°1.rész - A félresikerült terv°

Itt is van az első rész! Nagyon köszönjük a pipákat! Ha tetszik a sztori, akkor kérünk sok-sok komit, hogy meggyőződjünk olvassátok:) Tudom nem hosszú, de remélem tetszeni fog! Puszi Rebeka Ramsay

"Már többé nem ellenőrizgetjük, hogy van-e szörny az ágyunk alatt, amikor rájövünk, hogy a szörny bennünk lakozik." - Roxanne Graham

ROXANNE

Végre kétévnyi keresgélés után sikerült. Sikerült megtalálnom anyám gyilkosait. Két éve történt minden, mikor anya és apa a munkából jöttek haza késő este. Egy őrült kocsi, ami velük szemben ment, ide-oda cikázott, mire apának és anyának majdnem nekiment. Csak hogy apa elrántotta a kormányt, így letértek az útról és legurultak a domb tetejéről. Sajnos csak az apám élte túl, ami hatalmas változást jelentett a családban. Én és az ikertestvérem, Skyler már nem jöttünk ki egyáltalán, sosem értettünk egyet semmiben és én már nem bírtam mellette, ezért elköltöztem otthonról.  A testvéremmel teljesen ellentétek vagyunk, ezért is ilyen a kapcsolatunk. Míg Sky az okos, illedelmes, udvarias jó kislány, aki szörnyen naiv, addig én a család „fekete báránya” vagyok.  Jaj, bocsánat el is felejtettem bemutatkozni. A nevem Roxanne Graham, de jobban szeretem, ha csak Roxnak neveznek. Egy 21 éves lány vagyok, akivel mindig csak a baj van, mindig csak a rosszra gondol. Legalábbis nővérem így tartja.  Miután anya meghalt, megígértem magamnak, hogy bosszút fogok állni a tetteseken, még ha ezek után börtönbe is fogok kerülni.  Anyáért mindent! Mivel két évig folyamatosan csak kutattam, hogy ki vagy esetleg kik lehettek azok, végre rájöttem, így elterveztem mindent. Bosszút állok azokon a kis férgeken, ha beledöglök is, de nekik végük lesz!

