerekedett szemmel nézett rám. "Ki az a Jason!?" - tátogta el nekem mérgesen, mire legyintettem egyet. - Inkább mesélj mi van veled? - kérdeztem, egy kicsit próbáltam terelni a témát. 
- Szokásos. 
- Bővebben? - kérdeztem nevetve.
- Hát a szokásos.
- Imádom, hogy olyan bőbeszédű vagy. - vigyoromat senki sem tudta volna letörölni, egyszerűen Jasonnek a személyiségétől vigyorognom kell. 
- Mit csinálsz? - kérdezte kíváncsiskodva. 
- Őőő, emlékszel meséltem Zaynről... - dadogtam, mert tudtam, hogy Jas egyből kiakad. - és hát nála. Épp beszélgettünk.
- Rox kérdezhetek valamit? - kérdezte nyugodtan, túl nyugodtan.
- Persze.
- Te meg vagy hibbanva? - kérdezte ordibálva, szerintem ezt még Zayn is hallotta, kizárt hogy nem hallotta.
- Nem Jason, és tudod, hogy szeretlek, de mennem kell, ígérem holnap megyek hozzád. Puszi - szinte hadartam az egészet, megvártam, míg elköszön és leraktam, majd a cigimet is elnyomtam.
- Ki az a Jason? - kérdezte feltűnően nyugodtan. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem az egész sztorit, hogy hogyan ismertem meg, de persze azt kihagytam hogy nővérkémmel csak Mini Zaynnek hívjuk. 
- Mostmár megnyugodtál? - kérdeztem egy vigyorral az arcomon. 
- Zayn! - hallottunk meg Perrie hangját lentről, mire Fogtam a telefonom és gyors kirohantam a szobából, be a fürdőbe. Néhány szófoszlányt hallottam csak az egészből, de a szívem akkoris rohadtul fáj, mert vele van. Elkezdtem nézelődni a fürdőben, majd véletlen megpillantottam valamit a kukában. Egy terhességi tesztet. Tudom, hogy pozitív és Perrie terhes. Biztos megakarom nézni, hogy még jobban csak fájdítsam a szívemet? Egy pillanat alatt kiszedtem és megnéztem. Szemeim elkerekedtek és levegőt alig kaptam....negatív! 
- Nem is terhes... - suttogtam magam elé meredve, majd gyors visszadobtam a kukába a tesztet, kezet mostam a lehető leghalkabban. Muszáj innen elmennem, de baromi gyorsan. Nem akarok itt lenni! Nem akarok egy házban tartózkodni velük! Hogy mit érzek pontosan? Fogalmam sincs. Leginkább össze vagyok zavarodva. Azonnal körülnéztem és megláttam egy ablakot. Kinyitottam, majd kinéztem. Lefelé az ugrás meredek lenne, de szerencsémre mellettünk van egy másik ház, aminek az erkélye pont szembe néz az ablakkal. Kimásztam, majd egy hirtelen mozdulattal átugrottam a szemközti erkélykapaszkodójába és onnantól pedig sima ügy volt leugranom. El kell menekülnöm. Szinte azonnal fogtam egy taxit, majd bediktáltam a címem és hazaindultam. Miközben London zord utcáira tekintettem kifelé, rögtön az esővel együtt megeredtek a könnyeim.