2014. augusztus 31., vasárnap

°25.rész - Hosszú nap°

Igaz egy kicsit -nagyon- hasznavehetetlen rész és későn érkezett, emiatt bocsánat, csak teljesen kikészültem attól, hogy iskola-holnap- és a gyomrom egy hete liftezik és görcsben áll. Remélem jó évet kezdtek a suliban, mindenkinek puszi:*
Utolsó nap:')
Hellish Entity <3



"Érdekes, de olyan mintha ezer éve ismerném. Lehet azért, mert olyan mint egy Mini Zayn Hasonmás?" - Roxanna Graham

ROXANNE

Mar két napja tengetem a napjaim Párizsban, és őszintén szólva egész nyugis. Amit mondjuk még meg kell szoknom, de próbálkozok. 
Tegnap amint körbenéztem a városban, egy hatalmas épületet pillantottam meg, miközben egy kisfiú szaladt a járdán. Hirtelen felbukott valamiben, mire hassal érkezett a kemény aszfaltra. Senki sem figyelt rá, ezért fogtam magam és átrohantam a túloldalra, miközben vagy öten dudáltak rám, pluszba majdnem el is üttetem magam. Leguggoltam hozzá, majd megérintettem a vállát, mire felemelte a fejét.
- Minden rendben? - kérdeztem mosolyogva, mire érdeklődve felült, majd felállt.
- Te tudsz angolul? - kérdezte kidülledt szemekkel, mire elvigyorodtam.
- Igen. Na és te, hogy-hogy tudsz?
- Amerikai vagyok. Csak a szüleimmel költöztünk ide pár éve, de egy tűzbalesetben ők meghaltak, engem pedig bedugtak ide. - mutatott elszörnyedve az épületre. A szívem hasadt meg, miközben a kisfiú arcán a szomorúság rajzolódott ki. 
Így tegnap szinte estig ott voltam bent az árvaházban, hogy játsszak vele és megismerjem.
Ma reggel mikor felébredtem, megreggeliztem, közben beszélgettem Destinyvel, a nagynénémmel, majd miután elment dolgozni, én is elkezdtem készülődni. Miután felöltöztem, felkaptam a másolt kulcsom és a telefonom, majd elhagytam a házat, de hirtelen azonnal visszafordultam, mert eszembe jutott, hogy megígértem Jasonnek, hogy bemutatom neki a nővérem. Felkaptam a laptopom, majd beleraktam a táskájába és most már véglegesen elindultam.
Gyorsan odaértem gyalog, majd egy nevelő segítségével megtudtam, hogy hol találom Jasont.
- Csá nagyfiú. Mizujs, mit rajzolsz? - kérdeztem nevetve, mert csak attól mosoly  gördül arcomra, ha csak ránézek, mert egyszerűen imádnivaló. Fekete haja és barna szemei vannak, ami miatt túlságosan is hasonlít egy bizonyos személyre. Beletúrtam puha hajába, majd megsimogattam, mire rám nézett.
- Szia. - olyan édesen mosolygott, pont mint Zayn. Bár az arcának a csontozata és az ajkai egyáltalán nem olyanok, mégis mintha egy mini Zaynt látnék. Összeráncolt homlokkal nézte a táskámat, mire vigyorogva előhúztam a laptopom és felnyitottam. Bekapcsoltam és egész gyorsan be is töltődött.
- Ugye azt mondtam, hogy megmutatom a  nővérem. Nos mivel Londonban él, így Skype-olni fogunk.
Azonnal megnyitottam az ablakot, majd hívtam a drágalátos testvéremet. Pár másodperc múlva már ott virított a képernyőn, szőke hajjal. Szőke?!
- Mit csináltál a hajaddal? - kerekedett el a szemem, mire szégyenlősen elmosolyodott.
- Kellett már egy kis újítás. De azt nem tagadhatod, hogy piszok jól áll nekem. - vigyorgott, de tudtam van valami. A szeméből csillogott a bűntudat és a szomorúság egyvelege. - Na de nővérkém miért is hívtál?
Az elterelő hadművelet. Sose ment neki, mégis inkább hagytam, majd máskor kiszedem belőle, nem fogom most, mert itt ül mellettem a Zayn mini hasonmása.
- Szeretnék bemutatni neked valakit. - kicsit elmozdítottam a laptopot, így a beépített kamerában megjelent mellettem Jason. - Skyler, ő itt Jason, Jason ő itt az idegesítő, de szerethető nővérkém, a hamisíthatatlan Skyler Graham. - vigyorogtam Skyra, mire kinyújtotta a nyelvét.
- De hisz ugyanúgy néztek ki. - képedt el Jas, mire elmosolyodtam.
- A-a. észrevehető a különbség. Ő szőke én barna, ő szép, én gyönyörű, páratlan vagyok. - húztam ki magam nevetve, mire testvérem hangosan felmordult kijelentésem hallatán.
- Na igen, és persze én vagyok az okosabb. - nyújtogatta a nyelvét, mire én is visszanyújtottam.
- Gyerekesek vagytok. - röhögött ki minket Jason, mire egyszerre hökkentünk meg ikremmel.
- De ha már itt tartunk. Nekem nagyon is hasonlít valakire Jason. - Skyler mérgesen meredt rám, mire behúztam fülem-farkam.
- Kire hasonlítok? - kérdezte kíváncsian mini Zayn hasonmás.
- Csak egy ismerősünkre. - mosolyogtam ártatlanul, majd Sky felé fordultam. - Ugye? - kérdeztem eszelős tekintettel.
- Hogyne. - felelte gúnyosan, elhúzva az "o" betűt.
- Na de ennyi elég volt belőled testvérkém, majd hívlak. - vigyorogtam bunkón, majd kinyomtam. Megforgattam szemeim, majd Jasonre tekintettem aki összeráncolta a homlokát és úgy meredt rám. - Szerinted kiengednek velem egy napra? - kérdeztem elmélyülten, mire megvonta a vállát. - Egy próbát megér. - válaszoltam magamnak, majd felkeltem és odamentem a felügyelőhöz. Nagy könyörgések árán megengedte, hogy kivigyem három órára, de utána ha nem hozom vissza hívja a zsarukat. Meggyőztem, hogy nem lesz semmi baja, és pontban három óra múlva az ajtóban fogunk állni.
Megfogtam Jason kezét, mikor megálltunk a zebránál, és készségesen hagyta.
- Na és miket szeretsz csinálni? - kérdeztem mosolyogva, óvatosan áthaladva a zebrán. Jason nagyon kedves, aranyos, és segítőkész, hatalmas szíve van. Sok mindent elmesélt magáról, néha viccelődtünk, de volt olyan hogy komolyan is beszélgettünk. Fura, hogy egy gyerek mennyire ártatlan, nem fél semmitől és még meri kimutatni az érzelmeit. Érdekes, hogy mennyire meglehet szeretni valakit egy délután.