Felvettem egy fehérnemű szettet, rá egy fehér szakadt trikót és egy fekete csőnadrágot. Bementem a fürdőbe, ahol kifésültem egyenes hajam, amit egy szoros copfba kötöttem a fejem tetejére, majd fogat mostam és visszamentem a szobámba.  Felkaptam a lábamra a fekete bakancsom, majd a dzsekimért nyúltam, amit egy mozdulattal magamra vettem.   A vállamra dobtam a kistáskám, amiben a pisztolyom van, hogy valamivel ki tudjam nyírni azokat a mocskokat, akik miatt anya meghalt. Hogy miért nem a rendőrségre megyek? Mert az nekem nem elég! Nekem az kell, hogy szenvedni lássam őket, hogy érezzék azt a fájdalmat, amit én éreztem, amikor cserbenhagyták a balesetben a szüleim. Amikor megtudtam, hogy az anyám még ott meghalt, az apám pedig az intenzíven van. Azt akarom, hogy fájjon nekik, ahogy nekem fájt! Amint ez a gondolatmenet végigfutott a fejemben könnyek szöktek a szemembe, amiket azonnal letöröltem. A kulcsaimat felkaptam a szekrényről, majd kimentem a házból. Bezártam az ajtót magam után, majd hívtam egy taxit, amibe öt perc után beleülhettem. Lediktáltam a címet és vártam, hogy odaérjünk, hogy a tervem kezdetét vegye. Egy negyed óra kocsikázás után odaértünk, mire kifizettem a sofőrt és kiszálltam az autóból. A kabátot összébb húztam magamon, mert a hideg szél hirtelen befújt a dzsekim alá, amitől kirázott a hideg. Bentről hatalmas sikításokat lehetett hallani és azt, hogy a bűnösök énekelnek. A táskámon végigsimítottam, hogy megtapintsam fegyverem, hogy biztosan itt van-e. Amint meggyőződtem arról, hogy megvan, a hátsó kijárathoz mentem, amit nem védett senki és semmi. Könnyű dolgom lesz! Odasétáltam az ajtóhoz, majd megnéztem, hogy nyitva van-e, mire meglepetésemre nyitva volt. Azért az valahol, gáz, hogy ennyire nem védik azokat a sztárocskákat, hogy bárki besétálhat, úgy, hogy senki nem állítja meg. Lopakodó üzemmódba váltottam, ami bejött, mert egyszer sem vettek észre, miközben egyre jobban közeledtem a színpad oldalához. Amint odaértem nem rejtőztem el, azt akartam, hogy rám nézzenek, miközben a szemükben kihuny az élet fénye. A táskámból elővettem a pisztolyom, amiben megnéztem, hogy meg van-e az összes töltény. Miután mindent leellenőriztem és megbizonyosodtam arról, hogy minden rendben, visszagondoltam az aktákra, amikben benne volt, hogy azon az estén ki vezetett. Egy fekete hajú, barna szemű, agyontetovált fiú, akit rosszfiúként állított be a média. Elég gáz! A szememmel keresgélni kezdtem, hogy hol van, majd miután a tekintetem megakadt rajta elgondolkoztam. Ő volt a legközelebb hozzám pont kapóra jött. De vajon biztos ezt kéne csinálnom? Igen biztos, ők tehetnek anya haláláról! A kezemben lévő pisztolyt felemeltem és egyenesen a kreol bőrű fiúra irányítottam, aki mit sem sejtve énekelgetett tovább. Azzal viszont nem számoltam, hogy egy barna hajú lány megjelenik nem messze tőlem és rám akar ugrani, hogy ne csináljak semmit. Elhatároztam, hogy gyors lepuffantom, mielőtt ez a szuka rám nem veti magát. Benyomtam a ravaszt, de sajnos az a cicababa, aki meg akart akadályozni gyorsabb volt, mint hittem, így mindketten eldőltünk. A földön fekve hallgatva azt, ahogyan sokan sikítoznak rájöttem, hogy ezek szerint még is eltaláltam valamelyiket. A csajt lelöktem magamról és azonnal felálltam, hogy megnézzem mit okoztam. A fekete hajú a földön feküdt, miközben azt kiabálta, hogy: „A lábam!”. A maradék bűnösök odarohantak hozzá, majd oldalra néztek, ahol megpillantottak engem. Egy gúnyos vigyort vett fel az arcom, mire a szöszi ordibálni kezdte, hogy hol vagyok, meg mutogatni kezdett rám. A szemem kikerekedett, majd gyors futásnak eredtem, hogy véletlenül se kapjanak el. Már éppen kiléptem a hátsó kijáraton mikor egy nagydarab fickónak ütköztem. Amint megláttam rajta a jelvényt, ami a ruhájára volt tűzve, tudtam, nekem végem. Elkapta mindkét csuklómat, majd elkezdett kiráncigálni az utcára, ahol még több rendőr volt a hülye kéken és pirosan világító kocsijukkal. A táskámat letépték a vállamról, majd egy bilincset nyomtak a csuklómra és begyömöszöltek az autóba. Láttam, ahogyan kijönnek a mentősök és elviszik a kórházba a sérült énekes pacsirtát. A maradék bandatagok rám néztek és az arcomat fürkészték, mire egy hatalmas gúnyos mosoly jelent meg az számon, majd gúnyosan felnevettem. Valamelyik értetlen arckifejezéssel, valamelyik pedig egy „ezt még megjárod!” pofával nézett rám. Bemutattam nekik, majd egy puszit küldtem feléjük és épp időben, mert a rendőr kocsi elindult az őrsre.

LIAM

Amint Zaynt elvitték a mentősök, mind egyszerre néztünk a rendőrautóban ülő lányra, aki lábon lőtte bandatársunk. Amint észrevette, hogy őt nézzük egy gúnyos vigyort vett fel az arca, majd ugyanolyan stílusban felnevetett, amit persze nem hallottunk, de láttuk. Most, hogy így jobban szemügyre vettem a lányt, nekem ismerős, mintha láttam volna már…  Mielőtt elvitték volna bemutatott és egy puszit küldött felénk, majd már csak a kocsi hátulját láthattuk. Egyikünk sem szólalt meg, hanem csendben vánszorogtunk egymás után be az arénába, az öltözőnkbe. Mind levetődtünk a kanapéra, majd csak néztünk ki a fejünkből, amit őszintén szólva nem nagyon bírtam.

- Mintha már láttam volna... – suttogtam magam elé nézve. A többiek egyszerre kapták rám a tekintetüket, de láttam rajtuk, hogy egyet értenek, miközben végignéztem rajtuk. Louis és Niall megrántotta a vállát és hátradőlt, de Harry nem. Van egy olyan érzésem, hogy valamit eltitkol előlünk, de nem meri elmondani. Összehúzott szemekkel néztem őt, de figyelembe sem véve a bámulásom, felállt és kiment a szobából.

