2013. szeptember 10., kedd

°2. rész – A találkozás°

Sziasztok! Igen, kicsit később hoztam a részt, de bekavart a suli. Azt hiszem ezt senkinek nem kell taglalnom. A rész nekem nem tetszik, de mivel nagy részét a suliban és tegnap este írtam, nincs mit tenni. Kommizzatok, jöhet hideg-meleg! Általában tőlem hétvégén vagy hétfőn jön rész!
xoxoxo Réka

 Sky

Még máig emlékszem arra a napra, amikor találkoztam Harryvel. Épp hazafelé tartottam, amikor megláttam, hogy öt srác áll a járda közepén, egy csapat lány körében, mit sem sejtve arról, hogy egy motoros épp felhajtott a járdára.
- Vigyázzatok! - kiáltottam a tömeg felé, mire ők felém néztek, de amint rájöttek, hogy mi miatt figyelmeztettem őket, ijedten ugrottak szét. Egyedül egy göndör hajú fiú maradt a járdán, ledermedve bámulta a felé száguldó motort, mire felé futottam és ellöktem az útból. Épp időben, hisz a 'merénylő' továbbhajtott, míg minden lány felénk tömörült újra. Én az ismeretlen mellkasán feküdtem, de gyorsan feltápászkodtam, amint éreztem a karjaimat. – Ne haragudj, hogy rád estem! – mentegetőztem, de legbelül nem igazán bántam. Segítettem neki felállni, majd leporoltam a nadrágom, míg próbáltam leplezni a piruló arcomat.
- Semmi baj. – mosolyodott el, amitől inkább még vörösebb lett a pofim. – És nagyon köszönöm, hogy megmentettél. Ha te nem figyelmeztettél volna… meg, ha el nem löksz… Egyébként Harry vagyok.
- Tudom. – mosolyodtam el kínosan. Persze Harry nem tudhatta, hogy már évek óta imádom a bandájukat. – Skyler vagyok. Én… én most azt hiszem, megyek… - motyogtam, majd felkapva a táskámat a földről berohantam a nem messze lévő lakásomba. Lihegve rohantam fel a második emeletre és nyitottam ki a bejárati ajtómat. Gyorsan bezártam azt, majd bebukdácsoltam a szobámba és kilestem az ablakon. Odalent még mindig hatalmas tömeg ácsorgott, de akkor már csak négy fiú állt a lányok körében. Hirtelen kopogtattak és nekem ezerrel tépett a szívem. Kitártam a faajtót, de szó szerint leesett az állam.
- Szia, Skyler. – mosolygott édesen, de én reflexből rávágtam az ajtót. Egy percig szemeztem a fa deszkával, mire felfogtam mindent. Gyorsan kitártam, de ő még mindig ott állt és vigyorgott, mint a tejbe tök. – Ó, szóval így állunk. Rám vágod az ajtót. Csak nem megzavartalak valamiben?
- Istenem, ez most komoly? – motyogtam félhangosan és tesztként megböktem a mellkasát. – Te tényleg itt vagy.
- Pontosan. – nevette, majd kisöpörte a hajamat az arcomból. – És te is. Bejöhetek?
- Persze. – ugrottam félre. – Ne haragudj, hogy rád vágtam az ajtót. Nem akartam. Csak, mire felfogom, hogy egy világsztár áll az ajtómban…
- Nagyon aranyos vagy. – kuncogta, míg próbáltam eltakarni a paradicsomképemet.
- Kérsz inni vagy enni valamit?
- Egy tea jól jönne, ha nem baj…
- Persze, hogy nem! – ragadtam meg a karját és beráncigáltam a konyhába. Míg ő leült az egyik bárszékre, én feltettem a teavizet főni. – Egyébként miért jöttél utánam?
- Kíváncsi voltam, ki mentett meg és meg akartam köszönni. Szóval… köszönöm. – vakarta meg a tarkóját. Elmosolyodtam, majd elé toltam a csészét.
- Szívesen.
- Szóval Skyler… mesélj magadról!
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent. – vigyorodott el, míg lerakta a csészét.
Órákkal később már a kanapén üldögéltünk és együtt nevettünk mindenen.
- Mekkora egy idióta vagy! – ütöttem vállon, amikor hirtelen elkezdett csörögni a telefonja.
- Halló? Persze. Órák kérdése és ott vagyok. – motyogta, majd kinyomta. – Azt hiszem, nekem mennem kell.
- Persze, nem gond. Kikísérlek.
- Találkozunk még? – nézett rám kiskutyaszemekkel, mire elpirultam.
- Pe… persze. – dadogtam.
- És mondjuk egy randi keretein belül? – kérdezte félénken, mire nekem egy hatalmasat koppant az állam és kikerekedtek a szemeim.
- Ve… velem?
- Igen, veled. Na?
- Örömmel. – nyögtem ki.
- Remek. – puszilt homlokon, ami miatt csak néztem. ’Mi van? Hűha, Harry Styles homlokon puszilt és elhívott randizni.’ – Akkor holnap este hétkor. Szia.
- Szia. – intettem utána és becsuktam az ajtót.