Pontban 3 óra múlva ott álltunk a nevelő előtt, aki megnyugodva mosolygott ránk.
- Prücsök nekem mennem kell, holnap megint jövök - kacsintottam, majd egy puszit nyomtam a fejére és a laptopommal a vállamon szomorúan kisétáltam, de mielőtt kiléptem volna visszanéztem. A helyén ücsörgött és rajzolt. Amint átléptem az ajtónak a küszöbét, tárcsáztam Skyt.
- Mondjad drága húgicám.
- Na mesélj. Láttam rajtad, ne mond hogy nincs semmi. - feszülten lépdeltem az utcán hazafelé.
- Ne légy mérges - élesen szívtam be a levegőt - de Harry elkotyogta, hogy Párizsban vagy.
- Mivan?! Ez meghibbant?! Add oda neki a telefont. - morogtam dühösen.
- Harry... - suttogta, hallottam a hangján hogy sír - megcsalt. - nyögte ki rekedtes hangon.
- Idióta faszfej... - sziszegtem összeszűkült szemekkel. 
Semmi nélkül kinyomtam, majd rohantam haza. Az ajtót feltéptem, és berontottam a szobámba. Elővettem a kicsi utazótáskám és egy váltóruhát beleraktam, meg a fürdőszobai dolgaimat, plusz a laptopom. Ezek után írtam egy gyors levelet Destinynek, hogy csak holnap jövök haza, majd fogtam a táskát és kimentem a ház elé. Szerencsére egy eléggé forgalmas részen lakok Párizsban, így könnyen fogtam taxit, aki még nagyobb szerencsémre beszélt angolul. Gyorsan kivitt a reptérre, ahol azonnal az információs pulthoz rohantam.
- Elnézést, azt szeretném kérdezni, hogy mikor indul a legközelebbi út Londonba? - a csaj homlok ráncolva nézett rám, mert sajnos hadartam és olyankor eléggé kivehetetlen, hogy mit mondok. Újra belekezdtem normálisan angolul, mire mosolyogva válaszolt nekem. Megköszöntem a segítségét, majd ezután azért siettem, hogy vegyek egy jegyet, na de remélhetőleg van még. Kicsit lassabban mit gondoltam megvettem a következő járatra a jegyet, ami 15 perc múlva indul. Izegve-mozogva kivártam, míg letelik az idő, majd mikor bemondta a nőci először franciául, majd angolul, sietve sétáltam a becsekkoláshoz. A kézipoggyászom velem maradhatott hál istennek, majd felszálltam a gépre és megkerestem a helyemet. A mellettem lévő szék egyenlőre üres volt, mire megnyugodtam. Remélem nem egy hájas pacáké ez a hely, mert ha igen én sírva rohanok ki a világból. Kényelembe helyeztem magam, amikor is valaki hirtelen leült a mellettem lévő székre. Oldalra fordítottam a fejem, mire egy egészen jóképű fiú nézett vissza rám. Egy álmosolyt varázsoltam az arcomra, majd visszafordultam a kezemben tartott újsághoz. Persze magamban, hálát adtam az ördögnek(utálom istent, számomra ördög van csak), hogy nem egy dagadék ült mellém. A légiutaskísérők elkezdtek magyarázni arról, hogy mit lehet mit nem, mikor kell bekapcsolni az övet stb. Unott fejjel bekapcsoltam az övemet, majd azon kezdtem gondolkodni a további egy órában, hogy vajon melyik hotelben szálljak meg. De aztán rájöttem, hogy valószínűleg nővérem teljesen kiakadna rám, azon túl hogy hazajöttem. Lehet hogy őrültséget csináltam, de Ő érte mindent.

Apu háza előtt állok. Veszek egy mély levegőt és bekopogok. Ne kérdezzétek hol a kulcsom, mert még én magam sem tudom. Jó, mi?
Fél perc után valaki kinézett a kukucskálón és egyből rájöttem, hogy az apa, mert a családban csak neki van kék szeme. Bárcsak nekem is kék szemem lenne...na mindegy. Kinyitotta nekem az ajtót, majd meleg mosollyal fogadott. Amint átléptem a küszöböt megöleltem és szorosan fogtam karjaim közt.
- Hiányoztál.. - suttogtam, mire elnevette magát. - Naa, ne nevess ki. - vágtam be a durcit, mire meglágyult és vigyorogva felvette a táskám a földről.
- Szívem, csak pár napja mentél el. - vigyorgott önelégülten. - De ennyi cuccal nem hinném, hogy miattam jöttél vissza. Mesélj. - magyarázott, miközben bementünk a konyhába, ahol leült a pulthoz.
- Apu nagyon szívesen mesélek, de nem most, először el kell intéznem valamit. Hol van a kocsikulcsom? - kérdeztem keresgélve, mire apu lassú léptekkel elindult a fogashoz, ahova fel volt akasztva. Könnyedén levette nekem, majd a kezembe nyomta, mire én egy puszival jutalmaztam. - Ígérem mindent elmesélek, nem lesz hosszú idő, mire visszaérek. - mosolyogtam kedvesen, majd a garázsba sasszéztam, ahol beszálltam az autómba. Felnyitottam a garázs kapuját, majd kitolattam és mielőtt elindultam volna megláttam Sky kocsiját, amiből csodálkozva pillant rám. Rámosolyogtam, majd elindultam a Range Rover-rel, egyenesen a fiúk közös lakásához. Körülbelül húsz perc múlva leparkoltam, miközben folyton csak az járt a fejemben, hogy Styles mennyire megbántotta a testvéremet. Kiszálltam az autóból, majd lezártam és dübörgő léptekkel indultam az ajtóhoz. Nem akartam várni, így lenyomtam a kilincset és szerencsémre nyitva volt az ajtó. Ekkora idiótákat! Az előszobában nem volt senki, így elkiabáltam magam.
- Styles! Hol vagy?!
Semmi, nagy csönd, majd pár másodperc múlva halk lépteket hallottam a lépcső felől. Álmos hajjal és tekintettel jelent meg Zayn, aki miután meglátott, kitágult pupillákkal bámult rám.
- Zayn... - suttogtam magam elé rémülten. Ezt elakartam kerülni. Nem számítottam rá, hogy pont vele fogok összefutni. Istenkém..Mint mindig irtózatosan szexi, ellenállhatatlanul jól néz ki, még így is, hogy csak valószínűleg most kelt fel. Elkezdtem hátrálni, míg ő egyre gyorsabban lépdelt lefelé a lépcsőn, de nekem egy idő után meg kellett állnom, mivel a fal az utamat állta. Erre Malik kapott az alkalmon és odarohant hozzám, szorosan a falhoz nyomott. Testünk egymáséhoz simult, kezeit a fejem mellett támasztotta, lehelete az arcomat simogatta. Szemei gyönyörűen csillognak, ajkai résnyire vannak nyitva, orrunk összeér.
- Istenem, de hiányoztál. - suttogta meggyötörten.
- Zayn... - hangom elhalt, szemem fátyolos az átkozott könnyek miatt. Egy hatalmas csepp folyt végig az arcomon, amit Malik készségesen lecsókolt.
- Ne sírj, azt szeretem mikor mosolyogsz. - miután kimondta rekedtes, őrülten szexi hangján, mosolyognom kellett kedves szavain. - Na látod, nem is olyan nehéz. - vigyorodott el önelégülten, amin kuncognom kellett.
- Mit teszel velem? - kérdezem csodálkozva, majd felemelem jobb kezem és borostás arcára simítom. Szemei boldogan csillognak, megbabonázva tekintek végig rajta.
- És te mit teszel velem? Nélküled azt érzem, egy semmi vagyok, de veled...mintha mindenem meglenne.
- De hisz mindened megvan. Gazdag, sikeres énekes vagy, lányok milliói rajonganak érted és azt akarják, hogy a férjük légy, szerető barátaid vannak, és van egy gyönyörű menyasszonyod, aki babát vár. - dühösen vágtam hozzá a szavakat, majd kitéptem magam kezei közül és megálltam előtte. - Ne mond nekem, hogy nincs meg mindened. Bárkit megkaphatnál! Miért kellenék pont én?! De mindegy, nem miattad jöttem vissza. Hol van Styles?! - kérdeztem összeszűkült szemekkel, homlok ráncolva, mire vállat vont.
- Azt hiszem a többiekkel elmentek vásárolni, de szerintem pár perc és itthon lesznek. - magyarázta furcsállva, majd ismét elkezdett közeledni. Szerencsémre meghallottam, amint egy autó parkol le a ház előtt, majd kinéztem az ablakon és megláttam amint a fiúk pattannak ki belőle. Épp röhögnek valamin, amikor belépnek az ajtón.
- Lám, lám, lám. - szólalok meg gúnyosan, mire mindenki odakapja a fejét.
- Rox! - visított fel örömében Liam, mire felemeltem a kezem, hogy maradjon a helyén.
- Maradj nyugton szívem, holnap megyek is vissza. - felelem szomorkásan, miközben kiskutya szemeibe tekintek. De azonnal visszaáll az arcom merevre, amint Harryre pillantok. Elkezdek dühödten közeledni felé, mire védekezően felemeli a kezét, a többiek pedig tesznek hátra egy-két lépést.
- Mit képzelsz magadról?! - üvöltöttem a képébe.
- Bocsánat nem akartam elmondani a fiúknak, hogy hova mentél! - mentegetőzött, mire egy gúnyos vigyor kanyarodott ajkaimra.
- Azt hiszed erről van szó? - kérdeztem epésen, mire homlokát ráncolta, majd rémület jelent meg szemeiben. - Ó, szóval szerinted az oké, hogy megcsalod a barátnőd, aki történetesen az ikertestvérem?! Észnél vagy Styles?! És mi van azzal az ígéreteddel, hogy nem fogod bántani?! Miért vagy ennyire csökönyös! - nem kiabáltam, de nem is a normális hangszínemen beszéltem, úgy a kettő között valahol. Vettem egy mély levegőt, amit lassan kifújtam. Megfogtam a könyökénél és elkezdtem húzni, de nem tartott velem, megtartotta magát. Szúrós tekintettel bámultam rá. - Azt akarod, hogy újra együtt legyetek? - kérdeztem égő tekintettel, mire bólogatni kezdett. - Akkor gyere velem.
- Dehogyis, a végén még kinyírsz. Valamelyik fiú jöhet? - kérdezte reménykedve, mire megforgattam íriszeim és bólintottam. Hátrafordult a fiúk felé, mire Zayn egyből előre lépett. - Oké, Zayn. - fordult vissza reménnyel a szemében. Megmerevedett az arcom,majd fújtatni kezdtem mint egy macska. Elfordultam egy pillanatra, hogy sikeresen visszafojtsam a könnyeim, majd merev arccal visszafordultam és intettem a fejemmel, hogy induljunk. Beszálltunk az autómba, mire tövig nyomtam a gázt.