- Ez meg hova megy? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Tommo. Rá emeltem a tekintetem, majd egyenesen mélyen a szemébe néztem. Mintha csak a lelkéig láttam volna, bűntudat csillogott az íriszeiben. Bűntudat? De mi iránt érezne bűntudatot? Talán neki is ismerős volt a lány, de ő már rájött? Vagy esetleg valami más az oka? De ha rájött ki ez a lány, miért nem mondja el? Igazán kíváncsi lettem, ugyanis nem értem miért tette ezt a lány. Valami szándéka biztosan volt, de azt nem tudom, hogy micsoda. Az ajtó hirtelen kinyílt és Eleanor lépett be rajta, majd barátjához ment és egy csókot nyomott ajkaira. Beleült az ölébe, majd mosolyogva nézett ránk, de lehetett rajta látni, hogy megviselte az ami történt.

- Elvitték azt a lányt a rendőrök? – kérdezte összehúzott szemekkel El. Senki nem mondott semmit csak Niall bólintott, majd felállt és bement a fürdőbe. Én is felemeltem a seggem a kanapéról, majd a folyosó felé vettem az irányt, hogy egy kicsit elgondolkozzak a dolgokon. Elkezdtem sétálgatni össze-vissza, majd meguntam, hogy fölöslegesen járatom a lábam, ezért megálltam és nekidőltem a falnak háttal, majd lecsúsztam rajta a hideg földre és felhúztam a lábaim. Kicsit terpeszülésben ültem, hogy kényelmes legyen és, hogy a kezemet meg tudjam támasztani a térdemen. Honnan lehet ismerős az a lány? Barna, egyenes haja és barna szeme volt, vékony alkatú, normál magas… Na jó ez bárki lehet! De az arca annyira jellegzetes volt… Mintha már régebben láttam volna. Olyan érzésem van, mintha a múlt visszajött volna kísérteni engem, talán minket. Olyan mintha egy szellem visszajött volna kísérteni, bosszút állni valamiért. Mit ne mondjak elég félelmetes…  Nem értem miért pont Zaynt lőtte meg és azt sem értem, akkor miért nem nyírta ki egyből, miért csak megsebesítette? Nem akarok rosszat a barátomnak, csak ennek így nem volt semmi értelme… Lehet a célja az volt, hogy mindegyikünket kinyír csak valami vagy valaki megakadályozta benne? De mi oka lenne minket megölni? Hisz nem tettünk ellene semmit, ami matt ezt érdemelnénk. A folyosóra Paul kanyarodott be, a menedzserünk, aki érdekes fejjel nézett engem, hogy mégis mit csinálok itt egyedül. A kezét nyújtotta felém, amit én szívesen elfogadtam, így segített felállni, majd együtt elindultunk az öltözőnkbe a többiekhez. Amint odaértünk kinyitotta az ajtót és bementünk. Mindenki bent volt, még Harry is, így én leültem az egyik székbe, mire Paul magyarázni kezdett Zayn állapotáról. Semmi baja, kivették a golyót a lábából, ami be van kötözve és fáj még neki. Akkor nem okozott a lány nagy sérülést.

- Most pedig menjetek haza! – parancsolta Paul, mire mind feltápászkodtunk és kimentünk a limuzinhoz, amit a menedzserünk most hívott. Mind beültünk, majd az 1D villa felé vettük az irányt. Az autóban nagy csönd uralkodott, senki nem szólt egy árva szót sem, mindenki a gondolataival volt elfoglalva. Amint leparkolt a kocsi egyszerre pattantunk ki és indultunk be a házba. Mivel csak nálam volt kulcs, ugyanis a többiek otthon hagyták, így én nyitottam ki az ajtót, így én mehettem be elsőnek. Bementem a nappaliba, ahol Zayn volt. Zayn?

- Te hogy-hogy itthon? – kérdeztem elkerekedett szemekkel és döbbent arccal. Mindenki besietett a nappaliba a kérdésemre, így ők is ugyanolyan értetlen arckifejezéssel álltak Malik előtt, mint én, miközben ő jóízűen evett egy szendvicset és nézett egy filmet, miközben a meglőtt lába fel volt rakva az asztalra.

- Az orvos elengedett saját felelősségre. – rántotta meg a vállát. Felhúztam a szemöldököm, majd le is engedtem, ugyanis nagyon nem izgat, hogy mit csinál. Leültem mellé a kanapéra, majd én is a tévét kezdtem nézni. Semmi érdekes nem volt benne, ezért inkább felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba, ugyanis ez a nap nagyon kifárasztott.