~ 2 Hónap múlva ~

- Vedd már fel, vedd már fel! – morogtam szegény kis készülékbe, mire meghallottam a túloldalról egy mély, rekedt hangot.
- Igen?
- Harry?
- Sky? Istenem, azt hittem már sose hívsz. Jól vagy? Minden rendben? Láttad már a híreket?
- Igen, jól vagyok és láttam. Egy őrült lány meglőtte Zaynt. Tudod, mennyire aggódtam? Azt hittem már sose akarod felvenni. Zayn jól van? És te? A többiek? Tudjátok már, ki ez a lány?
- Mind jól vagyunk, de még nem tudjuk ki ő. – motyogta, de éreztem, hogy valami nincs rendben. – Nyugodj meg, este átmegyek, oké?
- Oké. – sóhajtottam. – Szeretlek Harry.
- Én is szeretlek Sky. Majd akkor este találkozunk! Szia!
- Szia. – nyomtam ki, míg visszadőltem a párnák közé. Aznap, mikor Harry először elhívott randizni… hát az első randink mesés volt. Azóta járunk, bár eddig nem igazán beszéltünk erről még a bandatagoknak sem… majd.

Harry

Mikor megláttam a lányt, akit elvittek a rendőrök… azt hittem ott esek össze. Kiköpött hasonmása volt Skynak. De ő nem tenne ilyet. Ugye? Mesélt nekem anno egy ikertestvérről… ő lenne az? De ő miért akar megölni minket? Miután beszéltem Skylerrel megnyugodva mentem vissza a nappaliba, ahol Zayn a meglőtt lábával, a többiek pedig vele foglalkoztak.
- Harry? – szólított meg Liam, mire ráemeltem a tekintetem. – Honnan ismered azt a lányt?
- Milyen lányt? – tettetem a hülyét.
- Ugyan kérlek, Hazz. – vágott közbe Louis. – Látjuk rajtad.
- Oké. – sóhajtottam. – Emlékeztek, arra a lányra, aki körülbelül 2 hónapja megmentett minket attól a motoros csajtól? – kérdeztem, mire mindenki bólintott. – És arra is emlékeztek, hogy felmentem a lakására, megköszönni?
- Ő volt az? – vágott közbe Zayn.
- Nem. – morogtam. – Aznap este elhívtam randizni… és az óta együtt vagyunk…
- Várjunk! – állított le Liam. – Hogy kötődik a két csaj egymáshoz? És miért nem tudtuk, hogy van ’barátnőd’?
- Épp most jöttek volna ezek a részek! – háborodtam fel, mire mindegyikük felemelte a kezét védekezésképpen. – Na, Skylerrel megbeszéltük, hogy nem mondjuk el még nektek sem, majd idővel. Szóval, az a csaj, totál hasonmása volt Skynak…
- Hasonmása? – nézett rám hitetlenkedve Niall. Válaszként bólintottam.
- Vagyis nem pontosan hasonmás, inkább… ikertestvér. Igen, ikertestvér! Mesélt, hogy van egy húga…
- De miért akarná lelőni Zaynt? – értetlenkedett Louis.
- Bár tudnám. – sóhajtottam. – De tuti, hogy Sky nincs benne ebben az egészben! Egy légynek sem tud ártani! Sőt! Szereti a bandát, és emlékeszem, említette, hogy két éve nem találkoztak, mikor a tesója elköltözött otthonról.
- Szóval nem is tudja, hogy az ikertestvére meglőtt engem, a ’pasija’ haverját? – ráncolta a homlokát Zayn.
- Nem hinném. És ne is mondjuk el neki. Összetörne.
- Hívd át estére. – javasolta Louis, míg Niall, Liam és Zayn bólogattak. – Akkor megtudjuk az igazat.
- Oké. – motyogtam, míg tárcsáztam Sky telefonszámát…