4 megjegyzés:

  1. Erdekes várom a következőt.
    Nagyon jo lett.
    Biztos jo lesz majd a suli

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ma találtam a blogra, és csak faltam a részeket. Olyan nehéz érdekes és igényesen megírt történetet találni, nagyon örülök, hogy ide tévedtem!
    És mindkettőtöknek szól, hogy szépen fogalmaztok, jó a helyesírásotok, ötletgazdagok vagytok!
    Nagyon várom a folytatást, egyszerűen nem is tudom, mi lehet ezeknek a kusza szálaknak a végén, de legelőször azt remélem, hogy Perrie nem vár babát, és legalább ez a jelentősnek nevezhető akadály elhárul, mielőtt újabbak jönnének!
    Ne adjátok fel az írást, népszerűsítsétek akár facebook csoportba is a blogot, mert én is egy másikból cseréjék keresztül tévedtem ide, holott napok óta egy ilyen blogot keresek. Tehetségesek vagytok, így tovább!

    VálaszTörlés
  3. Sosem okoztok csalódást! Ez is remek rész lett! Kíváncsi vagyok, vajon hova viszi Rox a fiúkat!
    Várom a következő részt! (:

    VálaszTörlés
  4. Szia szívem! Brutál király a blog. A története nagyszerű, a szereplők nagyon hitelesek. Imádom. Remélem még lesz sok rész. Várom a kövit. Puszi:**

    VálaszTörlés