ROXANNE

A bíróság napja. Ügyvédem nincs, ugyanis nem kértem. Elismerem, hogy ki akartam nyírni, azokat a szemeteket és tudom, hogy ez miatt börtönbe kell mennem. Mint a jól ismert filmekben, itt is egy szottyos vén tata a bíró, aki mérhetetlenül bunkó. A terem egyik felében én ültem, míg a másik felében az igazi bűnösök. Az-az öt dalos pacsirta, akik megölték az anyámat. Szúrós szemekkel néztem őket, de ők ügyet sem vetettek rám.

- Elnézést Bíró Úr! – szólaltam meg bájosan, miközben seggemet felemeltem a kényelmetlen székről, így mindenki engem nézett. A bíró szót adott, ezért folytattam. – Elismerem, hogy meglőttem a lábát, ezért nem kértem ügyvédet. Tudom, hogy bűnös vagyok, ezért adom fel magam. – magyaráztam kedvesen. Azért kedvesen, mert akkor talán nem kapok akkora büntetést, mint kéne és mivel bevallottam a bűnöm, ezért alapjáraton csökkenteni kell a büntetést.

- Ms Graham biztos benne? – kérdezte mogorván a bíró, mire bólintottam egy hatalmasat és dalos pacsirtákra néztem, akik kikerekedett szemekkel néztek engem, ezért egy gúnyos vigyort küldtem feléjük. – Akkor egy év börtönbüntetésre ítélem! – csapkodott a kalapácsával a vén tata, mire mindenki elkezdett összesúgni. Bólintottam, hogy mutassam megértettem, mire két börtönőr mellém jött és elkezdtek kivinni a teremből, hogy leüljem a büntetésem. Előre tudom, hogy unalmas egy évem lesz, ugyanis nem lesz senki, hogy meglátogasson. Se apa, se Sky. Direkt nem szóltam nekik, még csak az kellene! Akkor biztosan kitagadnának a családból! Azt pedig köszönöm, de nem kérem! A két pasas beültetett az autóba, majd ők is beültek és elindultunk a börtön felé. Fejem nekidöntöttem az üvegnek és vártam, hogy odaérjünk. Ilyenkor általában a legtöbb ember félni szokott, de én nem, ugyanis meg tudom magam védeni. Míg Sky iskola után mindig valami lányos dolgokra ment, addig én karatéztam, bokszoltam és Tai Chi –ztam.  Szerettem mindig is a küzdősportokat, ezért anya beíratott engem mindenféle tanfolyamra, aminek nagyon örültem. Kitanultam mindent, így volt, hogy versenyekre is mentem, amiket persze mindig megnyertem. Sky is ilyen csak, hogy ő nem küzdősportban, hanem balettozásban meg az ilyesmi dolgokban. Skyler meg én teljesen ellentétek vagyunk. Én kemény, ő lágy, én tűz, ő víz, és durva, ő gyengéd, de anya mindig is, így szeretett minket. Ő pont azt szerette bennünk, hogy mennyire különbözünk…

Az autó leállt és kiszálltak belőle a börtönőrök, majd engem kivettek és bementünk a börtönbe. Ahogy végigmentünk a folyosón mindenki megnézett engem és összesúgtak a hátam mögött. A rácsok mögött voltak nagyobb és kisebb darabok is és voltak olyanok, mint én is. A folyosó legvégén megálltunk egy ajtónál, majd az egyik őr elővett egy csomó kulcsot és az egyikkel kinyitotta az ajtót, majd bementünk. A szoba egy börtönhöz képest elég nagy volt, amiben volt legalább 20 emeletes ágy és a legtöbb ágyon más nők. A bal oldalamon lévő őr azt mondta, hogy mostantól itt fogok lakni és hogy válasszak egy ágyat, amin aludni fogok, majd levették a kezemről a bilincset és elengedtek. A két tökfej kiment a szobából, mire én a csuklóimat végigsimítottam, ugyanis borzalmasan fájt már. Határozott léptekkel megindultam a legutolsó ágy felé, miközben én csak magam elé néztem, addig azt hallgattam, hogy a többiek összesúgnak a hátam mögött. Volt, aki csak végigmért és volt, aki elég szúrós szemekkel nézett engem. Amint odaértem az utolsó ágyhoz felugrottam a felső ágyra és befeküdtem, hogy egy pihenhessek.