Sky

Miután Hazz felhívott, hogy aludjak náluk este és ismerkedjek meg a fiúkkal, csak gyorsan belementem és nem kérdezősködtem. Igaz fura, hisz a bandatagok nemigen tudtak a létezésemről se, erre meg akarnak ismerni… na, mindegy. Nem akartam agyalni ezen. Gyorsan bedobáltam a cuccaimat egy sporttáskába, mikor meghallottam a dudaszót. Odakint, beugrottam mellé a kocsiba és egy gyors csókot nyomva a számra, indult el egy számomra ismeretlen irány felé.
- Mikor mondtad el a többieknek? – motyogtam halkan, de ő persze meghallotta.
- Ma. Nagyon aggódtam érted, hisz két napja nem beszéltünk és ez az incidens csak rátett egy lapáttal.
- Rátett egy lapáttal? Miről maradtam le?
- Semmiről. Elfogták az őrült csajt és jövő héten lesz a tárgyalása. Csak féltelek, mert nem akarom, hogy bajod essen.
- Harry, nincs semmi baj. Jövő héten lesz? Elmenjek veled? – kérdeztem kedvesen, mire elkomorult az arca.
- Nem kell, ne aggódj feleslegesen. Majd elmesélem, hogy mi volt. Addig is nálunk aludhatnál.
- Oké. Persze, csak nem zavarok.
- Dehogy zavarsz. – nevette, majd leállította a járművet. – Meg is jöttünk.
- Meseszép ez a ház. – néztem körbe.
- Igen, az. – kuncogta, míg lágyan megcsókolt. Bementünk, ahol 4 srác ült a kanapén, sőt közülük az egyiknek fel volt téve a bekötözött lába az asztalra. A 3 fiú könnyedén felpattant, de szegény Zayn, nehezen mozdult.
- Hagyd csak! – intettem, mire elmosolyodott és visszadőlt a párnák közé.
- Biztos te vagy Skyler. – jött oda a legidősebb bandatag és megölelt.
- Igen, és te pedig Louis.
- Talált. – nevette, majd tovább adott a többi srácnak.
- Sky, Harry mesélt rólad egy-két dolgot. – mosolygott. – Azt hallottam van egy ikertestvéred. Igaz ez?
- Igen, Roxanne. Bár 2 éve nem beszéltünk.
- Nem akarsz mesélni róla? – ültetett le Harry az ölébe.
- Oké. Hát Roxe mindig is erőszakosabb volt. Míg én táncórára, ő bokszra járt. Anya halála után nem igazán volt jó kapcsolatunk. Ezért is ment el… - motyogtam, míg mind az öten összenéztek és én Hazz pólójába fúrtam a fejem. A karjai biztonságot nyújtottak és ott már nem értek el a múlt árnyai…

2 megjegyzés: