°14.rész - Szeretem°

Sziasztok, itt egy rövidebb, lényegtelenebb rész :) Jó olvasást.
Puszi Réka

"Ha folyton csak sóvárgunk a dolgok után, nem fogunk előrébb jutni. Küzdeni kell." - Skyler Graham

SKYLER

Olyan jó volt, hogy minden a régi kerékvágásban ment. Nem kellett semmi miatt aggódnom, és élvezhettem, hogy Harry az ölembe hajtja a fejét és lassan elalszik. Olyan nyugodtan és békésen feküdt ott, hogy szívesen ott maradtam volna örökre. Délután kettő felé viszont idejét láttam hazamenni, ezért felkaptam egy papírt és egy tollat, majd körmölni kezdtem.
"Kedves mélyen alvó Harry,
Ne haragudj, de el kellett mennem, otthon is van még dolgom. Ígérem, később beszélünk! Köszönöm a délutánt! Jó, hogy minden a helyére került!
Puszi Skyler ;)"
A cetlit az asztalra raktam, a telefonja mellé, majd fogtam a dzsekimet és kisétáltam a friss levegőre. A langyos szellő meglebegtette a kivasalt hajkoronámat, majd játékosan belekapott a dzsekimbe, ezzel táncra hívva engem. Távolról gyerekdal ütötte meg a fülemet, ezért arra vettem az irányt. Nem mintha, másik irányba kellett volna mennem... 5 perces kutyagolás után megérkeztem a célomhoz. Az óvoda a felnőttek szemében nem volt más, mint egy omladozó épület, viszont a gyerekeknek ez volt a mennyország. Önfeledten kacagtak és futkároztak, mosolyra húzva ezzel a számat. A hatalmas udvaron egy régi rozsdás hinta állt, amelyen a zöld és kék festék már erősen lepattogott, valamint egy csúszda és még pár játék, ami számomra ismeretlennek tűnt. Ráérősen besétáltam a szemközti kisboltba, majd vettem egy kakaós csigát és egy kis üveges narancslevet. Lassan nyammogni kezdtem a finomságot, ami az érzékeimet teljesen elcsábította. Miután végeztem a péksüteményemmel, elindultam hazafelé. Félúton vehettem észre, hogy egy apró termetű kiskutya követ engem. Óvatosan megfordultam, mire megdöntötte a buksiját és úgy nézett rám továbbra is. Más ember meggondolatlanul otthagyta volna a csöppséget, de az én szívembe egy perc alatt belopta magát. Lehajoltam hozzá és óvatosan kinyújtottam felé a kezem. Megcsóválta a fehér farkát és a kezembe nyalt, majd nekem dörgölőzött. Rox és apa nem fognak neki örülni - suttogta egy hang a fejemben, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, majd gyengéden felkapva a kutyust, megnéztem, hogy van-e rajta nyakörv. A gyermeki énem azonnal sikítozva ölelte volna magához az ebet, amikor megláttam, hogy nincs rajta semmilyen azonosító. Szerencsére pár utcára volt a házunk, ezért kapkodva rohantam a kertes erődítmény felé, majd a bejárati ajtót bezárva, halkan próbáltam meg feljutni a szobámba. Mondhatom, a szerencsétlenségem most sem hagyott cserben.
- Skyler? - hallottam meg a húgom kétségbeesett hangját, mire összeszorítottam a szememet és próbáltam nem figyelni a lyukat égető pillantására - Mond, drága nővérkém, hogy nem egy kutyát tartasz a kezedben!
- Öhm - nyitottam ki a szemeimet, mire megláttam Rox dühös arckifejezését magam előtt - Ez nem az, aminek látszik...
- Akkor magyarázd meg kérlek.
- Úgy volt, hogy bementem a boltba és vettem egy kakaós csigát, majd elindultam hazafelé, amikor észrevettem, hogy ez a cukiság követ... nem találtam rajta sem nyakörvet, sem bilétát, szóval azt gondoltam, hogy...
- Hogy?!? Hogy hazahozod? Meghibbantál? Mi lett volna, ha megharap? Vagy rosszabb? Skyler, kérlek, ne csináld ezt!
- Lányok, itt meg mi folyik? - lépett be apa a konyhaajtón, mire a szeme fennakadt a kutyán - Skyler, ez komoly?
- Nem harapott meg! Nem morgott, semmit nem csinált! Apa nincs otthona! Kérlek, hadd maradjon itt! Vigyázok rá, megfürdetem, elviszem állatorvoshoz, és gondoskodok majd róla! Kérlek!
- De ha egyszer is megharap, vagy egy kicsit is agresszív, azonnal elviszed innen! - sóhajtott apa, mire elmosolyodtam és adtam neki egy puszit.
- Haragszol, Rox? - kérdeztem, miközben bevetettem a legaranyosabb pofimat.
- Niall felhívott délelőtt - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet - Megbocsájtok, ha feljössz, nagyjából megmosdatod a kutyát, és beszélgetünk egyet.
- Legyen - mosolyogtam önfeledten és elindultam utána, fel az emeletre.

HARRY

Emlékszem, hogy Skyler ölébe hajtottam a fejem, majd lassan elaludtam. Nem tudom mennyi idő után, arra keltem, hogy Louis ordítva jön be a szobámba és az ágyamra veti magát.
- Ébresztő álom szuszék! - ordibálta, mire ösztönösen Sky után tapogattam.
- Hol van? - kérdeztem éberen, majd felültem. Louis mosolyogva nyomott egy cetlit a kezembe, majd leült mellém az ágyra.
- Niallel beszéltem, haver - motyogta - Nincs sok esélyed a túlélésre.
- Mire? Miért akar beszélni velem?
- Holnap jön haza. Valószínűleg szeretne majd veled elbeszélgetni Skylerről...
- Nincs miről beszélnünk. Barátok vagyunk.
- Harry, kérlek ne bántsd meg őt... - nézett rám komolyan Lou, mire felhorkantottam.
- Miért bántanám? Hisz ő csodás! Még egyszer nem követem el azokat a hibákat.
- Szereted? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam.
- Mindig szeretni fogom.